Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-449

MD. országos illés mái-cz'u* 1. 1872. SÍ zánkra, mint a népnek a képviselők iránti bizalmát megingatni? Óhajtom t. képviselőház, fussák végig történetünket, nézzék át, hogy a rendi országgyűlés nyomról nyomra haladva haladt és a népre mindinkább kiterjeszteni kívánta az atkotmány oldását; most egy népképviseletre alkotott képviselő testület ne szorítsa meg azon alkotmányos gyöngyeit az 1848-ki törvénynek, melyeket pedig egymásután tesznek semmivé. Ugyan mit akarnak önök, vagy mit hagytak meg az 1848. törvények szelleméből? Az 1848. II. törvényezikket felfüggesztették. Az 1848. III. törvényczikket a független felelős magyar minisztériumról, ékétől, az alkotmány biztositékától megfosztották. (Igás! szélső balon.) Az 1848. IV. törvényczikknek azon részét, a mely nem engedte meg a fejedelemnek az országgyűlés feloszlatását addig, mig azon évi adó meg nem vizsgáltatott, és a jövő meg nem adatott : ezt önök, színlelve hogy jobbat akarnak — kitörölték. Már tudva van, mert önök mindent pártjokban határoznak el, most megakarják a nemzetet, azaz a választó népet azon jogától fosztani, hogy képviselőit három évenként választhassa; már tudjuk, hogy önök az 1848. IV. törvényczikknek még az alkotmány e biztositékát is ki akarják törölni. Most az 1848. V. törvényczikken van a sor. Én legalább csatlakozom Tisza Kálmánnak és képviselőtársaimnak azon indítványához, bogy én nemzetemen az ily hátramenő, visszaeső, a nemzet szivéből kiirthatlan 1848-iki törvényeknek ilyszerü megváltoztatását szégyen foltnak tartva, ahhoz nem járulhatok. (Élénk helyeslés bal felől.) Az 1867 tet megvalósították önök tényleg, de nem él az a nemzet közérzületében; a nemzet közérzületében az 1848. él : kérdezzék meg önök az egész hazában. (TJgy van! szélső balooldaln.) Mert az természetszrrü is; mert az a szolgaság; az erkölcsi hatást soha nem vívhatja ki magának és mig az 1867 szolgaság: addig az 1848 szabadság ! Szavazok Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatára. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Majoros István: T. képviselőház! Rendesen azzal szokta kezdeni némely túloldali szónok beszédét, hogy nem akar hosszú lenni, hogy nem szólalt volna föl ezért, vagy amazért; mások pedig hallgatnak, bölcsen várva a nógatást; vajon alulról-e, vagy fölülről, nem tudom? vagy pedig hallgatnak bizonyos érdekekért. En azt tartom, t, ház, hogy azon kérdésben, mely most napirenden van, s mely iránt törvényjavaslat fekszik előttünk, nyelvünket lekötni lehetetlen; lehetetlen, hogy szóval ne nyilvánítsuk azt, a mit kebleinkben érezünk. Megkívánja ezt, t. képviselőház, nem az, hogy választóink tudják nézeteinket, hanem szükséges, hogy e nézeteink elhassanak a müveit világ minden zugába. 1848-ki törvényeink, melyek akkor megalkotva valának, és pedig ideiglenesen, tovább fejlődésre vannak utalva. 1848-ban egyedül a rohanva haladott események akadályozták annak szabad fejlődését. Most a belügyminiszter ur bead az 1848-ki választói törvény helyett annak pótlására törvényjavaslatot, és ezen törvényjavaslat nemcsak hogy azt nem tágítja, kibővíti ; nanern inkább megszorítja sok tekintetben és zavarta teszi az 1848-iki választási törvény eljárását oly annyira, hogy igazán dolgot fog adni azoknak a választás körüli eljáróknak, mintegy számítva arra, hogy a választás ez eljárása körül lesznek bizonyos választókerületben oly kedvezéssel, hogy a választási elnöknek biztosítva oly határtalan uralmat, mely szerint magyarázhatják a törvény szavait akár jobbra, akár balra, ha akarja szavazatával annyi választót teremt annak a kerületnek, a mennyi neki tetszik, és ha azt akarja, hogy ne legyen annyi választó, az is az ő megh-rálásától függ, hogy mennél csekélyebb számmal járuljanak az urnához. A mi magát a censust illeti: arra kell leginkább reflectálnom; mert azon nép, a mely nép egy államnak terheit minden tekintetben viseli, a mely nép földjétől adózva, azon eledeltől, a melyet szájához visz, azon bortól, a melyet iszik, a melylyel táplálkozik: maholnap talán a vízre is jut ezen sok adónemekből. Az indirekt adónemeket, melyek az egyedáruságot, az erkölcsiséget rontják fölemlítve, számtalan adóterhei alatt görnyedezik e nép, de én mindezek fölött a legnagyobbnak tekintem a véradót minden államadó és terhei közül. T. ház! Önök meg akarják fosztani azokat is, kik 1848-, 1861, 1865- és 1869-benválasztói joggal birtak; meg akarják önök szorítani a józan ész értelmeséget a hazának — melyhez az iparos osztály tartozik, — leginkább ezeket szorítják önök legjobban meg, és önök nem akarják azt, hogy az értelem nyerhessen inkább kifejezést vagy jogokat, hanem inkább az aranyborjút állítják magok elé, azt bálványozzák. T. ház! Ugy látszik, beszédem nem tetszik többeknek, mert megjegyzéseket hallok tenni, de mindazáltal elfogom mondani és meg fogom nevezni a gyermeket saját nevén. Én, mint előbb említem, aa átalános szavazatjogot kívánom leginkább, mert az a legigazságosabb minden alkotmányos állam polgáraira nézve. A fekvöbirtok nélküli osztály nem járul ugyan i sokkal az állam főntartásához, hanem főkép a I véradóhoz. Amint már előre bocsátam, a szegény