Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464f

164. országos ülés márczitis 18. 1S72. 111 Yilágos és szabatos törvények alkotása az országgyűlés első kötelessége. A törvény ziláltsága, a törvények homályossága csak az önkénynek, a zsarnokság ezen ikertestvérének kedvez. Elmultak az idők, t. ház, midőn a törvények csak egy privilegiált cast tulajdonát képezték. Ma már minden polgár akarja különösen azon törvényeket ismerni, melyek jogait szabályozzák és én tovább megyek és azt állitom, bogy az alkotmány iránti tiszteletet mi sem jellemzi jobban, mint azon ismeret, mely a nép minden rétegeibe az őt érdeklő törvények iránt el van terjedve, különösen azon törvények iránt, a melyek politikai joggyakorlatát szabályozzák. De nem fogadom el a központi bizottság által ajánlott czimet azért sem, mert az kétségtelenül kifejezi azon eszmét, hogy az erdélyi választási törvénynek különállása és hatálya továbbra is föntartandó. Már pedig, t. ház, bármily szempontból tekintessenek is az erdélyi állapotok: annyi kétségtelen, hogy maga a kolozsvári országgyűlés, azok hiányosságának tudatában kimondotta, hogy ezen törvények csak egy esetre, vagyis az 1848. évi választásra alkalmazandók. Midőn tehát a választási törvények revisiójába bocsátkozunk, kötelességünk odahatni, hogy Erdély és Magyarország közötti minden különbség lehetőleg megszüuttetessék ; kötelességünk oda működni, hogy a választási eensus Erdélyben ós Magyarországon egyenlően szabályoztassék. Mert véleményem szerint oly ország, melynek különböző törvényei, részben legalább különböző municipalis szerkezete és még eltérő választási törvénye is van: oly ország, véleményem szerint, tökéletesen bekeblezettnek nem tekinthető; ott mindig fognak időről időre felmerülni törekvések a létező különbségek nagy obbitására. És nekünk gondosan kell kerülnünk minden alkalmat, hogy az ily separatistieus phantomoknak a magunk részéről még táplálékot nyújtsank. {Helyeslés bal felől.) Egyátalában, t. ház, szükségesnek találom, hogy ha már az országgyűlés együttlétének utolsó perczeiben bocsátkozunk, és pedig bocsátkozunk minden alapos statistikai adatok nélkül ily fontos törvényjavaslat megvitatásába : hogy az Erdély és Magyarország közti különbségek egyszer megszünttetessenek. Hogy ha már a eensus utján méltóztatnak meghatározni ezentúl a választási képességet, az akként történjék, hogy egyetlen ember se fosztassék meg azon választási képességtől, melyet az 1848. V. t. czikk alapján eddig tényleg gyakorolt. Sajátságos a tisztelt kormány azon eljárása, hogy a különösen sérelmes erdélyi területi elosztás átalakításába belebocsátkozni nem szánakozik, azt állitván, a mi a többség több szónoka részéről is hangsúlyozva lett, hogy az erdélyi kis városok választási jogának megszüntetése reájok nézve nagy sérelmet képezne. Ha a t. kormány akkor, midőn a municipiumokat rendezte, a megyéket és városokat a főispánok befolyása alá rendelte, nem riadt visztörténelmi jogok megváltoztatásától: ne riadjon vissza akkor, midőn a kis erdélyi fészkek választási jogának megszüntetését a szabadelvüség és haladás érdekei kívánják. {Helyeslés bal felől.) r Én is nagy tisztelettel viseltetem a municipiumok múltja iránt; de határozottan tagadom azt, hogy egyes municipiumok joga és érdeke magasabban álljon, mint az ország érdeke. Határozottan tagadom, hogy a múlt a jelenkor reformkövetelményeinek útjában állhatna. Nem hallgathatok el, t. ház, még egynéhány megjegyzést, mely e napokban különösen a jelenleg szőnyegen levő kérdésre nézve a pártunk által követett modorra vonatkozólag túloldalról tétetett. Azt állította t. i. a t. többség több szónoka s a tisztelt bel- és pénzügyminiszter ur is, hogy jelen eljárásunk sérti a parlament tekintélyét, veszélyezteti a parlamentalis rendszert. Bocsánatot kérek, de én ezen állítást részemről alaposnak el nem ismerhetem és azt határozottan visszautasítom. Min alapszik, ha szabad kérdeznem, a parlament tekintélye % Azt hiszem, a nemzet azon meggyőződésén. hogy a parlament az alkotmánynak védője, a szabadelvüség támogatója és a nemzet jogainak védpaizsát képezi. Csak akkor látnám én a parlamentalis rendszert veszélyeztetve, ha ezen meggyőződés, ha ezen öntudat megingatcatnék a nemzetben, ha azon meggyőződés támadna, hogy az itt ülő képviselők nem az ország-, nem küldőiknek érdekeit, hanem saját érdekeiket képviselik. Ha ez áll, t. képviselőház, amiben, ugy hiszem, kételkedni senkisem lesz hajlandó: akkor bátran merem állítani, hogy ezen hitet, ezen a népben ma még uralkodó bizalmat semmisem ingatja meg jobban, mint oly törvényjavaslatok beterjesztése, mely által épen a küldők egy jelentékeny részének választási képessége megcsonkíttatni szándékoltatik. S én épen azt hiszem, hogy midőn akad egy párt e házban, mely minden törvényes eszközt megragad, hogy az ily sérelmes törvényjavaslatnak törvényerőre emelését akadályozza : akkor nem hogy meg fog ingattatni, hanem ellenkezőleg, meg fog szilárdulni a nemzetben a parlament iránti bizalom; mertlátnem fogja, hogy létezik itt egy párt, mely s mii íárad-