Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-464
102 464. országos ülés m&rczius 18. 1872. vagy az attól elvezető ut között; mi részünkről a nemzet utján maradunk, s arról lelépni semmi körülmények között nem fogunk soha; s ha rákényszeríttetünk, mind végig fogjuk a megátalkodás harezát folytatni : mert a jóban való megátalkodás erény és dicsőség. (Élénk helyeslés bal felől.) Várady Gábor: T. képviselőház! Mindenekelőtt engedelmet kérek {Halljuk! Halljuk!), hogy egészségbeli változásom és torokfájdalmam miatt nem fordíthatok annyi időt e tárgyra, (Halljuk \) mint a mennyit e tárgynak fontossága kétségtelenül megérdemel. Tagadhatatlan, hogy a ezim kérdése fontos szerepet játszik az életben mindenütt, a diplomatiában, a politikában és ugy a törvényhozás terén a törvényjavaslatoknál is. (Halljuk!) Hogy minő fontos szerep jutott hazánkban is a czimeknek és mennyire megérdemelte volna ez, hogy a czimek megállapítására gondot fordítsunk, legalább nagyobb gondot az eddiginél : ezt eléggé igazolja az 1867. évtől mostanig lefolyt korszak. Az 1867-ik XII. t. ez. megszületett és akkor nem is gondolták, hogy abból a törvényből ki fog egyszer emelkedni egy érdekes czim, a mely azon törvényben semmi nyommal nem birt, ki fog emelkedni a „közös hadügyminisztérium", a melyet ott tul a Lajtán ugy fordítottak le, hogy „Beichskriegsminiszteriuin,'"' mintegy azt akarván mondani, hogy „közös" vagy „Eeieh" mindegy, ezáltal is akarván jelezni a tettleges beolvasztást {Igaz! Igaz! bal felől,) Mellékesen megjegyezve, nem tudom a miniszterelnök ur bevétette-e azon táblát, mig közös pénzügyminiszter volt, melyet elődje tétetett fel a hivatali helyiség fölébe. Ott azon táblán is: „Eeichsfinanzministerium" áll, mi ellen több ízben történt már felszólalás. A czimek kétségkívül nagy szerepet játszanak. De méltóztatnak tudni, hogy kinőtte magát azon 1867. XII. törvényczikkből az„osztrák-magyar monarchia" czime; sőt itt a képviselőházban kevéssel ezelőtt már ismételten említtetett az „ Osztrák-Magyarország." Azután a volt miniszterelnök úr azzal nyitotta meg a czimezések sorompóját, mintegy jelt adván arra, a mi következni fog, hogy ezen képviselőház t. elnökéhez czimzett első levelében az elnök urat „méltóságos" czimen szólította, az igen szép „tisztelt" helyett. És erre a czifra czimezgetéseknek egész serege következett az excellentiástól lefelé egész a tekintetesig. A miniszter urak divatba hozták ezt az által is, hogy czimezgették az első pillanattól fogva magokat is. Ók magok egymáshoz „ excellenti ás" czimet intéztek; minden levelet most is ezen stereotyp kifejezéssel végez egyik miniszter a másikhoz, „fogadja nagy méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását" {Derültség.) Mennyi téntát és időt gazdálkodhattak meg önök, ha ezen nevetséges clausulát elhagyták volna. (Helyeslés bal felől.) De a kormány nem állapodott meg e ponton. Most ujabban rendelet adatott ki a honvédelmi minisztérium köréből, meghagyatván, hogy az őrnagy az igen szép ..tisztelt" megszólítás helyett „nagyságos* czimet kapjon. {Derültség bal felől.) Az ezredes pedig „méltóságos„ czimet stb. Uraim! ha igy megy: akkor Magyarországon idővel több lesz az „excellentiás" mint a „tisztelt" Sokat lehetne még t. ház, (Halljuk!) a czimek régióiból idézni. Hiszen mi a ezimezgetések szerencsétlen korszakában élünk, ne vegyék tehát rósz néven, ha én e kérdés körül talán hosszasabban időztem. {Halljuk!) Hogy fontos a czim kérdése, azt önök az előadottakból is beláthatják. Fontos az ránk nézve, különösen ezen törvényjavaslattal szemben és pedig azért: mert annak czime nem felel meg magának a törvényjavaslatnak. E ezim, mint már előttem elmondatott rósz, nem áll a törvényjavaslattal összhangzásban. Elmondatott, épen előttem mondta egy t. barátom, hogy a „jó bornak nem kell czégér". Hanem itt az a baj van, t. ház, hogy czifra és szép czég állitatott a rósz bor mérőhelye fölé. {Helyeslés.) Én ezen törvényjavaslatot, t. ház, a legroszabb czimmel is, melyet valaki proponálna, elfogadnám, ha a törvényjavaslat béltartalma megfelelne az én óhajtásomnak és a mi követelményeinknek. De igy nem fogadhatom el a czimet. Nem bánnám én, t. ház, habár mily nevetséges vagy bárminő tréfás, a törvényjavaslat tartalmával talán nem mindenben öszhangzó czim proponáltatnék is, a mint tétetett is már egynehány ilyen javaslat, ha például azt mondaná valaki, hogy czimeztessék e törvényjavaslat „a beállott alkotmányos aera prologjának", vagy, mint már egyszer említettem, a „belügyminiszter ur autobiographiájának''; vagy czhneztetnék „a kormány élethoszabbitási essentiájának, (Derültség és felkiáltások: Ez valóban találó!) vagy czimeztetnék „miniszteri táppornak", (Derültség bal felől.) vagy akármely más czimet elfogadnék, t. ház, csak a tartalom volna a mi intentió inknak, a nemzet követelményeinek megfelelő. Azonban fontos nekünk e ezim, t. ház, más szempontból is. {Halljuk \) Fontos azért, mert ezen czim reánk nézve bizonyos sánezot képez. Ugyanis a mint Grhyczy Kálmán képviselő ur mondta: Mi egy várat védelmezünk a támadás ellenében, a nép jogainak, az 1848-ki törvények
