Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464

4S4. orsaágos ülés márezius IS. 1872. iQg egyrészről lenne az 1848. tőrvény V, t. ezikkének homályos pontjait megvilágítani, a melyek okul szolgáltak arra, hogy félremagyaráztatván kijátszásokra adhattak alkalmat. Ezen javaslatban azonban ez elérve nincsen. Az, ami a második szakaszban felhozatik, a hol úrbéri telkek, belsőségek, külsőségek, alkatrészek és több egyéb nyomorúságról van szó: az oly zavart okoz, minőt t. barátom Győrffy Gyula tintahala sem csinálhatna különben. Ezen törvényjavaslatban ezer meg ezer polgár, kik eddigszavazatjoggal voltak fölruházva, ettől megfosztatik. Ez nem módosítása, hanem hamisítása az 1848. évi V. t. czikknek. Elveszi a választójogot oly polgároktól, kik már régóta éltek vele és bizonyára nem éltek vele vissza. Mig a II., III. és IV. törvénycziknek furfangos számtételei a legfüggetlenebb értelmes, hazaszerető áldozatkész megvesztegethetetlen földmivesek és iparosok ezreit zárja ki a választójogból ; addig a 6-ik §-ban egy uj elem van behozva, a melynek, hogy minők igényei, tudjuk mi, a kik folytonosan jelen vagyunk a költségvetés tárgyalásánál s tudjuk, hogy becsvágyuknak alig van határa. Igaz, hogy engedékenyek, simulékonyak és nagyon lehet rájuk számítani, nem ugy mint azon kérges tenyerüekre, a kik szegénységükben is meg tudják őrizni elveiket. És ily elem miatt elutasítják önök maguktól ama másikat, a melyre csak egyedül lehet támaszkodni a veszélyben? Ez azon oszlop, melyre egyiránt támaszkodhatik a király és haza! ezeknek vére ragasztotta össze a bomlásnak indult trónt az örökösödési háborúban, ezek soraiból keltek 1848-ban a szabadságharcz névtelen félistenei. (Helyeslés bal felől. Mozgás jobb felől.) Gondolják meg, uraim, mikor a törvényjavaslat keresztülvitele által ezen elemeit a polgároknak elidegenítik és kényszeritik őket azon meggyőződésre, hogy legroszabb ellenségük a kormányban keresendő. Most bátor vagyok kinyilatkoztatni, hogy Helfy Ignácz t. képviselőtársam módositváuyát nem fogadhatom el, ámbár a magam részéről teljes szívből óhajtom elérni azon napot, hogy megnyugvással lehessen oly czimet adni a törvénynek, a mely alá az átalános szavazati jog fölvétethetnék; hanem ennek azon makacs ellenálláson kívül, a melyet túlról tapasztalunk: nézetem szerint még azon mély éjszakája a tudatlanságnak is gát, melyet fájdalom! az ország nagy részében a fölvilágosodás egyetlen sugara is csak alig tört át. Nézetem szerint az átalános szavazatjog oly állapotban, melyben a szavazó polgár önálló és szabad önelhatározásra nem képes, inkább tor KÍPY H. NAPld 1844 XXUI. mint lakadalom. Annálfogva egyszerűen csatlakozom Matolay Etele s.-a.-ujhelyi t. képviselőtársam indítványához. (Élénk helyeslés bal felől.) Tisza László: T. ház! Ha méltóztatnak parancsolni, igen szívesen elállók a szótól. {Felkiáltások jobb felől: Eláll! bál felől: Halljuk!) Igen egyszerű az ára; mindössze is csak annyiból áll, méltóztassék Szilády Áron t. képviselőtársamnak az irányban tett indítványát elfogadni, hogy ne szóljunk a ezimről sem, hanem szakítsuk meg az e törvényjavaslat fölötti tárgyalást és vegyük elő azon reform-törvényjavaslatokat, a melyekről a miniszterelnök ur a minap oly melegen szólt. Ez a csekély ár az, és ha méltóztatnak azt megadni: szívesen elállók (Derültség. Csak halljuk'.); ha nem, akkor engedjék meg, hogy én is szólhassak s pedig annyival is inkább, minthogy az átalános vitában nem volt szerencsém szólni a kérdésnez. Nem fogadhatom el t. ház, a központi bizottság által indítványozott czimet, mert azt a tényekkel megfelelőnek egyátalában nem tekintem, s mint már itt többen jelezték: azt csak egy czifra czégérnek tartom, a rósz bor felett. Én pedig, t. ház, a magam szavával hozzá nem járulhatok ahhoz soha, hogy e házban bármi utón és módon — bocsánatot kérek a szóért — czégéres törvények alkottassanak. En tehát ezen czégért a törvényjavaslat felibe akasztatni egyátalában nem akarom ; de nem akarom azért sem, mit előttem szólott tisztelt képviselőtársam Orbán Balázs jelzett , hogy sokkal jobban tisztelem , sokkal fönebb tartom az 1848-ik év emlékét, semmint azt ily valamihez kössem hozzá; mert megvallom, én semmi egyébnek nem tartom e törvényjavaslatot, mint az 1848-iki nagy és boldogító elvekkel való tökéletes szakitásnak, hogy ne mondjam az 1848. elvek tökéletes meggyalázásának. Ezeket előre bocsátva, engedtessék meg nekem, hogy egy históriai tényt reetificáljak. Most még 1861-ik évre nem megyek vissza, csak t. barátom Várady Gábor elmondott beszédére, hol ő felemiitette, hogy a miniszterelnök ur kardjára csapott. Tisztelt barátom szónoklata hevében, felfogásom szerint: tévedt; azt hitte, anaeronismust követve el, hogy a honvédelmi minisztérium most is ugyanazon egyén vezetésére van bizva, kire évek előtt, hónapok előtt volt bizva. De erre nem terjeszkedvén ki, csak a históriai igazság kedvéért jegyzem meg, hogy a t. miniszterelnök ur nem kardjára csapott, hanem plajbászával az asztalra ütött. Ezt megjegyezve bátor vagyok a különböző ezimekre nézve megtenni észrevételeimet. Helfy barátom indítványát nem fogadhatom el, mert én, valamint több képviselőtársaim előttem kifej14