Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-449

449. országos ülés márczins 1. 1852. 51 dal, hogy itt e törvényjavaslat egyedül baloldali szempontból tárgyaltatik, mert különben Komárom városának t. képviselője, kinek belátása és tudománya előtt — bár mennyire iparkodjam is előle menekülni — kénytelen vagyok meghajolni (Derültség) és ki kétszer is meg szokta fontolni, mit mond, és ki soha se mond olyat, minek eredményét ki nem számítaná, ezt nem mondotta volna. Miután pedig ezek valósággal mondva lettek : ugy hiszem, hogy azon vád, a melyet ellenünk emeltek, mintha mi pártszempontból indulnánk ki ezen törvényjavaslat tárgyalásánál, nem áll; vagy ha állana: ezt bizonyosan csak a t. baloldal példáját követvén, tennők, ha tennők, amit azonban magunkról fel nem tételezek, valamint az ellenzék sem akarja azt magáról föltételeztetni. Lehetetlen, hogy szó nélkül hagyjam még Mocsáry Lajos, Miskolcz város t. képviselőjének előadását. 0 t. i. azt mondja, hogy ha az unió meg nem történt volna és Erdély Magyarországgal nem uniál tátott volna : akkor teljesen igaza volna az erdélyi magyarságnak, ha magát az ellenzék vagy más nemzetiségű lakosság által majorizáltatni nem engedné. Ha ez igy áll, tisztelt ház: akkor a mi okoskodásunk szintén áll és alapos. Mert ha mi attól félnénk, hogy bennünket majorizálni fognak : akkor minekünk is volna jogunk ugyanezt tenni, mint az erdélyieknek, így tehát csak a meggyőződés tesz köztünk különbséget a tekintetben, vajon majorizáltatnánk-e mi a különböző nemzetiségek által azon esetben, ha — a mint ő pártolja — az átalános szavazati jog megadatnék. Ha tehát ő ezt megengedi az erdélyieknek: akkor legyen szíves megengedni nekünk is. (Helyeslés jobb felől.) Én tisztelem mindenkinnk a meggyőződését; de annyit mégis megkövetelek az ellenféltől is, hogy rólunk is tételezze fel, hogy mi is egyedül hazánk javát és boldogságát kívánjuk. (Ugy van! jobb felől.) Vagy ha ezt nem tételezik fel rólunk: akkor engedjék meg nekünk, hogy nekünk is legyen szabad kijelentenünk, hogy önök az ország destructiójára dolgoznak. {Helyeslés jobb felől.) És igy vagy kölcsönösent iszteljük egymást; vagy ha ezt meg nem engedik: akkor bocsássanak meg, de mi is kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy önök nem az ország javára, boldogságára, hanem lerombolására dolgoznak, azon ezélból, hogy azt a válasz-árkot, a melyet Jókai t. képviselőtársam fölemiitett a bankvita alkalmával, mely bennünket elkülönít s mely önöket a vörös székektől elválasztja, átugorhassák. {Derültség.) Ezek után, t. ház, én a központi bizottság által előterjesztett és a miniszter által is elfogadott törvényjavaslatot fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. {Élénk hosszas lielyeslés jobb felől.) Várady Gábor: T. ház! Azt hiszem, igazat fog nekem adni a t. ház abban, hogy midőn Paczolay t. képviselő társam rám mutatott, megnevezett és oly dolgokat fogott rám, melyek az igazsággal nincsenek összehangzásban: hogy ez igenis személyes kérdés tárgya. A mi az incompatibihtást illeti, az már a dolog érdeméhez tartozik és azért ebbe nem bocsátkozhatom. De azt hiszem, midőn az incompatibilitási kérdés a t. házban tárgyalás alá kerül, ha nem is tovább, de bizonyosan el fogok menni azon vonalig, a meddig Paczolay t. képviselőtársam menni kész. Ami tüzetesen személyemre vonatkozó állítását illeti, engedjék meg azon t. társaink, kik| kel egy és más alkalommal egy vagy más osztályban volt szerencsém működni, ha Paczolay képv. úr állítása ellenében emlékező tehetségökre hivatkozom. Ők igazolni fogják azon állításomat, miként én nem egy, de számos vasúti kérdésben nemcsak a formát, de a dojog lényegét is megtámadtam és fel szólaltam ugy az osztályokban, mint azokon kívül. Tehát Paczolay képviselő ur azon állítása, — és itt ismételve hivatkozom mostani osztályom elnökére és más osztályok elnökeire is, — mintha én minden vasutat helyeseltem és védelmeztem volna: a legszelídebben fejezve ki magam, az igazsággal összhangzásban nincs. Ezzel tartoztam Paczolay képviselő urnák, megjegyezvén, hogy ő ezelőtt pár perczczel Móricz Pál barátom beszédét, midőn az osztályokban nyilatkozatokra hivatkozott : piaczi beszédnek nevezte. Én nem akarom ezt Paczolay képviselő úrra alkalmazni. (Helyeslés bal felől. Nagy saj, felkiáltások; öt jaercznyi szünet!) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet.) Madarász József: T. ház! Népeknek, , országoknak ós nemzeteknek létele, fejlettsége, virágzása, vagy tespedése, nyomorúsága ós megszűnte okául soha sem tartok egyeseket, sem kormányokat; mert egy-egy magasztos szellem, dicső jellemvonásokra lángolhat fel egy nemzetet, és egy-egy önkény uralomra hajló férfi bilincsekre veretheti a nemzetet, de csak időre: azonban tartós lehet ez, és a nemzetek életét is veszélyeztetheti az, ha önmagában a nemzetben, a népekben és az ország lakosságának többségében nincs meg azon erő, melyet egyrészt törekvéseinknél fogva, szivünk jósága, másrészt kötelmeinknél fogva az érteimisülés szab elénk, vagyis a nemzeti közérzület átalános fejlettsége. Ha ez megvan egy nemzetben: akkor