Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464

96 464. országos ölés márczius 18. 1872. mely az esti ülésre halasztatott a reggeli ülés­ről ; én magam voltam bátor a t. miniszterelnök és t. pénzügyminiszter urakat tisztelettel figyel­meztetni arra, hogy legyenek szivesek folytatni velünk, — az akkor már megkezdett, és épen a névszerinti szavazás közbejötte miatt félbesza­kított — egyezkedési tárgyalásokat; legyenek szivesek megegyezni abban, hogy fejeztessék be akkor az az napi ülés és a tárgyalások a jövő napra halasztassanak. Ha e figyelmeztetésem meghallgattatott volna : meg vagyok győződve, hogy sokkal korábban megkezdetett volna ezen törvényjavaslatnak részletes tárgyalása, mint meg­kezdetett most. Figyelmeztetésem azonban nem hallgatta­tott meg, és kijelentetett előttem és több kép­viselők előtt is, hogy még azon éjjeli ülésben a részletes tárgyalást meg kell kezdeni, s az ta­lán a képviselőházban is kimondatott. Ez meg­szülte azután a természetszerű reactiót. A ház­nak ezen oldalán ülő képviselők állást foglaltak arra nézve, hogy azon esti ülésben magukat a részletes tárgyalásba beerőszakoltatni nem en­gedik és én ezt csak azért említem föl, mert mikor a t. pénzügyminiszter ur ugyanazon ülés­ben mintegy 8 s / 4-kor azon indítványt tette, hogy az esti ülés csak 9 óráig tartassék: ezen indítvá­nya már trop tárd, már elkésve érkezett; mert már akkor, mint mondám, állást foglaltak az illető képviselő urak hogy azon esetre magu­kat a részletes tárgyalásba beérő szakoltatni nem engedik s ezen állásuktól elüttettek volna, ha a t. pénzügyminiszter ur javaslatát elfogadják. Folytattatott az ülés tovább ; nem akarom vissza­idézni emlékezetünkbe az ezen éjjeli ülés alkal­mával történteket; de ismétlem azon meggyőző­désemet, hogy ha ezen törvényjavaslatból ezen or­szággyűlés alatt — mint én magam is hiszem — törvény nem lesz : ez nagy részben azon éjjeli ülésnek és a tanácskozás akkor történt erősza­kolásának köszönhető. Nem recriminatiokép mondom én mindeze­ket, én azon tiszteletnél fogva, melylyel minden kormány iránt viseltettem: figyelmeztetésül mon­dom el ezeket a jövőre, s a t. miniszterelnök urat vagyok bátor figyelmeztetni arra, hogy az actio mindig reactiót, a szenvedély mindig szen­vedélyt szül; figyelmeztetni vagyok bátor őt arra, hogy egy vesszőt könynyü eltörni, de egy csomó vesz­szővel már nehezebb ezt megtenni; egyes embert könnyen meg lehet hajlítani a hatalom szavának sú­lya alatt; de egész pártot megtörni nem oly könnyű, — oly pártot főképen mely polgártársainak nagy­része által támogattatván mély gyökeret vert a nemzet rokonszenvében. Mindezeket előre bocsátva, t. ház, méltóztassanak megengedni, hogy ezen alkalommal helyre igazítani igyekszem a t. mi­niszterelnök urnák egy hivatkozását, melyet ő a minapi alkalommal, nézetem szerint tévesen tett és azokra, miket ő azon alkalommal mondott, egy észrevételt tehessek és az észrevételt azon tekintetből tehessem, mert annak legközelebb practicus értelme is lehet. A miniszterelnök ur azt méltóztatott mon­dani, hogy az 1868-ikévi XXX-ik törvény, mely a horvát kiegyezést foglalja magában, en bloc fogadtatott el a képviselőház által. Ez az én tu­domásom és az országgyűlési irományok bizonyí­tása szerint nem áll. Méltóztatnak tudni, hogy a horvát ország­gyűlés egy részről, a magyar országgyűlés más­részről országos küldöttséget küldöttek ki; ezen küldöttségek hosszabb ideig egymás közt tanács­kozván : az említett országok közös viszonyai iránt, ünnepélyes egyezményt kötöttek; ez egyez­mény a horvát országgyűlés által egész kiterje­désében elfogadtatván, azután tanácskozás alá vétetett a magyar országgyűlésen is. Itt e teremben a magyar országos bizott­ság előadója Csengery Antal képviselő fölolvasta az országos bizottság jelentését, felolvasta a bízott­tág jegyzőkönyv ét, fölolvasta pontról pontra a meg­kötött egyezményt és ezen egyezmény elfogadtatott közakarattal azért, mert annak egyik pontja ellen sem volt senkinek ellenvetése. (Ugy történt l a bal olda­ZÍW.)EZ nézetem szerint nem en bloc elfogadás; hanem valóságos részletes tárgyalás. {Helyeslés hal felől.) Ezen alkalommal azonban a fiumei kérdés még elintézetlen maradt; de nemsokára ezen kérdésre vonatkozólag leérkezett ő felsége kegyes leirata, melyben arra szólította fel az ország­gyűlést, hogy a fiumei kérdés azon alkalommal csak ideiglenesen intéztessék el, annak végleges elintézése pedig későbbre hagyattassék. Ő felsé­gének ezen kegyes fölszólitását a képviselőház elfogadá és miután az egyezmény eképen töké­letessé válván, ő felsége által is szentesittetett: fölhivatott az akkori miniszterelnök ur, hogy az egyezményt törvény alakjában terjeszsze a ház elé; az akkori miniszterelnök ezt megtévén, az egyezményt törvényjavaslat alakjában a ház elé terjeszté, s hogy ezen törvényjavaslat ellen is azután érdemleges észrevétel nem tétetett : az igen természetes; mert az egyezmény már koráb­ban is elfogadtatván, ujabb tárgyalás alá nem is vétethetett; de mindemellett mégis tétet­tek a bemutatott törvényjavaslatban stylaris változtatások ugy a tárgyalás alkalmával, mint a mi igen ritkán szokott történni, a törvényja­vaslat végleges megszavazása alkalmával is. A t. miniszterelnök ur azon alkalommal, midőn az általam most emiitett hivatkozást tette: azt is méltóztatott mondani, hogy a fő­városok rendezéséről szóló törvényjavaslatnak a

Next

/
Thumbnails
Contents