Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-449

62 449. országos ülés márczins 1. 1872. embernek legsúlyosabb a véradó. Tudjuk azt jól, hogy ha 3, 4, 5 férfi gyermeke van is, birtoka pedig alig egy kis háza: azért sorra rendre állítják ujonezozás alá gyermekeit és azon bizonyta lan helyre viszik, a honnan visszatérése igen bizonytalan; mert szolgálati ideje alatt nagyon könnyen történhetik, hogy az uralkodók bekezdenek egy kanapéé processus miatt háborúba, mészárszékre hurczolnak 300,000—400,000 embert; s ha az mind el is hal, nem bánja azt az uralkodó, a kormány, mely ezen terheket reá rója és folytonosan nagyobbítani törekszik ; azért én senkit sem tartok megfosztandónak a szavazati jogtól, ki 20-ik évét elérte. Azt tartom, hogy egy államban sem szabad, mely a szabadságot tűzte ki zászlajára s nyelvén hordozza az alkotmányosságot, páriáknak lenni a polgárok közt, ami pedig akkor történik, hogyha az emberiség egy része annyira sujoatik, hogy a rárótt terhet birtok és lélekszám szerint tartozik viselni, a jogokból pedig mindenütt ki van zárva. Ilyen pedig hazánkban a lakosság felének nagyobb része, és ez a nőnem. (Halljuk!) Én a szent igazsággal tartva, hogy ha az államban mindenki egyaránt tartozik terhet viselni, részesittessék a közös jogokban is : azt tartom, hogy az államnak kötelessége a nevelés ügyét akkép rendezni, hogy az állam minden polgárai egyenlő neveltetésben részesittessenek, és hogy a nők mindjárt kiskorukban ép ugy neveltessenek, oktattassanak, mint a férfigyermekek, hogy a munkát, a terhet ép ugy tanulják megbirni, mint azok, s hogy ugy a reál, mint a többi magasabb tanulmányokra képesítő felsőbb iskoláztatásban részesittetvén, munkakereseti képességük a férfiakéval egyenlősittessék. Ha ez lehetséges : akkor történjék meg annak másik része is, adjon nekik jogokat is. S én a politikai jogokat nem tagadom meg tőlük. Előttem szólott t. képviselőtársaim közül többen, különösen Kállay Ödön képviselőtársam hivatkozott a régi magyar törvényekre, melyek szerint az özvegy asszonyok választásoknál szavazati joggal bírtak, s e jogukat gyakorolták is, hogyha tehát már a régi aristokratieus szellemű törvényhozás ily jogokat adott az özvegyeknek: miért ne adhatna a 19-ik század harmadik; negyedében a törvényhozás a nőkek egyántalán szavazati jogot, hogy mindazokat, miket a férfiak gyakorolnak, gyakorolják a nők is. Én, t. ház, nem látok abban semmi botrányt, mint némelyek magukat kifejezni szokták, sem a férfinem megaláztatását, sem pedig azt, hogy ez oly botrányt szülne, mit sokan tréfaként szoktak említeni. Tessék oda hatni és járjon el különösen az állam feje, vagyis inkább az azt képviselő kormány az erkölcsiség terén jó példával, kövessen el mindent az erkölcsiség érdekében, és követelje azt alsóbb közegeitől is : bizonyára a férfi és nőnem közötti külön álló nézetek is a törvény előtt határozott jogegyenlőségi eredményt fog szülni és a polgári és politikai jog gyakorlata nem leend annyira szembeszökő, még azok .* előtt sem, kik most kivihetetlennek látják azt, és igy bizonyosan a nép, a közvélemény nem fogja az ellenkezőt követni, hanem a kormány példáját. És akkor nem fognak ezen botrányos dolgok előidéztetni, melyektől sokan félnek, mert félnek megadni az átalános szavazati jogot, mert számítanak rá, hogy ez által a demagógia fejét fölemeli és azután a nihil habentes eontra habentes fognak állani. Én egyátalában ettől nem tartok ; méltóztassék a jogegyenlőséget meg nem tagadni senkitől, ki az állam terheit viseli: és ugy hiszem, akkor jobban ki lesznek elégítve az érdekek, és átalaban meg fognak győződni önök, hogy nem lesz kárára az államnak, sőt inkább oda fogjuk magunkat művelni és államiságunkat fejleszteni, hol más államok ma e tekintetben állanak. Még a választásokra nézve szükséges megemlítenem, hogy a választókerületek fölosztása egyátalában nem felel meg a józan ész kívánalmainak. És ugy látszik, hogy a belügyminiszter ur ezen törvényjavaslat pótlásában kizárólagosak három kerületet akar itten

r szabályozni, melyeket egyik §-ban fölemiit. Én azt hiszem, hogy igen szükséges volna, hogy a törvényhozás figyelmét és gondját kinyerje az, hogy a mostani választókerületek, melyek aránytalan lélekszám szerint vannak fölosztva, szabályoztassanak; különösen szembe tűnik az azok ellenében, kik azt szokták mondani, hogy Erdély Magyarországgaluniáltatott s az unió törvény erejére emelkedett; és mégis azt tapasztaljuk, hogy az Erdélynek nevezett területi országrósz mindazon törvényei és szokásai, melyek roszak voltak, megtartattak továbbra is; a választás és egyéb törvényeink, melyek az egyenlőséget eszközölhetnék: ott nem alkalmaztatnak, csak ránk nézve annyival terhesebb, hogy erdélyi atyánkfiai itt ülnek és a kormánynak dicsőséges szolgálatokat tesznek; sőt onnan regrutírozni is lehet az itt Magyarországon megbukott képviselőket; átveszik oda sőt biztos megválasztatásukra számítanak. En azt tartom, hogy ily körülmények közt Magyarország egyik csapása, és szomorú körülmény az, hogy Erdély velünk egy törvényhozásban van ma; mert ha ez igy nem volna: sok esetben azon törvények, melyek bennünket, hazánkat jogaitól megfosztották, nem hozathattak volna meg, nem vihette volna azokat a kormány tüzzel-vassal keresztül. Szomorú dolog, t. ház, de igy van. Hogy