Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-450

n 450. országos ülés márezins 2. 18T2­Elnök: A főrendiház határozata tudo­másul vétetvén, kiadatik a minisztériumnak. Simonyi Ernő: T. ház! Mielőtt szigo­rúan a napirenden lévő tárgyhoz hozzászólanék: méltóztassék megengedni, t. ház, hogy néhány szóval válaszoljak azokra, a miket előttem szó­lott Ivánka Imre képviselő ur épen az imént mondott. Én igen sajnálnám, ha akár a jelen eset­ben, akár máskor is valamely kérdés itt szemé­lyes tekintetekből tárgyaltatnék. Én nekem ma­gamnak is volt alkalmam és legbensőbb meg­győződésemből vettem magamnak alkalmat, hogy többizben felszólaljak az ellen, hogy e ház tele van vasúti igazgató tanácsosokkal, eoneessiona­riusokkal, szóval igen sok tagja a háznak ösz­szeköttetésben áll vasúti ós más vállalatokkal, melyek viszont az állam és kormánynyal álla­nak számadási viszonyban. Azt, hogy túlságosan foglalkoznak üzlettel, kereskedelemmel : én soha sem kárhoztattam, sőt igen dicséretesnek tar­tottam mindig azt ; és igen nagy hibának tar­tottam Magyarországban, hogy oly kevés mér­tékben foglalkozik ezen ügyekkel épen azon osz­tály, mely osztály azt hiszi, hogy csak hivatal­ból lehet megélni. A mig ez meg nem változik : addig ezen osztályoknak, habár hazafiságában nem lehet kételkedni, de tevékenységére nem lehet az országnak számítani. Tehát azt én egyátalában nem kárhozta­tom ; de kárhoztatom azt, hogy ha a törvény­hozó testületben oly tagok ülnek, kiknek, mint képviselőknek kötelessége anyagi érdekeikkel, vagy az általok képviselt társulatok anyagi ér­dekeivel összeütközésbe jöhet és időről-időre al­kalom nyujtatik nekik e házban, hogy a kettő közt választani kelljen. — A nélkül, hogy akár­kinek személyére észrevételt akarnék tenni: azt mondom, hogy ily kísértésnek nem kell kitenni senkit ; hanem nem kell megengedni, hogy^iz ilyen a háznak tagja legyen. (Helyeslés bal felöl.) így van ez Angliában, igy volt; Francziaorszag­ban még a császárság alatt is, mihelyt valaki a kormánynyal számadási vagy szerződési viszonyba lépett, azonnal ki kellett lépnie a törvényhozó testületből, ha már benne volt, vagy ha előbb volt ily szerződési viszonyban a kormánynyal és felakart lépni mint képviselőjelölt: előbb le kel­lett mondani róla. Ez elismertetett az egész eivi­lisált világban ; nálunk pedig nemcsak hogy el nem ismertetik, de túlságos mértékben gyako­roltatik ; mert méltóztassanak megengedni, annyi vasúti igazgató-tanácsos ül itt, hogy mikor vas­úti dologról van szó : ők maguk képesek lesza­vazni minket, és ezek maguk képesek a többsé­get kiáilitani. (Helyeslés és derültség bal felől.) Ez az, a mi ellen felszólalni akartam. Én tehát, mint mondám, igen sajnálnám és tiltakozom az ellen, hogy bármikor is egyes sze­mélyekre vonatkozólag tárgyaltassanak ily kér­dések ; hanem ha elvi szempontból tárgyaltatik; az ellen nemcsak hogy kifogás nem lehet, de ez okvetlenül szükséges. Csak ezt akartam megje­gyezni az előttem szólott által mondottakra. Most áttérek magára a napirenden levő kérdésre. Mint mindig, ez alkalommal is kellett már hallanunk, hogy a vita oly soká tart, hogy a tárgy ennyire, annyira van kimerítve, hogy az ország érdeke szenved a vita által, sok idő fogy és mindenféle más ilyen panaszokat; de mint a t. ház tudja, minden más kérdésnél fordul elő ily vita, tehát most sem túlságos. A furcsa benne az, hogy mára 3—4 szónok felkel és azt mondja, hogy a tárgy már ki van merítve, de azért elmondja, amit ő mondani akart, ("Derültség.) És igy csak ő utána nem maradna több mondani való. (Derültség.) T. ház! A belügyminiszter ur a múltkor azt mondotta, hogy ez oly kérdés, mely magának a parlamentnek alapját képezi. Kétséget nem szenved, hogy a választási törvény egyike a legfontosabb kérdéseknek, a me­lyek politikai szempontból, alkotmányos szempontból egy parlament által megvitattathatnak. Ha tehát ily kérdésekben hosszasabban folyik a vita: azt senki, a ki jól átgondolt és megvitatott törvények al­kotását kívánja, roszalni nem fogja. Az igaz, hogy nálunk azon különös jelenség mutatkozik, hogy az ily viták legnagyobb rész­ben egyoldalúak; mert nálunk nem ugy foly a vita, mint más parlamentekben, hogy midőn egyfelől felhozatik egy érv, a másik fél ügye­kezik azt megczáfolni. Itt az érvek megczáfolá­sáról szó sínes : itt a vita mindig csak egyik oldalról jő; felhozatnak a legfontosabb érvek a törvényjavaslatnak ily módoni elfogadása ellen, a mint az kívántatik; de arra, hogy az a túlsó­iéiról megczáfoltassók: igen kevés vagy semmi gond sem fordittatik. Akkor igen természetes, hogy az ellenzék vagy akármely párt legyen is az, mely ily kérdést vitat, látván, hogy nem czáfoltatik meg: ismétlésekbe esik, miután a már felhozott érveket senki sem czáfolta meg, azok újra és újra felhozatnak. (Igazi Igazi a szélső bal oldalon.) Ez természetes következése annak, hogy az érvek megczáfolására, mi pedig a par­lamenti vitatkozásoknak első kelléke vol iá; senki sem gondol. A törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, t. ház, azon sajátságos formában jön elénk, a mint ez nálunk gyakran megtörténik, hogy tulajdon­kép nem tudjuk, kinek a törvényjavaslata ez. A belügyminiszter ur az őszszel benyújtott egy törvényjavaslatot, mely az osztályokhoz utasítta­tott. Azon törvényjavaslat azonban többé nem

Next

/
Thumbnails
Contents