Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464

464. országos ülés márczias 18, 1872, 99 be nem áll; mindaddig, mig az emiitett ellenté­tek, nem mondom, megszüntetve, mert ez talán sohasem fog bekövetkezni, hanem élességökre nézve meggyengitve nem lesznek: részemről azon véleményben vagyok, hogy az államban a leg­főbb hatalmat, a törvényhozói hatalmat a nagy tömegekre bizni, az állam ezélja és érdekei ve­szélyeztetése nélkül nem lehet. Valamint egyes embernek, ugy a nemzetek­nek is megvan ifjúkoruk, férfikoruk, és fájda­lom ! öregségük is; s azért valamint a tapaszta­latlan iíjunak nem lehet saját vagyonáról és személyéről való azon korlátlan önrendelkezési jogot megadni, mely minden érettkoru férfiút megillet: ugy az ország legfőbb ügyeiről való rendelkezési jogot magában foglaló választási jognak szélesebb és szélesebb körre kiterjesztésé­nél is — nézetem szerint — mindig nagy óva­sággal kell eljárni. (Helyeslés hal felől.) Akartam még egy pár szót mondani (Mali­juk!) azon indítványról is, melyet a kérdéses czimre nézve Almássy Sándor t, képviselőtársam tett; de elhallgatom ezen észrevételt, miután Matolay Etele t. képviselőtársam ugyanazt már elmondotta; hanem azzal zárom be beszédemet, hogy — az ón nézetem szerint — a czélnak leginkább azon javaslat felel meg, a melyet Ma­tolay Etele t. képviselőtársam adott be ; mert ezen javaslat lehetővé teszi azt, hogy a törvény­javaslat oly módon szerkesztessék, mint én azt szerkeztetni kívánom. Ennélfogva részemről Ma­tolay Etele t. képviselő ur javaslatát fogadom el. (Élénk éljenzés és helyeslés bal felől.j Plachy Tamás: T. ház ! Midőn a sző­nyegen foigó törvényjavaslat eziméhez akarok szólani, egy régi magyar példabeszéd jut eszem­be, s ez az, hogy: „jó bornak nem. kell czégér." A mostani reclame- és humbug-korszakban, mi­dőn a politikai s társadalmi szédelgés -— akarom hinni — netovábbját érte el: a legroszabb bornak a legczifrább czégért festik. Azokat, kik a haza zsírján élősködnek, azokat, a kik az avatlanok vagyonát elszédelgik: ügyes, vállalkozó embe­reknek nevezzük. A közigazgatási institutiók terén törvénye­sítjük a cast-szellemet s a virilis előjogot, s nevez­zük ezt a demokratia alapján tovább fejlesztett autonomicus intézménynek. Az igazságszolgáltatás terén a birói kinevezésekben keressük azon pa­naeeat, mely nemzetünket a kor színvonalára emelje s megfeleljen a mai kor kívánalmainak. A tőrik-szakad kormánypolitikát erélynek, a makacsságot s a kormányférfiak kíméletlen nyilatko­zatait eszélyes és méltóságos eljárásnak nevezzük. A parlamentalismus élete fölött meghúzzuk a vészharangot azért, mert a tanácskozási rend keretén belől pártérdekeink ellen tán ellenvéle­j meny nyilvánul; de nem késtünk ugyanezen parlamentalismus életfájának gyökerét aláásni akkor, midőn annak legkiválóbb két attribútumát a vagyon és vér fölötti kizárólagos rendelkezési jogot adtuk fel; a polgári joggyakorlatot megszorít­juk, a választási qualifieátiót reducáljuk, a há­rom éves országgyűlést ötre akarjuk emelni. És midőn ezt tenni akarják, indokolják azzal, hogy ez az 1848-i törvény reformja, hogy ez haladás; a reactiót haladásnak, a szédelgést vállalkozásnak, a főispáni mindenhatóságot hatósági autonómiá­nak, az ultramontanismust vallásosságnak csú­foljuk ; és teszszük ezt, t. ház, miért ? teszszük ezt azért, mert a rósz bornak czifra ezégér kell. A törvénynek is van czégére^ és ez a czim, illető­leg czimének őszintesége. Én azt szeretném, hogy a törvény czime mindenekelőtt hiven azt tük­rözze vissza, a mit tartalmaz, Ha a szőnyegen forgó törvényjavaslat czi­met annak tartalmával hasonlítjuk össze, bennem azon aggály támad, hogy ha azt ugy fogadnók el, a mint szövegezve van: azon szédelgést, mely­ben társadalmi és politikai irányban culminá­lunk, törvényhozásunkban is meghonosítanék. Az őszinteség legszebb attribútuma a törvénynek, s ha van elég bátorságunk rósz törvényeket al­kotni : legyen elég bátorságunk azok czimét is a tartalomhoz méltón fogalmazni. Ha a most sző­nyegen forgó törvényjavaslathoz a mondottak szerint igaz czimet keresnék : akkor leginkább I megfelelő lenne annak az, melyet már Matolay képviselőtársam előttem fölemiitett s melyet Al­másy Sándor t. barátom módosított indítványá­ban fogalmazott. De miként Matolay képviselőtársam, ugy t én is hinni szeretem azt, hogy a tanácskozás | folyta alatt a ház bölcseségében mindazon mó­dosításokat el fogja fogadni, melyek a hangoz­tatott haladás és szabadeívüség eszméjével oly szoros összefüggésben vannak. E tekintetben vár­va s reményivé a jobbat, azon pessimisticus el­nevezéstől ezennel elállók; de mert, a mint mon­dám, magának a. czimnek mindig igaznak és őszintének kell lennie : nem találok jobb expe­dienst, mint azt, melyet Matolay képviselőtársam javasolt, ennélfogva véleményéhez csatlakozom. j Orbán Balázs b.: T. képviselőház! ' (Halljuk! halljuk]) A czim igen fontos szerepet játszik az él etben;félre értések kikerüléseért azonban megjegyzem, hogy nem oly czimeket értek, a melyeket a koronák ágai, vagy az irodák pe­nészes rangskálája szerint szoktak megszabni, s melyeket részemről egyátalában fontosaknak nem tartok; hanem értem valamely műnek a czi­mét ; ezek nyomatékosak ugy, hogy néha könnyebb egy jó vezérczikket, színdarabot, vagy más mű­vet megírni, mint annak jó és csattanós czimet 13*

Next

/
Thumbnails
Contents