Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-464f
116 464* országos filét mirezins 18. 1872. sok ember nézete által erősíttetik a hatalom kedveért, nem a nemzet érdekében, ott az egoismns sokkal inkább sebzi a nemzetet, mint egy ember absolutismusa, ki végre is legtöbbnyire helyes elvekből szokott kiindulni. Önök azt mondják, tettek kísérletet az egyezségre. Ez nem áll, t. ház ; mert nem elég az, hogy egy 5 percznyi eonferentiában, különösen oly időpontban, midőn a kedélyek nem voltak annyira nyugodtak, mint talán már ma, mi különben indokolva volt a körülmények által, és a midőn mindkét oldalról követelések állíttattak föl és az tűnt ki, hogy ezek heterogén természetűek: a két párt tagjai szétmentek, s a kormány kijelentette, hogy egyezkedésről szó sem lehet. Az egyezkedést ismételve kellene megkísérlem, a t. kormány és t. többség föladata lenne nekünk módot nyújtani; de nem a házban a tárgyalás alkalmával, a midőn czélt nem érve leszavaztatunk és egészen elesünk óhajunk teljesülésétől ; hanem módot újra meg újra kellene és minden áron nyújtani arra, hogy az ellentétek a házon kivül lehetőleg kiegyenlittessenek, s az óhajok, melyeket a választási törvényre nézve mi tolmácsolunk, figyelembe vétessenek. önök ezt nem teszik, önök egy hét óta egyebet sem tesznek, mint egymást kitartásra biztatják, s megnyugtatják egymást arról, hogy jót cselekszenek. És, t. képviselők, méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy ha ez az országgyűlés igy eltelik, mint a hogy már vége felé siet: mily befolyással lesz ez a jövő választásokra! Én eire igen nagy súlyt fektetek. Es azt hiszem, valamint a kötelessége minden képviselőnek, ugy én is mindig szeretem megmérni horderejét azon lépéseknek, melyeket elkövetni szándékozom; és habár annak káros következményét látom mielőtt elhárításáról nem gondolkoztam, addig ezen lépéseket nem koczkáztatom. Önök úgy látszik, tekintve a jövő választásokat, ezen káros lépéstől nem vonakodnak; önök nem veszik figyelembe a pártviszályt, mert ki kell mondani, hogy ez ugy a képviselőházban, mint az országban nagy fokra hágott; nem veszik figyelembe, hogy az a nemzet, melynek életében a pártviszály gyökeret vert: culturai missióját elvesztette, az a nemzet a komoly munkától elvonatik, a politika felemészti a cultur- czélok rovására. Ha ez áll, pedig áll, akkor tagadja meg magát a t. többség azon határig, melylyel azt a nemzet jólétével összeférhetőnek találja ; és ha kell törekedjék az egységet létesíteni elejtésével a többség akarata uralmának. De nem akarok a t. ház türelmével visszaélni. Sokat lehetne arról mondani, mi annak a küldföldnek félrevezetésére oly annyira alkalmas ; — sokat lehetne mondani arról, mit azon indokokon kivül, melyek a szőnyegen forgó törvényjavaslat tárgyalásából kifolyólag az ellenzéket a mostani eljárásra kényszeritette, mi történt és mi az a mi 5 éves parlamentalis életünkből mintegy lassan lassan anyagként felhalmozódott az ellenzék előtt, arra, hogy végre valahára ily eszközhöz is, a mi különben csak törvényes eszköz, folyamodott. Sokat lehetne mondani arról, hogy ez csak az utolsó lépés, a melyet ideje és alkalma van még ezen országgyűlés tartama alatt megtenni; utolsó lépés azon működésük irányában, melyet sok ballépés, de még több mulasztás jelez. És e sok mulasztással szemben, e számos ballépéssel szemben méltóztassék csak visszaemlékezni, hogy még azok is, a kik elismerik, hogy ez ugy van, megmaradtak, megállottak a magok merevségükben és támogatták minden alkalom mai talán jobb meggyőződésük megtagadásával a kormányt. Méltztóassék visszagondolni az 5 éves parlamentalis kormányzat egyes főmozzanataira. Lehetetlen, hogy ne éljen bennök a meggyőződés, hogy miként a gőzkazánnál, melyben összegyűlt a gőz, végre az ereszek megnyitására van szükség, hogy az explosio be ne következzék : ugy be kellett következnie az ellenzék ezen erélyes fellépésének is, a melytől hitem szerint a viszonyoknak jobbra fordulta várható, be kellett következnie, hacsak nagyobb rosznak nem akartuk magunkat kitenni, annak, hogy az alkotmányosság formája mellett a nemzet nemcsak ne haladjon, hanem sok tekintetben elmaradjon, stagnáljon, visszalépjen. Nem tudtam megtagadni t. ház magamtól, azt, hogy az alkalmat fel ne használjam nézeteim kifejtésére. Tudom, igen jol tudom azt, hogy ma nem lehet arra számítani, hogy bárki és bármily érvekkel akarjon küzdeni addig, míg más jelszó meghallgatására számítson; de tudom azt is, hogy arra hogy egy képviselő nyilatkozata a nyilvánosság felé jusson: alig van kilátás, mert oly számosan beszélnek, hogy, joggal legalább, kevés szónak lehet arra számítani. De mégis azt hiszem, hogy a helyzet valódi felderítéséhez hacsak egy parányit is az én felszólalásom, az én nyilatkozatom is szolgál. Azt hiszem, hogy vagy oda fognak önök jutni t. képviselők, hogy magasabbra tartva a közjót, mint a parlamentalis többségnek a közjóval szemben álló képzelt hatalmának föntartását és annak érdekét, oda fognak jutni, hogy eltérnek eddigi eljárásuktól, és ha nem: akkor legyen legalább igazolva, az ellenzék állása. Pártolom, Matolay képviselőtársam indítványát. (Éljenzés bál felől. ( Németh Albert: T. ház! Nem fogom azzal kezdeni, csak igen rövidre terjedő előadásomat, miszerint előttem szóló képviselő urak