Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-450
450. országos ülés márezins 2. 1872. 75 akarták megváltoztatni a eensust. Hiszen már megváltoztatták, megváltoztatták igennagy mérvben; hiszen hogy többet ne mondjak, kimondta Komárom város t. képviselője, hogy egy városban oly ház, mely 3 szobából áll, még nem fizet oly nagy adót, hogy a szükséges eensust megüsse. A 1848-iki törvények szerint, a ki 300 forintnyi értékű házzal birt : annak szavazata volt. Már most én azt állítom, és nem hiszem, hogy valaki engem megczáfoljoa, mikép Magyarország városaiban nincs 3 szobás ház, mely 300 frtot ne érne meg; pedig tulajdonosa nem bir választási joggal. Tehát önök felemelik a eensust és fölemelik igen nagy mértékben, mert egy 3 szobából álló ház, nem számítva be igen természetesen többi részeit, már aránylag a kisebb városokban nagy ház. Kevés telkes gazdának házában van 3 szoba, az ilyen igen nagy ház aránylag; és ily háznak birtokosait fosztják meg önök a választási jogtól. Hogy miért teszik ezt, hogy miért találták fel ezen eensust: erre igen találóan felelt meg Ivánka képviselő ur. Azért, mert önöknek érdekei azt kívánják, hogy a magyar városokban ezentúl kevesebb választó legyen, mint eddig. (Igaz! Igaz! A szélső bal oldalon.) Ami pedig a másikat a választó-kerületek megtartását illeti, azt ezen törvényjavaslatnak épen nem érdeméül, hanem egyik legnagyobb hibájául lehet felróni; mert ha volt hiba az 1848-iki törvényekben : a legnagyobb hiba azon egyenlőtlenségben, aránytalanságban volt, a mely szerint a képviselet felosztatott. Kem fogom untatni a t. házat egyes példák elősorolásával, felhozattak már elégszer. A hol egy város 2000 lakóval két követet küld, és egy megye, melynek 200 ezer lakosa van, szintén kettőt vagy csak egyet : ez képtelenség. Ezen kellett volna javítani. Igen jól méltóztatnak tudni, hogy midőn az 1848-iki törvény keletkezett, igen nehéz volt e tekintetben radicalis változtatást behozni. Azon törvényhozás, mely ezen törvényt alkotta, tulajdonképen nem népképviselőkből, hanem követekből állott, a kik instructiókhoz voltak kötve. Ezen követéknek nem lehetett feladata az, hogy saját küldőiket megfosszák a képviselettől, pedig ezt kellett volna tenni; példának okáért Turocz, Ugoesa, Torna megye követei oda szavaztak volna, hogy ezentúl megyéjüknek ne legyen külön szavazata, hanem osztassanak be egy nagyobb complexusba és ott képviseltessenek. Ezt olyan képviselettől várni nem lebetett: azoknak bizonyos mértékben igenis tekintetbe kellett venni a fönálló régi viszonyokat. Ily körülmények közt voltak az erdélyiek is. Azok sem akarták a fönállót megbolygatni és a fönálló régi alapon választották meg az akkori képviselőket. De a mai országgyűlésnek e tekintetben kezei kötve nincsenek. Mennyire szabadak voltak kezei az 1848-ki országgyűlésnek, akkor is igazságos mértékot tűzött ki, és azt mondta, körülbelől 30,000-nyi népségre essék egy képviselő, tehát annyi képviselőt adott az országnak, a mennyiszer 30,000 népessége volt az országnak az akkori népszámlálás szerint s ezeket aztán a viszonyokhoz képest legjobb tehetsége szerint beosztotta; természetesen túlsúlyt adott a városoknak, a mennyiben kétségbe vonni nem lehet, hogy a városokban nagyobb az intelligentia; de e túlsúly nem volt oly nagy, hogy oly kirivó ellentétek jöhessenek belőle létre Magyarországon, mint amilyenek létrejöttek Erdélyben. Ha tehát volt valami javitni való az 1848-ki törvényben : bizonyosan az volt, hogy ez abnormis képviseleti viszony Erdélyben megszüntettessék. De hiszen Erdély refugium peccatorum \(DerüUség a szélső bal oldalon.) Hová mennének akkor a megbukott jobboldali celebritások ? Hiszen t. ház, 3 miniszter volt kénytelen menedéket keresni Erdély választóinál! Hát, hogy ezen Erdély iránt oly nagy előszeretettel és rokonszenvvel viseltetnek : azt én egy átalában nem csodálom; de méltóztassanak megengedni, még sem helyeselhetem semmi tekintetben. Nem helyeslem pedig különösen azon oknál fogva, mert a mint itten elegendőkép meg volt vitatva és mondva ; — megczáfolva pedig nem volt sehonnan, megtagadva igen, de megczáfolva nem, — hogy ez a különösen Erdélyben nagyszámmal lévő román nemzetiség kizárására van irányozva. Én a nemzetiségekre nézve igen nyilt politikát kívánok követni. Azt tartom, hogy nekünk nem szabad okot adni arra, hogy nekik még csak ürügyök is legyen arról panaszkodni, hogy igaztalánság történik velők s mikor igy mi okot nem adtunk nekik arra, s mikor őket minden tekintetben egyenjoguakká tettük: akkor megkívánom tőlük, hogy a haza egységére, a haza területének épségére tartozó szolgálatukat ép ugy készek legyenek adni minden tekintetben, mint készek vagyunk mi, hogy kötelességeiket a haza iránt mindnyájan ép ugy teljesítsék mint mi. Ha aztán én lelkiismeretesen megvagyok győződve arról, hogy nincs igazságos okuk a panaszra, s ha mégis azt látom, hogy egyik másik conspirál az ország épsége, területi egysége vagy biztonsága ellen: akkor én erős kézzel kíméletlenül fognék a bologba benyúlni, s vassal fognám leverni azt, mit igazságos kézzel nem lehetett. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Szolgáltassunk a nemzetiségeknek igazságot, hogy ők a haza iránti kötelességeiket teljesítsék; ez az én politikám. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) De kijtszani őket mellék utón, eltakarva kijátszani akarni őket?! Először a takaró oly átlátszó, hogy 10*
