Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-450
46©. országos ülés márczius; 2. 1872. 73 létezik, és azon törvényjavaslatot nem "az osztályok vetették el, hanem elvetette a Deák-kör és most a Deák-kör tőrvényjavaslata fekszik előttünk. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Ezen törvényjavaslatot, mint tudjuk, Szilágyi Dezső képviselő ur készítette és igy most tulaj donkép Szilágyi Dezső képviselő ur törvényjavaslata fekszik előttünk. (Derültség a bal oldalon.) Természetes tehát, hogy ő hivatva érezte magát arra, hogy a törvényjavaslatot egész erejéből védelmezze. Sokkal természetesebbnek találtam e tekintetben az ő fellépését, mint a belügyminiszter ur magaviseletét, ki, az ő törvényjavaslata elvettetvén, most Szilágyi Dezső törvényjavaslata mellett kel föl és azt mondja: ha ez nem fogadtatik el: tárczámat kötöm hozzá. Márhogy miért köti a belügyminiszter ur tárezáját Szilágyi Dezső képviselő ur törvényjavaslatához, (Derültség.) megvallom, azt egyátalában nem értem (Derültség. Tóth Vilmos belügyminiszter közbeszól: Ez vicznek nem rósz.) Engedelmet kérek, ez nem viez; mert valóságos tény. A miniszter ur hasonlítsa össze azon két törvényjavaslatot, mely itt a ház minden tagjának beadatott: és akkor csak nem fogja azt állítani, hogy ezen törvényjavaslat az, melyet ő benyújtott. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ez tény, nem viez. Azonban ő adoptálta Szilágyi Dezső ezen szerenesésen szülött gyermekét és annyira megkedvelte, hogy azt magáévá tévén, kész érette mindent feláldozni. (Tóth Vilmos belügyminiszter közbeszól: A miniszteri tárcza még nem minden \) Ami illeti a tárcza hozzákötését ezen törvényjavaslathoz, ha a kormány ezen törvényjavaslatot elfogadja, bárki által is nyújtatott be : ez oly nagyfontosságú törvényjavaslat, hogy én igen természetesnek találom, nem hogy a belügyminiszter ur köti hozzá tárezáját, hanem, hogy az összes minisztérium hozzá köti állását: mert a parlament alapjának megváltoztatása nem egy tárczát illető kérdés, ez nem csupán a belügyminiszteri tárczát illeti, ez az összes kormány állását helyezi kérdésbe. És hogjha ezen törvényjavaslat nem fogna a t. ház által főelveiben elfogadtatni, a mint reménylem, hogy nem is fog elfogadtatni: (Ellenmondás jobb felől.) én megkívánnám, nem a belügyminisztertől, hanem az összes kormánytól, hogy lépjen le helyéről; és ha le nem lépne, alkotmányellenesnek tartanám hivatalban maradását és az első alkalommal, mihelyt oly törvényhozás fogna összejönni, mely alkalmat nyújtana arra, hogy megtörténjék: vád alá helyezését és feleletre vonását kívánnám a minisztériumnak, ha alkotmányellenes módon továbbra is bitorolná a hatalmat. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én ezt nem a belügyminiszter XÍFY. H. KAILÓ 18*-| IXII. tárcza kérdésének tekintem, hanem tekintem az összes minisztérium tárczakérdésének. Az, hogy a legfontosabb, legéletbevágóbb intézmények megváltoztassanak az országban, és ha azokat a parlament el nem fogadná, azután áldozatul egy-egy miniszteri tárczát dobjunk oda : ez sem a parlamentalis, sem a kormányfelelősséggel össze nem fér. A törvényjavaslat mellett a jobb oldalról egész határozottsággal én csak két felszólalást hallottam. Egyik a miniszter uré volt, a másik Szilágyi Dezső képviselő uré. A többi szónok urak, a kik szólottak, mind többé-kevésbé qualificálva adták hozzájárulásokat. Igaz, hogy azzal végezték mindnyájan, mint mindig, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadják ; hanem annak tartalmára nézve különféle kifogásokat tettek, kölönféle qualiíicatiót emlegettek. Török Sándor, Bujanovics Sándor, Paczolay János, Papp Zsigmond képviselő urak valamenynyien felszólaltak, de meglehet, hogy csalódom, tudomásom szerint egyik sem pártolta határozottan egész terjedelmében a tőrvényjavaslatot, csupán a belügyminiszter és Szilágyi Dezső képviselő urak. Ezen két igen t. képviselő urnák előadására kívánnék tehát néhány észrevételt tenni. A t. belügyminiszter ur mint mindig, most is ez alkalommal igen szépen szólott. Ö neki megvan azon tulajdonsága és tehetsége, hogy nagyon képes rábeszélni és meggyőzni beszédével ; hanem neki is, mint más minisztereknek, meg van azon tulajdonsága, hogy ezen tehetségét különösen legtöbb sikerrel egyes személy irányában gyakorolja és e személy ő maga. (Derültség.) Ezért van, hogy szép beszédének végén a legjobb megelégedés és meggyőződés hangján azt mondja: én bebizonyítottam három dolgot! De én megvallom részemről, ámbár nagy érdekkel és figyelemmel hallgattam végig beszédét : rám nézve azon meggyőző hatalommal nem birt. Azt. hogy a miniszteren kívül egyátalában e törvényjavaslatot egy miniszter sem pártolta, szintén nem hagyhatom érintetlenül. Az egy igen különös módja a mi parlamentalismusunknak, hogy mikor ily nagyfontosságú kérdések előjönnek : a minisztérium ezt mindig ugy tekinti, mint egyes miniszterét; pedig hisz itt az összes kormánypolitika, a parlament existentiája van tekintve ; hát ez a többi minisztert nem érdekli % Itt tátong a kilencz üres szék és csak a belügyminiszter ur van itt mint sz. Sebestyén, a kire mindenki rálövi nyilait. (Élénk derültség.) Hisz a parlamentális kormánynál egy niniszterben főleg az kívántatik, hogy ő a parlamentben képes legyen bizonyos befolyást érvényesíteni, 10
