Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464f

4M. országos Blés márezius 18. 1872. 109 értelmet kiolvasni képes nem vagyok, mert mikor aczimbeaaz mondatik, hogy az a népképviselőknek képviseleti alapon történendő választásáról szól: akkor abban az, hogy az átalános szavazatjog létrehozatala fogadtatik el, felfogásom szerint benn nem foglaltatik. De ha az foglaltatnék is benne, t. ház, az a kérdés, vajon az átalános szavazatjognak elfogadása olyan volna-e helyzetűnkben, olyan volna-e nemzetünk értelmi állapotában, a melyet elfogadni nem leheti Hallottam, hogy igen t. képviselőtársam Ghyczy Kálmán ennek ellenében, a kinek elveivel én külömben teljesen, tökéletesen egyetértek, (Derültség jobb felől) ez ellen fölszólalt, de engedje meg nekem a t. ház, hogy némi észrevételek megtételét koczkáztatni bátorkodjam. (Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mielőtt az átalános szavazati jog törvény által decretáltatnék, népünknek előbb a nevelés és miveltség terén kellene nagyobb képességet szereznie, mint a minővel ma bir és hogy az átalános szavazati jognak létrehozatalát óhajtja, kivánja ugyan maga is, de annak szerinte nem egyszerre és rögtönösen kell kimondatni, hanem fokonként történendő életbeléptetése szükségeltetik. Elnök : T. képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy az átalános vitáu tul vagyunk. Csiky Sándor: Igen is, az átalános vitán tul vagyunk ; de én a* czimhez szólok és méltóztassanak megengedni, hogy én a ezirnre nézve tehessem meg a magam észrevételeit. (Halljuk!) Jogom van a tárgyalás alatt levő kérdés érdemében mondottakra nézve észrevételeimet megtenni. Azt mondják tehát, t. ház, hogy csak fokonként kell az átalános szavazati jogot megadni, mielőtt az a törvényhozásban átalános szabályul kimondatnék. En azt hiszem, t. ház, hogy ha ezen eszmének elfogadása a t. ház által helyeseltetik, akkor helyzetünkben benfoglaltatik az, hogy az átalános szavazati jog soha létre ne jöjjön. Helyzetünkben, mondom, t. ház, mert ott, hol mint hazánkban még 4000 községnek sincs iskolája, hol a népnevelés nagyrészt még most is papi, egyházi emberek kezeiben van, kiknek érdeke nem a népnek nevelését és felvilágosítását, hanem a népnek tudatlanságban ringatását hozza magával, ott t. ház, hol ezen ezél kivitelét egy hatalmas olygarchiai testület segíti elő, ott gondolni sem lehet arra, hogy az átalános műveltség és nevelés utján a jogok élvezetére fokozatos előhaladás legyen eszközölhető. De kérdem, t. ház: vajon népünk, mely a közterhek minden nemeit viseli, mely ha ma kezét a haza védelmétől elvonja, hazánk védetlenül van, (Zaj jobb felől) nem képesitette-e arra: hogy egy képviselői választás alkalmával azon nyilatkozatot tehesse, hogy én ezen képviselőben megbízom s ehhez ragaszkodom, amazt pedig képviselőmül nem kívánom. (Helyeslés szélső bal felől.) T. ház! Azt, hogy e tekintetben nincsen mitől félni, megmutatta az 1848-ki idő ; a midőn a nép pária volt, akarata semmis, s a politikai jogok gyakorlatára kizárólag és egyedül a nemesség volt hivatva, és az 1848-ki törvényhozás egy szóban kimondotta azt, hogy ezentnl a hazában lakó minden ember egyenjogú s ehhez képest a terheket egyiránt viseli s a jogokat egyiránt gyakorolja. Ennek következése az lett, t. ház, hogy a ki még ma mint jobbágy az úrbéri terhek alatt nyögött, kegyelmes herczegének, excellenciás grófjának vagy méltóságos bárójának polgártársa lett s az egyenlőségnél fogva ép oly jogokat élvezhetett, minőkben azelőtt csak kegyelemből cseppenként részesittetett. S mi lett ennek következése, t. ház? A helyett, hogy grófok, berezegek, bárók, nemesurak léptek volna csatasikra a nemzeti szabadság és nemzeti lét megvédésére, ott állottak mellettök volt jobbágyaik, azok a páriákként nyögni kénytelen honfiak a csatamezőn s védték a hazát verőkkel, védték a szabadságot minden tehetségökkel, a nélkül, hogy ezen hazában a legkisebb zűrzavar, vagy baj támadt volna a felszabadított nép részéről. Mikor tehát a teendők iránt ily tapasztalatokat nyerünk, nem látom át : miért kellene a képviselőválasztási jogot a népnek csak fokonként, cseppenként adni. Lehet és kell nekik megadni t. ház; mert hogy ha az nekik nem adatik meg, ugy ebből az folyik, hogy a kinek joga nincsen, annak kötelessége sincs. És ha nincs kötelességök, akkor ők a haza védelmére, a közterhek viselésére nem szoríthatók, nem kötelezhetők. Ha pedig arra, a mint én is óhajtom, a jogegyenlőségnél fogva, és a mint az 1848-ki törvényekben ki van mondva, kötelezhetők: akkor tőlük a jogokat sem lehet megvonni. Ha tehát azon czimben, melyet Helfy t. képviselőtársam kívánt a törvényjavaslat homlokára tétetni, ben is foglaltatik az átalános szavazati jog megadása: én még akkor sem idegenkedném tőle, mert ha ott a ezitnnél ki nem mondatnék is, majd midőn a többi pontok részletes tárgyalására fogunk átmenni, az átalános szavazati jog megadása mellett emelendem szavamat s azt hiszem, hogy a t. ház is meg fog győzetni arról, hogy ezen jognak megadása vagy meg nem adása a nemzet jövendőbeli jólétét avagy sülyedését hordja méhében. Ebből kiindulva tehát, t. ház, én a kőz ponti bizottság által beterjesztett s most tárgya