Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-449
48 449. országos ülés niárezins 1. 1872. Ián való lovaglás korántsem elégséges. (Zajos tetszésnyilvánítások a jobb oldalon.) Eddigi tapasztalataim arra tanítottak, hogyha valamely törvény nem egész alapjában szándékoltatik átalakíttatni, módosíttatni, hanem azon csak egyes szükségessé vált javítás ezéloztatik: akkor csak az a törvényhozó testület jár el jól, a mely azon javításokat veszi igénybe, melyeknek szüksége legpregnánsabban van kijelölve. Már most, ha visszatekintünk azon időre, mikor ezen országgyűlés összehivatott; ha viszatekintünk azon petitiókra, a melyek akkor beadattak; ha visszatekintünk azon beszédekre, melyeket épena túlsó oldalon ülő t. képviselők méltóztattak tartani: mindezeknek legkiáltóbb alapja épen az volt, és mindig a fölött panaszkodtak, hogy a kormány az összeírásokat roszul vezette és az azok következtében történt fölszólamlások elintézésénél hatalmának tulterjesztésével lépett közbe. Ha igy van a dolog, a mint a beadott petitiók és a t. ellenpárt szónoklatai kellőleg igazolják: akkor azt hiszem, hogy elegendően indokolva van az, hogy miután a jelen alkalommal épen Debreczen városa érdemes képviselőjének véleménye szerint is az időrövidségnél fogva nem lehet ezen választási törvényt egészen átalakítani : javítsuk ki legalább azon részleteket, a melyeknek kijavítása a t. ellenzék kívánalmainak megfelelnek.^ Már most, hogy a minisztérium a szavazatok összeírásába be ne avatkozzék, hogy az összeirt szavazatok ellen intézett reclamatiókat az 1848. V. törvényczikk értelmében ne ő intézze el: azt máskép nem lehet kivinni, mint ha az 1848-ki V. törvényczikket akkép módosítjuk, hogy ne legyen oka és alkalma a t. minisztériumnak az ilyen — némelyek véleménye szerint illetéktelen — beavatkozásokra : ez pedig csak azon utón érhető el, mely a törvényjavaslatban föl van állítva, hogy t. i. ne a minisztériumra bizassék ebben az ítélet hozatala, hanem a euriára, illetőleg semmitőszókre. De hogy a curia minden e tárgyban hozzá érkezett panaszokat elintézhesse, nem szenved kétséget, — amint már Szilágyi Dezső t. képviselő ur is kifejtette, — hogy azon itélőszéknek meg kell adni azon mértéket, melyet minden egyes panaszra alkalmazva, megítélhesse, vajon ezen, vagy azon szavazó helyesen, vagy helytelenül van-e beírva, vagy helytelenül van-e kihagyva a szavazati lajstromból. Már most t. képviselő ház ! egészen érteném a t. ellenzék felszólalását, ha azon mértéket, mely mértéketa törvényjavaslat a választói képességre megállapítani, alkalmazni kivan: ha azon mértéket, mondom, most kívánnák megállapítani: de t. ház, már az 1868-ki adótörvényben méltóztatott megállapítani azt, hogy minden egyes honpolgár adó jövedelme, vagyoni értéke miként vétessék számításba. Azt hiszik-e a t. képviselő urak, hogy az a kulcs, mely midőn az állam irányában tartozó kötelezettségek megalapítása és az egyes polgárokra való kivetésnél igazságosan alkalmaztatik : hogy azon kulcs alkalmazása nem igazságos akkor, mikor a polgárok az államtól jogokat kivannak nyerni, ós az államtól nyert Jogokat gyakorolni. En, t. ház, őszintén megvallom, hogy a jelen alkalommal kulcsul jobb mértéket nem is tudok képzelni; mert, t. képviselőház! e mérték akkor lön megállapítva, mikor senkinek eszeágában sem volt arra gondolni, hogy azt az egyik vágj a másik párt pártczélokra fogja használni, mert ezelőtt öt évvel volt megállapítva: és igy megnyugodhatnánk benne. (Helyeslés jobb felől.) r Én nem értbetek egyet Debreczen város érdemes képviselőjének előadásával sem, mely szerint azt mondja, hogy ez nem más; mint adó-census, s ha ezt a censust megállapítjuk : megállapíthattuk volna a másikat is, t. i. a véglegest ; En tagadom, hogy a képviselőház most a census megállapításával foglalkoznék ; mert a képviselőház meghagyja azt a censust, mely az 1848-ki törvényben van megállapítva; hanem igenis azt mondja, hogy azon census mértéke az adótörvény. A t. ellenfél mindig azt mondja és propagandájának nagy részét képezi az, hogy az ország roppantul meg van terhelve adóval, hogy az adó súlya alatt összeroskadunk s el kell pusztulnunk ; s ime, most egyszerre, midőn a szavazati képességet az adókulcs szerint akarjuk megállapítani, azt mondják : hogy ezen adókulcs oly magasra emeli a választó-képességet, hogy akkor sok választó, ki eddig a választói jogot gyakorolta : ki fog maradni; pedig a panaszokból épen az következnék, hogy a jövedelmi adó mértéke nem oly fölötte súlyos, minőnek a baloldal mondja; mert ha oly magas lenne, oly súlyos lenne: nem lenne szükséges felszólalni az ellen, hogy sokan kimaradnak a választók sorából. (Helyeslés jobb felől.) Előttem szólott t. Móricz Pál azt monda, hogy micsoda roppant anomália, hogy Erdélyben más a választási census és más Magyarországban. Én erre azt mondom, hogy méltóztassék megfontolni, mennyivel nagyobb anomália az, hogy ugyanegy községben, ugyanegy helység lakosai közt az egyiknél kevesebb census, a másiknál pedig több census kell a szavazatképesség elnyeréséhez. Ha az anomáliákat meg kell szüntetni : meg kell szüntetni ott, hol leginkább szemben állanak egymással; szemben állanak pedig
