Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464f

118 464. országos ülés márczius 18. 1872, elveszett tisztán 40 óra. Tehát 40,-et a 42-ből levonva, a miniszterelnök úr tiszta nyeresége 2 óra. Ne méltóztassanak rósz néven venni, hogy ezen számítást megtettem; mert nem akarta m elszalasztani az alkalmat, hogy Lónyay miniszter urat ki a számok terén oly capacitás, most először és úgy hiszem utószor is megezáfolom. (Derültség.) A parlament tekintélye veszélyeztetve van Európában, ha mi in infinitum dissertálunk, mondja Tóth Vilmos belügyminiszter úr. Megfelelt erre Tisza Kálmán t. képviselőtársunk, s megfeleltek többen. Én csak csak azt kívánom hozzátenni a t. belügyminiszter úr számára, hogy szerencséje neki, hogy azon ülésben Prick József volt képviselőtársunk már nem volt jelen, mert vele meggyült volna baja a t. belügyminiszter úrnak, a mennyiben őmint amerikai határozottan tiltakozott volna ellene, hogy Amerikát felemlitni méltónak sem tartotta a belügyminiszter úr, hol pedig a parlamentalismus annyira virágzik. (Fölkiáltás a jobb oldalon „Amerikában nincs parlamentalismus! Fölkiáltások jobb felől: A dologra!) Hogy hosszas beszédek által a parlamentalismus tekintélye veszélyeztetve van, és hogy ez a parlamentalismus lerontására van irányozva : azt Kerkapoly pénzügyminiszter úr is mondotta, és hozzátéve, hogy nincs rá eset, hogy valaha a többség a kisebbség előtt capitulált volna. Bocsásson meg a pénzügyminiszter úr; de mindkettőre van eset. Az 1861-iki országgyűlés tartama alatt kérve kérték a képviselőháznak azon tagjait is, kik a szónoklatban járatlanok voltak, hogy minél többet és minél hosszasabban beszéljenek, csak azért, hogy alkalom legyen azalatt Bécsben a dolgokat lehetőleg oda terelni, hogy az ország nyilvánuló kívánalmai nem meghallgattassanak, de respectáltassanak. Es hogy valósággal van rá eset, hogy a többség capitulált a kisebbség előtt, — bocsásson meg — arra nézve ismét 18 61 -bői idézhetek példát. Mert jól emlékszem, hogy mi a határozati párt többségben voltunk és studiotenus megbontottuk a többséget, hogy Deák Ferencz Pest belváros nagy érdemű képviselőjének felirata elfogadtassák. Ez által mi a többség, deferáltunk a kisebbségnek és csakis ezen nemes áldozatnak köszönhetik önök, hogy kivívták azon alkotmányt, melynek készítésénél, hogy jelen nem voltam: annak teljes szivemből örülök, mert ezen alkotmány nem különös szenvedélyem. Hanem ha önök ezen állással megelégednek: azt nem önmaguknak köszönik, hanem az 1861-iki országgyűlés majoritásának, mely propter bonum pacis mi noritás lett. És így Kerkapoly pénzügyminiszter úrnak sem egyik sem másik állítását nem fogadhatom el. Mit cselekszünk tehát mi? Mi ép úgy mint 20 esztendeig a bécsi centralisatio ellenében a vis inertiae fegyverét használtuk; ezen fegyverrel kezünkben lépünk fel most önök ellenében és nem levén egyéb eszközünk, ehhez folyamodunk, hogy megakadályoztassuk azon törvény megalkotását, melyet a választói jog eltiprására czélzónak tekintünk. Tehát, t. <

( ház, itt aztán valljuk be, hogy a nagy szavak velünk szemközt önök részéről nem használnak. Tisza Kálmán " nagyérdemű képviselőtársammal szemközt Tóth Vilmos belügyminiszter ur ártatlanságának tisztaságában egy deák verset emiitett, melyet én, midőn még csak a két lábát tolta előre azon versnek, rögtön az utoljával kiegészítettem és ez: „Conscia mens recti famae mendacia ridet". Bocsásson meg nekem a t. belügyminiszter ur, de nem jól választotta hasonlatosságát. Először Tisza Kálmán érdemes képviselőtársam nem a fámára hivatkozott. Tisza Kálmán t. képviselőtársam nem mendaciumot beszél, hanem ő beszéli a valót és igy azt tiszta conscientiával magától elodázni egy miniszternek nem szabad, nem lehet. Egyes ember a „fáma" ellen tiltakozhatik, vagy a „fámát" megvetheti. ugy amint tetszik, de egy miniszter nem egyes ember, ő nem önmagáé, ő az országé. Annak tetteit az ország minden egyes polgára megítélni jogosítva van, és ha a képviselőház benséjében egy oly tekintélyes egyéniség, mint Tisza Kálmán t. képviselőtársunk, az ő tetteit megítéli, akkor azt „eonscia mens recti famae mendacia ridet" verssel elodázni nem szabad. Elnök: A képviselő urak beszédeit szabályozza a 121. §. mely azt mondja, hogy ha a napirendre kitűzött tárgy feletti tanácskozás megkezdetett, attól eltérni nem szabad. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani, mert különben kénytelen leszek megkérdezni a házat, vajon megengedi-e, hogy más tárgyról is beszéljen. (Élénk helyeslés jobb felől) Németh Albert : Tökéletes igazsága van a t. elnök urnák, de midőn épen arról van szó, hogy egy ember, egy már harmadszor megújuló vitában „de omnibus et quibusdam aliis" szokott disserálni: akkor nemcsak okát, hanem okozóját is megnevezni a józan ész parancsolja. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: Az átalános vitára méltóztatott hivatkozni, az be lett már fejezve. Németh Albert: Csak most e napokban mondattak azok, a mikre megjegyzést te-