Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-449

«0 449. országos ülés márczius 1. 1872. szaélések megóvása, ha én valaha birnám a parlament bizalmát, és ha elhatározhatnám magam, hogy királynak minisztere legyek, az én szótáramban, ha az én fejedelmem ajkairól e szavakat volnék halló, hogy a legsürgősebb teendők közé sorozza a fejedelem : akkor higyje meg a t. belügyminiszter ur, az én szótáramban nem azon három évszaki országgyűlésének két utolsó hónapja volna azon idő, melyben én e törvényjavaslatot beterjesztettem volna. Ami illeti harmadik és utolsó észrevételemet; a t. belügyminiszter ur azt mondja ismét Debreczen város képviselőjének észrevételeire, nagy súlyt fektet a jelen kerületi fölosztás igazságtalanságára, ezen azonban csak ugy lehet segíteni, ha mindenütt arányba hozatik a választók száma, vagyis ugyanannyi választó küld Árvából egy képviselőt, mint a mennyi választó küld egyet Torontálból. Szabad legyen megjegyeznem azt, hogy a t. belügyminiszter ur azon elvekkel ellentétesen nyilatkozik ós szándékozik cselekedni, mint cselekedett a községi és törvényhatósági választásoknál. Meg fogja engedni, mert jobban emlékezhetik, mint én, hogy ott a népesség és lakosság száma volt határozó. (A belügyminiszter tagadólag int.) Figyelmébe hozom miniszter urnák az 1871. XVIII. törvényczikk 37. §-át, melyben ez áll; „a központi bizottsági képviselők számát a népesség száma szabályozza; a törvényhatóságra nézve pedig igy van az 1870. XLH. törvényczikk 21. §-ában, hogy a bizottsági tagok számát a törvényhatóság lakosságának száma szabályozza. (A belügyminiszter közbeszól: Akkor félreértettem.) Ezt mondtam, szerencse, hogy felírtam. Ezzel nem tudom megegyeztetni a kerületekbeni választókra tett nyilatkozatát. De nagyobb ellenvetésem van, és itt ismét elismerem, hogy külön szótáram van. A t. belügyminiszter ur nagyszerű magasztalásában az 1848-iki törvényhozás alkotásáról megemlékezvén, azt mondja: A felelős kormányzati rendszerrel kapcsolatban a parlament a népképviseletre állapíttatott; továbbá e nagyszerű eszme, mely a nemzetnek uj életet adott, az 1848-iki V. törvényczikk első kifejezését alkalmazá. Monda tovább: nincsen olyan vakmerő az országban, ki a törvény alapeszméjét meg merné támadni. Tehát mi az alapeszméje a népképviseletnek? és mit mond az 1848-ki törvény? mert reménylem, hogy az 1848-ki törvénytől nem fogja megtagadhatni, hogy a népképviselet alapeszméjét ez fejezi ki. Az 1848-ki törvényben legelőször, az V. törvényczikkben, a 26-ik lapon egy város jön elő, a hol azt mondja, hogy egyik választókerület főhelye Kőszeg, a másiké Szombathely, melyekhez a megye annyi népességű vidéket csatol, mennyi a 10 követséghez képest egy követ választására megkívántatik. Itt van tovább Kis-Márton és Ruszt, még tovább Breznóbánya és Korpona; ós itt van végre az ugyanazon törvényczikk 7-ik szakaszában: „a megyék, választókerületek meghatározott követszám szerinti felosztása, előlegesen készítendő terv nyomán, tekintettel a népesség számára, állapítandó meg." Itt tehát a t. belügyminiszter ur, és vele még inkább azon t. igazságügyi miniszteri tanácsos és képviselő, Szilágyi Dezső, a választókerületeket nem, a mint az 1848-iki törvény parancsolja, és világosan rendeli: a népesség, hanem a választók számához akarják aranyozni. Tóth Vilmos belügyminiszter (közbeszól): Nem is proponáltam! Madarász József: Eu csak a belügyminiszter szavaira hivatkozom, össze akartam állítani a tényt és meg akartam világítani; mást semmit. Lehetnek eltérő vélemények, lehet a feketét fehérnek mondani, és megfordítva, ezt megengedem; de belügyminiszter ur azt mondotta, hogy a választókerületeket a választók szerint elosztani szükséges, előbb pedig azt monda: ki az a vakmerő, ki az 1848-iki törvények alapeszméjét meg akarja támadni? Tóth Vilmos belügyminiszter (közbeszól): A választó nem nép? Madarász József: A választásra nézve az 1848-diki V. törvényczikk általam idézett §-a határozottan népképviseletet rendel. (Emelt hangon .- (Mig ezen törvény nincs megváltoztatva, addig ön belügyminiszter ur azon vakmerő. (Mozgás a jobb oldalon.) ki az 1848-ki törvény alapeszméjét, ezen törvény parancsa és rendelete ellen meg akarja változtatni. (Helyeslés bal felől.) Igaza van belügyminiszter urnák, midőn egyszer —gondolom az államadósság kérdésében — azt monda, hogy én Grachus akarok lenni. Nem akarók az lenni, tudom, hogy nem tudok az lenni, hanem a Grachusokat például szeretem venni, — belügyminiszter ur azt monda, tudom-e, hogy aztán azok ellenében a tanács mit cselekedett? Azon tanács, azaz az aristokratia azon Grachusok ellenében felállított egy Livius Drusust. Tökéletesen igaz, ezen szótár, melyből a t. belügyminiszter ur olvas az 1848-adiki törvény határozott rendelete ellenére, Livius Drusus szótára; az én szótárom pedig az 1848-diki törvény. És én azt mondom a t. képviselő uraknak? hogy nékem sincs forróbb óhajtásom, mint az

; hogy vajha figyelembe vegye a t. ház, hogy az 1848-diki választási törvénynek olyszerü megváltoztatása, hogy az jogfosztás legyen, nem ingatja-e meg a nép bizalmát azon képviselők iránt, a kiket ide küldött jogainak megvédésére, és vajon nincsen-e nagyobb szerencsétlenség ha-