Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-464f
461. országos ülés márezins IS. 1872. 115 (Igaz! Igás! bal felöl) de a melyek tényleg inkább a közvéleménynek félrevezetésére, mint földerítésére vezetnek, és t. ház, hogyan tudják önök, kik oly súlyos vádat emelnek ellenünk, midőn mi egy törvényes eszközt használva, nem akarjuk megengedni, hogy egy oly választási törvényjavaslatot törvényerőre emeljenek, a mely népképviseleti rendszerünket alapjában megtámadja ; mert nem akarjuk megengedni, hogy a nemzet közvéleményének ellenére az országgyűlés cyklusa 5 évre terjesztessék ki, mondom, midőn oly súlyos vádakat emelnek ellenünk: mivel tudják az ország előtt igazolni azt, hogy most megakadályozzák, hogy az országgyűlés működése áldásdus legyen és kiterjesztessék azon törvényjavaslatokra, melyeket az egész ház sürgőseknek ismer. (Helyeslés bal felől.) Ha semmi az önök makacsságát a túloldalon nem jellemezi: ez elegendő lenne arra, hogy az én meggyőződésem szerint, legyen nekem megbocsátva a kifejezésért, — ha azt nem méltóztatnak helyesnek találni, de érzelmeimet nem tudom máskép kifejezni, — hogy ha önök képesek voltak a parallel üléseket visszautasítani: azt mondjam, hogy ez által nem kevesebbet mint egy hazafiatlan tettet követtek el. (Helyeslés bal felől.) Önök azt mondják, hogy önök nem teljesíthetik kívánságunkat, mert ez által engednének a kisebbségnek, és a többség akarata a kisebbség akaratának lenne alárendelve. Csak hogy t. ház, ez fictio ; nettókkal pedig nem lehet a jogos igényeket kielégíteni. Mert a valóságnak kell szemébe nézni és azzal bizonyítani. A valóság pedig jelenleg az, hogy vannak törvényjavaslatok, melyeket az egész ház sürgőseknek, fontosaknak talál, s melyeknek tárgyalását óhajtja s azokat tárgyalni képes is. Azt mondtam a valóság, s ezzel szemben mi áll. Áll önöknek azon fietiója , hogy ha önök reá állnak az ellenzék kívánságára: megadják magukat az ellenzéknek. Ez, uraim, kicsinyes eljárás. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Ez egy parlamentalis többséghez, mely magát föntartani és a bizalmat maga részére megnyerni óhajtja : nem méltó eljárás ; {Helyeslés bal felől.) és meg vagyok róla győződve, hogy ha véleményét ismerhetném azoknak is, a kiket sajnálattal nélkülözünk e házban s a kik szintén a képviselőház tagjai, s kik ismeretlen okokból épen azon időben, midőn a legnagyobb szükség lenne reájok, távol vannak, ha mondom, azok véleményét ismerhetném : meg vagyok róla győződve, hogy az én nézetem mellett az önök véleménye ellen tudnám föltüntetni (Helyeslés bal felől) értem azoknak véleményét, a kiket — tisztelet a többség minden jeles kitűnő tagjának s véleményének, — a kiket mondom, meg voltunk szokva eddig legtöbbre becsülni; meg vagyok róla győződve, hogy azok sem osztják a többség mostani magatartását és meg vagyok róla győződve, hogy ha engedik az országgyűlést lefolyni a nélkül, hogy az idézett törvényjavaslatok tárgyalását megengednék : önök fölött a közvélemény pálczát fog törni a legszigorúbban. (Bal felől helyeslés. Ugy van!) Lesz idő, t. urak, midőn a jobboldali sajtó akár miként fog erőködni: a külföld előtt a valódi tényállást nem lesz képes elcsavarni, lesz idő, midőn önök fölött a külföld legelőször is pálczát fog törni. Elnök: Kérem a képviselő urat eddig csak a tárgytól tért el, de most az objectivitás teréről a személyeskedés terére lép. (Bal felől ellentmondás, jobb felől helyeslés.) Kérem, szíveskedjék a tárgyhoz szólani. Máttyus Aristid: T. képviselőház! Én személyeskedni legkevésbbé sem óhajtottam, lehet, hogy a t. képviselő urak közül némelyeknek szemében ez személyeskedésnek tűnik föl s én ezt igen rósz jelnek tekinteném, (Derültség bal felől. Mozgás jobb felől) mert azt hiszem, hogy már az első hallásra is elismerik szavaim igazságát s helyességét s találva érzik magukat azon nem leggyöngébb alakban kifejtett nézet által ; de a mely mégis egészen parlamentalis alakban mondatott el, (Helyeslés bal felől) mert, hogy az tiltva legyen a parlamentalis életben, hogy valaki azt mondja, hogy a vele szembenállók fölött, a közvélemény pálczát fog törni : azt nem ismerhetem el s az nézetem szerint nem személyes kérdés. (Helyeslés bal felől. Felkiáltások jobb felől: Dologra!) Midőn önök a parallel üléseket tőlünk megtagadták, nem tudom, miért nem kísérlettek meg az egyességet velünk, mi minden esetre feladata volna ugy a t. kormánynak, mint a t. többségnek. Ez szokásban van az egész világon, a nélkül parlamenti életet képzelni sem lehet: mert ha a többségnek merev akarata a czél, melytől egy hajszállnyira sem lehet tágítani, akkor tökéletesen igazsága volt Mocsonyi Sándor barátomnak, ki ezelőtt egy évvel egy kitűnő beszédet tartott — tartalmára emlékeznek önök, — melyben azt mondotta, hogy a többség nem egyéb, mint egy más alakú absolutismus és annak hatása csak akkor mérsékeltetik a közjó érdekében, az egész nemzet javára, midőn a többség és kisebbség közt lehetőleg jó egyetértés éretik el, és midőn a többség figyelembe veszi ugy a közvéleményt, mint a nyilvánosság és a közvélemény különféle orgánumait és azok alapján s azokkal számolva intézkedik. (Helyeslés bal felől.) Ha nem így jár el a többség: akkor szememben nem egyéb, mint absolutismus, roszabb a monarchicus absolutismusnál; mert ott, hol 15*
