Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464

464. országos ülés márczins 18 1872. 103 által biztosított jogainak várát és szerencsére e jog, e vár ezen törvényjavaslat igen sok szaka­szaival van kőrülsánezolva. E czim ezen várnak legelső sánczát képezi, és nem juthatnak önök be e törvényjavaslat belsejébe, nem juthatn ak be e várba: mielőtt ezen első sánczot áthaladták. (Igaz! Igaz! bál felől.) Pedig nincs leeresztő hid, tehát csak ugy haladhatnak ezen át, ha a ház­szabályokkal minden szónokot ezen sánczba be­temetnek és pedig méltóztatik tudni, hogy lon­gus post me ordo est idem petentium decus (Tetszés és derültség bal felől.) T. ház! Ha e törvényjavaslat czime nem birna oly nagy fontossággal, nem immoralnék csupán e czimnél és annak vitatásánál: ha mon­dom fontos érdekek ezt máskép nem paran­csolnák. Elismerem, t. ház, hogy nagyon kár a drága időt pazarolni, (Közbeszólás jobb felöl: Igaz! Hall­juk! bal felől.) azonban önök élénkbe tették a választási törvényt, kilátásba helyezték az 5 éves országgyűlés iránti törvényjavaslat tárgyalását s ezzel szemben felmutattak igen sok üdvös tör­vényjavaslatot. Ott van a főváros reudzésére vo­natkozó törvényjavaslat, ott van a kolozsvári egyetem, ott a Ludoviceum kérdése, ott van igen sok nevezetes vasúti kérdés. Es mi ezek ellenében ezen törvényjavasla­tok tárgyalása érdekéből a parallel üléseket hoz­tuk inditványba. (Helyeslés a bal oldalon.) A t. kormány, mint Ghyczy t. képviselőtársam ennek históriáját előadta, e javaslatot eddigelé legalább visszautasította. Bár én nem adtam föl azon reményemet, hogy midőn Ivánka képviselőtársam javaslata napirendre kerül, a t. képviselőház ezen javaslatot a parallel ülések iránt elfogadja: de mit tett a kormány eddigelé ? A kormány azt mondta, hogy itt van egy mély árok : ez a válasz­tási törvényjavaslat, itt van az 5 éves ország­gyűlés iránti javaslat, ezen az árkon kell átha­tolnotok, hogy az előterjesztett üdvös törvény­javaslatokhoz jussatok, ha nyakatokat szegitek is benoe. (Derültség bal felől.) Midőn Bonaparte Napóleon az Alpeseken megállapodott, kiéhezett és kifáradt katonáival a virágzó Olaszországra mutatott és azt mondta: nézzétek, itt van egy termékeny, gazdag ország, a tietek, vegyétek el. A kormány is, t. ház, egy szóles, át nem hidalt árkon keresztül mutatja nekünk azon tőr­vényjavaslatokat s azt mondja, hogy engedjetek áthatolnunk ezen árkokon: aztán előttetek van­nak azon üdvös törvényjavaslatok. A különbség a két ajánlat közt az, hogy Bonaparte katonái, midőn az Alpeseken átha­toltak : Olaszország téréin mindenütt dicsőséget és babérokat arattak és a nemzet megelégedését és háláját; midőn ellenben mi, ha áthatolnánk az önök értelmében ezen árkokon : kétségtelenül szégyent és gyalázatot érdemelnénk ; {Helyeslés bal felől.) mert hűtlenek lennénk ezzel az 1848-iki törvényekhez, hűtlenek az apák hagyományaihoz, azon örökséghez, mely szerint a nép jogait, ha nem vagyunk képesek tágítani és szélesbiteni, legalább ne engedjük hogy azok megcsonkíttas­sanak. (Helyeslés a bal oldalon.) Méltóztatnak látni, t. ház. hogy nekünk ezen törvényjavaslat ezime már ezért is szerfölött fontos. Más fegyverrel nem rendelkezhetünk, és igy a szó fegyveréhez nyulunk, az önök mos­tani fegyverei ellenében, t, i. a hallgatás és a bekövetkezendő szavazás ellenében. (Ugy van! bal felől.) Méltóztassanak megengedni, t. ház, hogy egy jelenetre hívjam fel a képviselőház figyelmét, (Halljuk!) a watterlooi csatából; ne ijedjenek meg, nem fogom az egész csatát leirni: hanem abból csak egy jelenetet, a mely nagyon tanulságos és sok esetben alkalmazható. (Halljuk!) Midőn a híres gárda már nagy részt tönkre lett téve, a négyszögek egymás után romba lö­vettek : még egy négyszög védelmezte magát szívósan. Es az angol tüzérség parancsnoka e felhívást intézte a négyszöghez: „adjátok meg magatokat, ti vitéz francziák!" A feleletet, melyet a tüzérparancsnok Cam­bronnetől kapott, méltóztatik tudni a t. ház; (Derültség.) csak azért utaltam erre, hogy azon fölhívás indokolt, azon fölhívás jogosult és humánus volt: mert csak egyetlen négyszög állott a tér védelmére. Ez a fölhívás férfias volt, fér­fias volt kétségtelenül a reá adott felelet is. Azon­ban t. ház, önök a négyszögnek nem utolsójánál, hanem legelsőjénél állnak. (Igaz! Igaz! bal felől.) Midőn mi békealkudozásokat hoztunk a t. kor­mánynak, a miniszterelnök ur kardjára ütött és azt mondta: „adjátok meg magatokat"; pedig arany tányéron hoztuk a tudvalévő békeponto­kat. Legnagyobb ellenünk elfogadta volna, el kellett volna azokat fogadnia és a miniszterelnök ur visszautasította: mert azt hitte, hogy a négy szögnek utolsója áll a téren. Győződjék meg a t. ház, látja is, hogy a négyszögnek elsője áll itt; s igy nem lehet azon fölhívást hozzánk intézni, hogy „adjátok meg magatokat", s igy mi azon szerencsés helyzetbe n leszünk, hogy Cambronoe szavaira nem kell utal­nunk. (Helyeslés bal felől.) Egyébiránt, t. ház, tegyük föl, hogy önök csakugyan keresztül vinnék a választási törvény­javaslatot ugy, a mint az tervezve van, mihez a a t. kormány oly szívósan ragaszkodik; én kér­dem, mit nyernének önök vele, mit nyerne a kormány és mit nyerne az ország?; azt hogy

Next

/
Thumbnails
Contents