Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464

4M. országos ülés márczius 18. 1872. 95 elfogadása által a jövő országgyűléseknek szabadelvű typusa is koezkára tétethetik. Hogy ezek, a miket mondottam, mind igy állanak: azt könnyű bebizonyítani. Kisértsék meg önök, hagyják meg hatályában az 1848-iki választási törvényt — mi ez esetben kívánni fogjuk ugyan továbbá is, hogy Erdélyre nézve igazság szolgáltassák ; — de egyébként azon pillanatban szent lesz közöttünk a békesség, helyre fog állani a csend és nyugalom e házban és országban; s ezen országgyűlés, melynek kedvező befejezésére nézve, most oly csekély kilátás van: sok üdvös törvény tárgyalásával, még a legszebb eredményt mutathatja fel. Bár mi történjék is azonban, én részemről azon küzdelemben, mely a választói jog megtámadása és a választói jog védelme közt folyt: nem akarhatom hozzá járulásommal azoknak győzelmét elősegíteni, kik a törvény által biztosított választói jogot megtámadni, megszorítani akarják. En részemről mindig e jog védelmezőinek soraihoz fogok csatlakozni. (Éljenzés bal felől.) Mi, t. ház, a ház ezen oldaláról több nappal ezelőtt a minisztériumnak kiegyezést proponáltunk, javaslatba tettünk némely pontokat, melyeknek elfogadásával, nézetünk szerint, a tárgyalás alatti törvényjavaslat leglényegesebb hiányai némileg kijavítva lettek volna. Javaslataink mindegyike visszautasittatott, és pénzügyminiszter ur a napokban tartott egyik beszédében azt monda, hogy ez nem is lehetett máskép ; mert ezen törvényjavaslat a ház többségének helyeslését megnyervén, miután a parlamentalismus alapeszméje épen az, hogy a többség akarata teljesíttessék: a minisztérium a parlamentalismus ezen alapeszméjét sértené meg, ha a többség akaratát a kisebbség akaratának áldozná fel, s eképen a kormány, midőn ezt nem teszi: a parlamentalismusnak magas eszméjét védi kötelességszerüleg. Igen sajnálom, hogy a t. pénzügyminiszter ur nincs most itt, különben megmondanám neki, hogy ez csak mind szó, puszta szó. Nincs itt szó a parlamentalismus magas eszméjének veszélyeztetéséről, {Egy hang jobbról: De igen!) és hogy mellesleg még azt is meg említsem, nincs itt szó bármely párt programmjának, irányának, és törekvésének megváltoztatásáról, vagy épen — mint némely hírlapok álomlátó vezérczikkezői mondják — talán forradalomról is; hanem csak egy egyszerű kérdés forog főn, melyre nézve az ellenzéknek minden árnyalatai, nem történetesen, hanem saját elveiknek természetszerű kifolyásaként egyet értenek ; (Helyeslés bal felől.) s ezen kérdés, ezen -tárgy az: hogy azon választói jogok, melyeket az 1848-iki törvények az ország polgárainak biztosítottak : meg ne csonkittassanak, meg ne csorbittassanak. És ha tovább fűzöm azon okoskodást, melyet a t. pénzügyminiszter ur felállított, midőn a parlamentalismus alapeszméjét szóba hozta : akkor is azt állítom, hogy mi a parlamentalismusnak magasabb eszméjét védjük annál, melyet a pénzügyminiszter ur vett oltalma alá; ő azt monda, hogy a parlament a ház többségének jogait védelmezi : mi a nemzetnek, azoknak jogait védelmezzük, kik alkotják a parlamentet. (Éljenzés bal felől.) Mi nem akarjuk, hogy parlamentünk csak azok kifolyása legyen, kiket önkényesen megállapított kiviteli módozatok szerint ezen törvényjavaslat választói jogukban meghagyni akar; de azt akarjuk, hogy a magyar parlament továbbá is mindazon választóknak kifolyása legyen, kiket ezen joggal az 1848-iki törvény ruházott fel. {Helyeslés bal felől.) Nem tagadhatom, t. ház! hogy tanácskozásaink talán higgadtabban folyhattak volna, mint folytak a múlt napokban. Elismerem, hogy a támadott ingerültségnek egy részben okai voltak talán a ház ezen oldaláról felhangzott élesebb kifakadások is. De azon meggyőződésemet nem hallgathatom el, hogy a támadott ingerültségnek legnagyobb okát önöknek — bocsánatot! — nem önöknek, hanem a minisztériumnak ezen egész tárgyalás alatt követett és tanúsított szenvedélyes eljárása és a tanácskozásoknak erőszakolására irányzott törekvése képezi. (Igaz! bal felől.) Két körülmény volt főképen, mely leginkább fokozta az ingerültséget. Az egyik az, hogy midőn a háznak ezen oldaláról azon méltányos kívánság merült fel, hogy ha már meg kell hoszszabbitani az országos ülések tartamát, mi ellen szó alig emeltetett: legalább határoztassék meg az országos ülések tartamának ideje, mondassék ki, hogy az ülések mely órától mely óráig fognak tartatni. Ezen minden tekintetben méltányos kívánalmunk mereven visszautasittatott s ezen viszszautasitást nem lehetett másképen értelmezni, mint ugy, hogy a szándék az: miszerint a háznak ezen oldaláról felmerülő ellenvetések a képviselők kifárasztásával, kiéheztetésével, álmatlanságával nyomassanak el, a mint hogy ez a márczius 8-iki éjjeli illésben tényleg is megkísértetett, s hogy a tanácskozásoknak oly erőszakolása a házszabályok mely §-a vagy a többségnek mily joga által legyen indokolható: azt nem tudom. A másik körülmény, mely az ingerültséget nagyban fokozta, volt azon szerencsétlen márczius 8. éji ülés. Azon ülésnek első stádiumában, midőn bevégeztetett azon névsaerinti szavazás,