Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-461

•181. országos ölés uiárcziDs 14. 1872. 391 kik tündökölnek itt is az országházban európai tudományukkal. Mutassák meg tehát törvénytudományukat abban, hogy ha az elődök által készített munkákat átvenni restellik : a polgári és büntető törvénykönyveket dolgozzák ki azon férfiakkal együtt, a kiket az ország már annyi éven keresztül igen uriasan fizet. Én részemről az ily foltozgatás helyett sokkal inkább hajlandó volnék az osztrák törvénykönyveket és perrendtartást elfogadni, mert ismerem azon törvénykönyvek szerkesztési módját. Azok a szakértők meghallgatása, pályadijak kitűzése, egyszóval a törvényhozáshoz szükséges factorok hozzájárulásával hozattak létre. És ha valami jó, nem tartom én dicstelennek azt átvenni, ha magunk különbet teremteni nem tudunk. Erre nézve annál inkább fölbátorítanám a mostam" igen tisztelt kormányt, mivel 61-ben még az ideiglenes törvénykezés szabályok alkotása előtt, mi ott Zemplénmegyében a fölött tanácskoztunk, hogy közigazgatásunk már rendezve lévén, mi tévők legyünk az igazságszolgáltatásra nézve, miután igazságot íolytonossan kell kiszolgáltatni és itt az osztrák polgári büntető törvénykönyvek voltak hatályban. Mindenkép tanácskoztunk a kérdés felett, mindenki mást, mást javasolt. Egyszerre gr. Andrássy Gyula, akkor még nem volt miniszterelnök, jelenleg birodalmi kanczellár, Zemplénmegyének nagy dicsőségünkre szolgáló szülötte azt monda: Igaz, hogy én az osztrák törvénykönyveket az ablakon kidobnám, de az ajtón behoznám, és át venném közülök azokat, melyek jók és viszonyainkhoz képest csélszerüek. Ezt kellene követni, t. igazságügyminiszter ur, kiszedni belőlük a jót és azt valahára beterjeszteni, és pedig előbb e polgári és büntető törvénykönyveket és azután a perrendtartásokat, (Helyeslés bal felől.) mert először tudtára kell adni a nemzetnek és egyesnek, mi a törvény, erre és más esetre nézve, meghatározva kell lenni magának a dolognak, a bűnnek, hogy mi az a bűntett, mi a vétség, mi a kihágás. Ezt a perrendtartásban megmondani nem lehet; addig pedig, mig tőrvénykönyv nincs, mit használnak ezen ideiglenes szabályok ? Semmit, mert az alap, a mire alkalmazni kellene, nincs letéve. A kinevezett királyi ügyészek és birák maradnak azon bizonytalan helyzetben, hogy csak tőlük függ, mit neveznek felségsértésnek, hazaárulásnak, zendülésnek, közcsend háboritásnak, átalában bűntettnek, vétségnek, és kihágásnak. Maga a természet és joggyakorlat, az igazságszolgáltatásfolyama hozza magával, hogy nálunk, először kell a polgári és büntetőkönyvet rendezni es csak azután következik a perrendtartás. Maga a perrendtartás nevezete feltételezi a törvénykönyvek létezését, mert azok alkalmazását tárgy azzá. Ezeknek előrebocsátása után kijelentem, hogy különben Bittó István igazságügyminiszter határozati javaslatában semmi bajt sem látok, hogy azt ne gondolja valaki, mikép én is csak azért beszélek, hogy ne jöjjön létre ezen 9 tagból álló bizottság. Próbálja megválasztani a ház azon férfiakat, ha akad 9 vagy 15 törvénytudó gyakorlati ember, ki azt fogja mondani, hogy ezen ideiglenes szabályok megfelelnek a mi viszonyainknak : akkor én megnyugszom. Ám legyen; csak hogy, t. ház, azt óhajtom, ha ezen határozat meghozatnék, — én különben annak elvettetésére szavazok, mert semmi czélt nem érünk el vele: — méltóztassék kiterjeszteni bölcs figyelmét arra, hogy ily nagyfontosságú tárgyat ne bízzanak egyedül egy 9 vagy 15 tagból álló bizottságra; hanem, minthogy törvény alkotásáról van szó : foglalja be a t. ház határozati javaslatába azt, hogy a bizottságnak beadandó véleménye az osztályokhoz utasíttassák. {Helyeslés bal felől.) Várady Gábor: T. képviselőház! Én nem kívánok ezen határozati javaslat elfogadása ellen szót emelni. Elfogadom ezen határozati javaslatot egy feltétel alatt, melyet bátor leszek a ház elébe terjeszteni. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassanak megengedni, hogy pár szóval reflectáljak azokra, a miket az igen t. igazságügymniszter ur elmondott. Az tigen t. igazságügyminiszter ur elősorolta azon indokokat, melyek őt ösztönözték arra, hogy ezen törvényjavaslatot ily állapotban, mint az élénkbe került, a ház asztalára letegye. Ha jól jegyeztem meg magamnak, három okot sorol elő. Ez nézetem szerint kevés, én sokkal többet tudnék még ezen okokhoz tenni. Meg vagyunk győződve már régóta, hogy nem ugyan ilyen, hanem átalában egy ezen tárgyra vonatkozó törvényjavaslatnak előterjesztése égető szükséggé vált. Azonban egy kérdésre az igen t. igazságügyminiszter ur adós maradt, mert hisz köztünk nincs senki, ki kétségbe vonta volna valaha, vagy annál kevósbbé kétségbe vonta volna ma, hogy a törvényjavaslatra, a mely a büntető eljárásra vonatkozik: égető szükségünk van. Adós maradt ugyanis az igazságügyminiszter ur azon felelettel, hogy miért terjeszti be e törvényjavaslatot kapuzárás előtt. Ezen késedelem nem épen a t. igazságügyminiszter ur személyére vonatkozik; hanem vonatkozik ez az igazságügyminiszteriumra átalában. Mindennek időben és térben kell történnie; az igazságügyminiszter ur talán nem rendelkez-