Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-464
100 464. országos ölés márczius IS. 1872. találni; igen, mert a ezimnek a munka szellemét mintegy jeleznie s tartalmának quintessentiáját kell felmutatnia. ÁH ez némileg a törvényekre nézve is, áll legalább annyiban, hogy ellentétes eszméket és elveket ugyanazon czim alá szorítani fogalomzavar nélkül nem lehet ; áll annyiban a mennyiben a ezimnek a törvény irányával és lényegével ellentétben lenni soha sem szabad. Ez okon én határozottan ellenzem, hogy a most reánk és a nemzetre felerőszakolni akart választási törvénynek ezimében 1848. még csak meg is említtessék, mert megemlítése valódi jurisironia lenne. Hisz az 1848-iki törvényhozást és az általa alkotott törvényeket a kor igényeinek élénk felfogása, az előrehaladás és demokratia szelleme lengette át, az mindenkinek igazságot szolgáltatott, az a századok óta elnyomottakat felszabaditá, az mindenkiből egyenjogú polgárt alkotott, az az addig kevesek által élvezett jogokat mindenkire kiterjeszté, az századok mulasztásait rövid hetek alatt hozta helyre, s a nép millióira kiterjeszté a szabadság és alkotmányosság áldásait: míg a jelenleg tárgyalás alatt levő választási törvény s egyátalában a törvények, melyeket az ujabb időben alkottak önök ott a túloldalon, az 1848-iki törvényekkel ellenkezőleg leginkább arra vannak hivatva, hogy jogokat confiscáljanak, az 1848-ban alkotmányos befolyást nyerteket a közügyektől elzárják, hogy az akkor létrejött jogegyenlőség gunyjára a régi eastokat feléleszszék, azok mellé ujakat teremtsenek s a demokratia mellőzésével az aristokratia és hierarchia akkor megbontott bástyáit újból kitatarozzák és helyreállítsák. De hibás a czim, mert az 1848-iki választási törvény eltörölte az érdem nélküli esetlegesség-adta előjogokat; jelen törvényhozásunk pedig azokat helyreállítja, egy külön minisztert tart uj nemességek és czimek osztására, a virilis szavazatokkal, a papi mindenhatóság dédelgetésével s a rendi felsőház erőszakos föntartásával visszatér a középkor sötét catacombáiba, hogy annak kinövéseit és ferdeségeit fölszinre hozza. De hibás a czim azért is: mert az 1848-iki törvényhozás minden törekvése hazánk önállásának, függetlenségének biztosítására volt irányozva ; a jelen választó törvény s egyátalában ujabb törvényeink, hazánk önállóságát ingatják meg, s nemzetünknek nemcsak vagyonát, hanem legszebb alkotmányos jogait is egy idegen hatalom és a felelősség alól elvont testület számára confiscálják. Hamis a czim azért is: mert az 1848-iki törvényhozás megtörte a reactio hydráját, a mostani azt feléleszti. Az 1848-iki törvényhozás irányelve volt: takarékosság kifelé és bökezőség a hazára hasznos beíektetósnél; a mostaninak tendentiája: pazarlás kifelé és fukarság befelé. A választási törvény, melynek most czime fölött vitatkozunk, veszélyezteti a polgári szabadságot, midőn a polgárok legszebb jogait confiscálja, midőn azok igen sok ezreit akarja választási joguktól s ez által alkotmányos befolyásuktól megfosztani; de sérti a nemzet szabadságát is, a midőn az országgyűlést őt évi tartamra akarván meghosszabbítani, azáltal a nemzet hatályos ellenőrködése alól ki akarja vonni. Nem akarhatom tehát, hogy ily jogszoritó, egy ily nemzetünk geniusával ellenkező törvény ezimében ott legyen az 1848. Nem: mert az által nemzeti újjászületésünk és fölemelkedésünk e dicső jelképét csak profanálnók; mert ezen választási törvény az 1848-kinak nem módosítása, hanem meghamisítása; s ha már e törvényjavaslat czimébe mindenképen bele akarják vonni az 1848-at : akkor az igazsággal összhangzólag csak ugy történhetik, a czim a törvény szellemét csak ugy tükrözhetné hűséggel vissza, ha az így hangzanék: „Törvényjavaslat az lS48-iki választási törvények által adott jogok megszorításáról Cí , vagy, mi még hűbb lenne: „Törvényjavaslat a kormánypárt uralmának biztosításáról." Valószínűleg, önök ott a túlsó oldalon a törvény czimének ily, a valósággal összhangzó módosításába nem hajlandók beleegyezni: mert a mint nyilvánosan tudva van, e tőrvényjavaslatot kezdetben ugyanott is mindenki rosznak. jogtiprónak s mint ilyent legalább részben elvetendőnek tartotta ; azonban a kezdetben nyilatkozott visszatetszést egy miniszteri szemöld összeránczolása eltüntette, s bárhogyan történt; de az eleinte rosznak ítéltet ugy önmagukra disputálták, hogy azt jobb ügyhez méltó szívóssággal mindenképen létre akarják hozni. Én hiszem, hogy nemzetünk jó szelleme e csapást szegény hazánkról el fogja hárítani, én bízom az ellenzéknek a nemzet közvéleménye és helyeslése által támogatott szívósságában, hazafiságában és kitartásában, s hiszem, hogy ebből ily alakban ez országgyűlés alatt törvény nem lesz; mindazonáltal már a czimnél sem akarom az 1848-at, a nemzeti megváltásnak e dicső symbolumát pellengérre állítani. Hisz Bobory t. képviselőtársam ki is mutatta, hogy tulajdonképen az 1848-ki V. törvényczikkből nem is maradt meg két szakasznál és cziménél több s így e megmaradt két szakasz és czim nymbusát a többi ujabb férczelményre ráakarni vonni, nem más, mint a szétdarabolt biborpalástból illeszteni egy pár foltot a darócz subára; vagy találóbb hasonlatot használva, e két szakasz és jó hangzatu czim által akarnák az 1848 bélyegét reányomni ezen 1848-nak szellemét és intentioját meghamisító gyártmányra. Olyan eljárás ez t.
