Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464f

464. országos ülés folytatása 1872. márczius 18-án délután Somssich Pál elnöklete alatt. Tárgya : A választási törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay Menyhért gr., Pauler Tivadar, Tóth Vilmos. (Az ülés kezdődik d. u. 5 órakor.) Elnök: T. ház! Folytassuk a reggel megszakadt tanácskozást. (Fölkiáitások bal felől: Nem vagyunk még százan!) Már most vagyunk százan. Csiky Sándor: T. ház! Keserű fájdalom érzetével vagyok ugyan kénytelen... {Élénk derültség jobb felől.) Csak tessenek nevetni, majd megbánják ezt később. Tehát ugy mondtam, t. ház, hogy keserű fájdalom érzetével vagyok ugyan kénytelen elismerni azt, hogy a választási törvényjavaslat fölött huzamosan tartó tárgyalás a nemzetnek anyagi tekintetben és fölvirágzása érdekében üdvös eredményt fölmutatni nem képes. Es ehhez képest t. ház, azt hiszem, hogy ha e képviselőház teremében nem egy külföldi megjelenne, ki belviszonyainkkal ismeretes, és hallaná, értené tanácskozásaink folyamát és azon tárgyat, mely fölött a tanácskozás folyik: esudálkoznék azon szellem fölött, mely parlamentalis tanácskozásainkat átlengi. Ennek oka, t. ház, szerencsétlen helyzetünkben kereshető. Ha azon ismeretlen külföldi tudná, hogy az osztrák császár egyszersmind Magyarország királya, ós tudná azt, hogy nem önálló és független magyar kormány van: hanem közősügyes kormány, mely magának pártot szerzett, és pedig oly pártot, mely jelenleg többségben van, mely minden tekintetben akár a haza érdekében, akár a haza ellenére vele mindig kezet fog : be kellene látnia helyzetünk abnormis voltát. Hogy, t. ház, a tárgyhoz szóljak, három indítvány fekszik előttünk a választási törvény czimére vonatkozólag. Az egyik ajánlja, hogy a törvényjavaslat ily czimet kapjon: a képviselőknek népképviseleti alapon leendő választása; a másik azt mondja, hogy: nevezzük a képviselőválasztási jog megszorításának; a harmadik, melyet Matolay képviselőtársam terjesztett be ma reggel, azt mondja: „mondjuk egyszerűen a képviselőválasztásról. 4< Most csak az a kérdés, t. ház, melyik ezen három indítvány közül a legmegfelelőbb, melyik fogadható el leginkább a választási törvény cziméül. Azt hallottam említeni, miként a Helfy képviselőtársam által beterjesztett czimet — melynek magam is elfogadója és ahozképest aláírója vagyok — hogy azt elfogadni azért nem lehet, mert ezen czimben benfoglaltatik az átalános választásnak kimondása és elfogadása. Itt megállapodom, t. ház, és engedelmével bátorkodom taglalni azt, (Halljuk!) vajon ezen czimben az foglaltatik-e ben, a mi mondatik, és olyan-e az, a milyent a t. háznak a nemzet, a nép érdekében elfogadnia nem lehet, s minélfogva ezt félre kellene vetni. Én ugyan ezen czimnek tartalmából azt az