Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-464
106 46á. országos ülés márezias 13. 1872. tették, azt hiszem, hogy a mi viszonyainknak az átalános szavazatjognak rögtöni életbeléptetése egyátalában nem felel meg. Oly valami lenne ez t. ház, mintha valakinek, ki a képző művészetnek, a képírás tanulásának csak közepe táján van, hogy igen keveset ne mondjak, rafaeli madonnát tennének elébe copirozás végett: bizonyosan egy szörnyű mű lenne, meglehet igen becsületes, igen jóakaratú törekvésének eredménye. Nem hivatkozom e tekintetben, t. ház, Franeziaország példájára sem; az igen sokszor el volt mondva. Engedjék meg azok a t. barátaim, kik épen oly meggyőződésből pártolói az átalános szavazatjognak, mint amilyen meggyőződésből én annak még most jelen viszonyainkban ellensége vagyok, hogy egy oly ember tekintélyére hivatkozzam velők szemben, kit ők is bizonyosan ugy s annyira tisztelnek, s becsülnek, mint én. E külföldi tekintély Stuart Mill, ki egyik igen nevezetes essay-ében a többi közt szóról szóra ezeket mondotta: Nem kell soha szem elől téveszteni azon igazságot, hogy a képviselőház tagjaira való szavazás mások sorsa fölötti hatalom, s hogy a mások fölötti hatalom gyakorlásához született joga senkinek nem lehet. Az átalános szavazat kérdése tehát Stuart Mill szerint is nem a születés jogán alapul. „Ki gyakorolni akarja a mások fölötti hatalmat, szerezze meg az erre való képességet, mely olyan legyen, hogy mindenki hozzá férhessen." És itt Stuart Mill nézeteinek második pontjánál, azt hiszem, az előttem szót emelt t. barátimmal tökéletesen egyetértek, mert mindnyájunk törekvése az, hogy azon műveltséget azon ismeretekét, melyek az átalános népszavazat jogának behozatalát előfeltételezik : e hazának minden polgára vallási és nemzetiségi különbség nélkül, mennél könnyebben megszerezhesse. Mindazon téren, melyen e czél felé fognak önök haladni, önök után fogok menni én is. Ez azon tér, melyen eljuthatni egykor az átalános szavazat behozatalához. Hitem is és itt ismét Stuart Millre hivatkozom, hogy e fontos kérdés nem hogy gyakorlatilag rögtön megtehető lenne, de még a politikai tudományokban elméletileg sincs tisztába hozva. A hol pedig életbe van léptetve: annak tényei, az általa eszközölt eredmények határozottan ellene bizonyítanak. Eldöntendő életbeléptetése előtt még az: van-e, lehet-e, és minő jövój e a Stuart Mill által is tervezett cumulaíiv szavazásnak, hol az minden más tényező mellőzésével az értelmiség fokozatához képest ugyanazon haza polgárai fejenként nem egyenlő számú, de egy, két, sőt több szavazattal ruháztatnának fel a parlament választásánál. Eldöntendő végre, — mit ezen kérdéssel, ha nem szorosan is, de sok tekintetben összefüggésben levőnek tartok, — miképen fog eldöntetni majd az összes alkotmányos világ által a minoritás képviseltetésének kérdése. Miután e fontos kérdéssel az elmélet terén a mivelt világ tisztába nem jött: az imitt-amott életbe léptetett átalános szavazatnak nálunk egyszerű életbeléptetését legszentebb meggyőződésem szerint hazánkra nézve most tökéletesen károsnak, veszélyesnek tartanám. Ezeket előrebocsátva, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslathoz is hozzászóljak. En félintézkedésnek tartom az egészet, s miután már benne vagyok hivatkozom e tekintetben is Stuart Millre, ki szerint a félintézkedések első feltétele, hogy általuk mindig oly valami hozassék létre, mire elkerülhetlenül szükség van ; és másodszor, hogy azok, kik félintézkedést tesznek, ne űzzenek egyik napról másik napra való rövidlátó önző politikát : hanem előre látással tegyék azon fólintézkedéseket, jelezve azt, ami azokat, mint végleges intézkedés, követni fogja. Ha e két szempontból bonczoljuk e törvényjavaslatot, alig hiszem, hogy lenne valaki, a ki azt fogná mondani, hogy e törvénynek életbeléptetése közszükség lenne. Az idő rövid, nem akarok részletesen kiterjeszkedni arra, hogy miért. Ha a másik szempontból vizsgáljuk a kérdést : igen is el kell ismernem, hogy a félintézkedés bizonyos előrelátással van készítve. De ezen előrelátás, t. ház! ezenfólintézkedósnek legroszabb része, mert ezen előrelátás jelzi azon irányt, melyet a jelen kormány a mostani vezetés mellett jövőre nézve is követni akar. Ezen szempontból vizsgálva a törvényjavaslat egyenesen jelzi a retograd reactionarius irányt, mely szerint a választási törvény körül a kormány eljárni szándékozik. Erre nézve nem hozok fel egyebet, csak hivatkozom már egyéni helyzetemnél fogva is az erdélyi viszonyokra. (Halljuk!) Én még ama törvényből is, mely 1848-ban a választás érdekében Erdélyben oly sietve és állítólag kellő megfontolás nélkül hozatott: kitudom mutatni, t. ház, azt, hogy a jelea törvényjavaslat nem hogy czélszerübben, nem hogy a haladás irányának megfelelőleg intézkednék Erdélyre nézve; de egyenesen háta mögött maradna ; azon csakis egy esetre szóló törvénynek, melynek megalkotását, ha valamit irigyelhetnék igaz jó akaratú és hazafias férfiaktól, ugy bizony ezt irigyelném azon kor fiaitól. Az erdélyi 1848. II. törvényczikk 4. §-nak a) pontja azt mondja, hogy „mindazok jogosultak képviselőválasztásra, a kik az 1791. XII. törvónyezikk szerint arra jogosítva