Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-464f
464. ormágos ülés annyi okokat hoztak fel, annyi jeles szónoklatokat tartottak, hogy nekem alig van már hozzáadni valóm, s azt hiszem, hogy senki e sorok közül ugy beszédét nem mondhatja, hogy a törvényjavaslat vitájában ujabb és ujabb okokat felhozni képes ne lenne, kivált most midőn a parlamentalis élet legfőbb biztositékáról, a szabadválasztási jog megvédéséről van szó, mely hazánk önállósága és függetlensége kiküzdésének, a népszabadság végczéljára vonatkozó egyetlen út, egyetlen biztosíték. En, t. képviselő ház! azoktól, melyek a túlsó oldalról ellenünkben felhozattak, nem riadok vissza, mert a parlamentalis élet veszélyeztetése és a hosszadalmas beszédek által a törvényhozás tekintélyének megingatása csak puszta phrasis. Nem riadok vissza attól sem, hogy mit fognak választóink mondani, mit fog a haza közönsége mondani ? ha az ellenzék hátráltatja a kormány által benyújtott üdvös törvényjavaslatoknak törvényerőre való emelését. Lehet üdvösöbbnél üdvösebb törvényt hozni, de ha egyszer a választó közönség előtt elzárjuk az utat ezen ajánlott törvényjavaslatnak megszavazása által arra, hogy a képviselőválasztások által jövőre a törvényhozásban részt vehessen : akkor ugyan megtörtük a partamentalis befolyásra vezető útját és illusoriussá, gúny tárgyává tettük a népképviseletet s akkor roszabban cselekszünk, mintha semmit sem cselekedtünk volna. {Helyeslés bal felől.) Különben népünk józan belátására hivatkozva azok fölött, mik itt a vita folyama alatt történtek : nekem semmi, még a legkisebb nehézségem sincs. A közönség fogja tudni magát tájékozni. Ezen tájékozására és józan ítéletére egy igen régi elcsépelt adomát hozok föl. (Halljuk!) Méltóztatnak jól emlékezni hogy midőn az ügyvédi oklevél elnyerése végetti nyilvános vitában résztvevőket hallgatták egyszerű földművelők, a hosszúra terjedt vitát, — vártan várva annak befejezését — hallgatva, azt kérdé tőlük egy tudákos ifjú ur: ugyan miért töltik önök itt az időt? hiszen nem értenek önök ehhez, hát miért várnak itt tulajdonkép ? Az egyszerű földmi vesék azt felelék : „mi uram azért várunk, hogy megítélhessük, melyik félnek nincs igaza? — B De hogy fogják önök azt megítélni, hogy melyik félnek nem lesz igaza?" A felelet az volt: A mely fél hamarabb meg fog haragudni." (Derültség), íme, t. ház, a vita még befejezve sincs s a czim kérdéséig jutottunk csak, mert a t. kormányelnök ur minden alkalommal oly jelét adta lelki nyugtalanságának, a t. belügyminiszter ur annyira elvesztette fejét; a kormányelnök ur, aki különben mint egy jégcsap oly hidegen •áresing 18. 1878. H? tudja magát rögtön tájékozni ott, hol milliárdokról van szó, most az eszmékkel szemben igenis épen ugy elvesztette fejét, mert itt nem logarokkal, hanem eszmékkel és emberekkel számolunk, melyeket a számításban ide vagy oda áthelyezni vagy kitörülni nem lehet. Tanúsága volt ennek azon múlt csötőrtöki éjjeli ülés, mely ülés folyamára nézve az általam igen tisztelt Komárom városának nagyérdemű képviselője a mai napon megtette a kellő észrevételeket; nekem részemről constatálni valóm csak annyi marad, amennyi saját személyemet illeti. Hogy én ezen ülésben minő szerepet játszottam, nem tartozik a pillanat feladatához; hanem lehetnek önök soraiban talán olyanok, különösen kik tudnak a szemekben olvasni, kik rólam és talán nem ok nélkül azon észrevételt tehették: „Et venit Asmodeus et cum Zyzania inseminavit terram* az az: „ és megjelent Asmodeus és konkolylyal vetette be a főidet. u — Nemkonkolyt vetettem akkor hanem megsokalva azt, hogy mily ostromlatot vittek már véghez a pártszenvedély által felzaklatott képviselőtársaim magának az elnöki széknek irányozva is; mert mikor Somssich Pál t. elnök ur eltávozta után a másodelnök ur lelki nyugalmát elvesztette, úgyannyira, hogy valahányszor egyegy képviselőtársam szólásra felállott : mindannyiszor egyegy ujabb harczot kellett vívnunk azért, hogy csak a szólási jog megengedtessék neki; midőn az igen t. előadó ur, Szapáry Gyula gróf már annyira ment előadói nemes hevében, hogy ide ez oldalhoz fordulva tettleg belefogott a törvényjavaslat részletes felolvasásába és csak az innen erősen nyilatkozó tiltakozás volt képes elnémítani: akkor igenis, belátván a helyzet valóságát, siettem a visszavont indítványt magamévá tenni azért, hogy tárgya legyen az ülés folyamának és ezzel megakadályozzam az ujabb kísérleteket, hogy tőlünk a szó elvétessék. (Helyeslés bal felől.) Ezeket kívántam a csötörtök-esti ülésről elmondani. De bocsánatot kérek, a t. miniszterelnök urnák figyelmeztetésül csak annyit kívánok mondani, hogy bebizonyítom, miszerint számadásával tényleg veszteségbe jutott, mert ime! marczius 15-étől április 19-éig a szombati és ünnepnapo kat kivonva összesen 22 napig tart még a ta nácskozás. 22 napra a két órai megtoldás álta 44 óra jut, (Ellenmondás.) De ugy van, kérem mert a délutáni ülés három órájából le kell vonni egyet, minthogy délelőtt nem tartjuk az ülést három óráig, tehát ealculusom valóban a 44-et adja ki. Ámde, t. ház, mielőtt ez elhatároztatott: az ülések tiz órától 3-ig tartattak. Már pedig nyolcz nap alatt nem történt semmi hanem csak a fölött folyt a vita, hogy vaxíl időtartamra szabassák meg jövőre az ülés, s igy
