Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-461
390 461. országos ülés márczins 14. 1872. kik itt egy pár hét alatt oly ügyes, eszélyes perrendtartást alkottak, mind a polgári, mind a büntető, mind a csőd, mind a kereskedelmi, mind a váltó és örökösödési ügyekre s. a t. vonatkozólag, hogy azok azótától fogva mai napig is fennállanak. Itt van az 1868-ik LIV. t. czikkbe igtatott perrendtartás, mit tartalmaz? Azt, hogy ezek magyarázatához, kijavításához majd ugyan annyi § szükséges, meg azt, hogy ezekre nézve azonban az ideiglenes törvénykezési szabályok még most is érvényben vannak. Mi tehát annak oka t. ház? Az, hogy a mostani magyar minisztérium, mely már 1867-ben megalakult, nem bir az 1847/48-iki országgyűlés és 1860/61-iki restitutio vezéreivel, mert bár ezen idő alatt, nem ugy mint 1847/48, és 1860/61-ben, most 50—30, majd 27 ezer frtot adott az ország a polgári és büntető törvénykönyv elkészítésére, mégis mondom, azon idő óta ennek nincs semmiféle látszata? Azelőtt, ha hiányzott volna akár a polgári, akár a büntető eljárás kidolgozása: azt mondhatta volna a haza terheit viselő polgár, hogy hiszen nem adott rá semmi költséget, hát nem lehet hibául tulajdonítani, hogy a minisztérium és annak számos tanácsosai, a kik egyszersmind képviselők is, és ugyanazért hivatalos kötelességeiket nem teljesitik: nem gondoskodtak ezen törvények előkészítéséről, de legalább pénzünkbe nem került. Most annyi sok igazságügyi és más miniszteri tanácsosok, államtitkárok, fogalmazók, és Isten tudja, hány fizetéssel ellátott hivatalnok képviselő van, és mégis hol 50, hol 30, hol 27 ezer frtot adunk a polgári és büntető törvénykönyv kidolgozására, s még nincs semmi eredmény; hanem most az országgyűlés utolsó részében megint előjön az igazságügyminiszter ur egy ily ideiglenes perrendtartással. Hiszen nekünk ilyen van, t. ház, benne van az országbírói értekezletbe foglalva ezen eljárás, ott vannak a régi criminális gyakorlatok, de ott vannak a magyar bírák, kik bölcs belátásuk szerint szokták az igazságot kiszolgáltatni: minek azt nyakrafőre keresztül hajtani, hogy 9 vagy 15 ember vizsgálja meg, lehet-e arra phisikai idő; mert ha javítani akarnak, azt egészen újonnan kell kidolgozni, arra körülbelül azt kénytelen kimondani, hogy nem lehet ily rendtartást behozni, míg maga a büntető törvénykönyv nincs elkészítve. Mert például a fölségsértés fogalma nincsen meghatározva, és a mit Magyarországon így neveznek, azt Marosvásárhelyen a kir. tábla fölségárulásnak mondja. Micsoda dolog ez? A ' törvény kimondja, hogy unióban vagyunk Erdélylyel és ime a mostani törvényjavaslattal azt meg akarjuk czáfolni: kérdem hogy akarhatják ezt azok, kik az uniót hangoztatják ? Az mondatik itten továbbá: „közcsend háboritás" de ki határozza meg ezt és erre most az eljárás maga követeli, hogy a biró vagy akárki más megtudja határozni, hol vannak határai a házasságnak ? a szülő nagyszülő azon bűntetteinek, mely szerint gyermekeiket vagy unokáikat meglopván, az ilyen bűnt csak az érdeklett feljelentésére lehessen nyomozni. A javaslat mellett az orgazdaság fölszabadulhatna, mert sohasem fogja magát senki följelenteni, hogy ón vettem meg a lopott tárgyat. Szóval, mindez azt mutatja, hogy nekünk szükségünk van mindenekelőtt a büntető törvénykönyvre, majd csak azután következik a perrendtartás, arra kell törekedni; addig pedig szerény véleményem szerint maradjunk a réginél, elkinlódtunk eddig is, ellehet kínlódni a jövőre is, mert ha ez itt megállapíttatik és ideiglenesen törvénybe igtattatik, sokkal több zavarra fog alkalmat szolgáltatni, mint az eddigi eljárás. Azt mondja az igazságügyminiszter, a büntető perrendtartás készen van, jól van, ha készen van; de a büntető törvénykönyv miért nincs készen, azt mondják, hogy az 1840-es években készített polgári törvénykönyv remekmű ós mintaképe az európai törvénykönyveknek, abból könnyen lehetett a viszonyokhoz képest törvénykönyvet megalkotni, sokkal könnyebben lehetett volna büntető törvénykönyvet is készíteni, mint zűrzavarosán 118. §-t összefirkálni azért, hogy ideiglenes legyen. Az igen t. igazságügyminiszter urnák, ha már csakugyan segíteni akar : meg kellett volna állapodnia minisztertársaival és ez vonatkozik elődére is, a volt miniszterre, Horvát Boldizsárra, hogy mondom, neki minisztertársaival meg kellett volna állapodnia az iránt, hogy terjesze sorban csakugyan elő az igazság szolgáltatásra vonatkozó törvényjavaslatokat; de fájdalom t. ház! hogy a szerény ember a legjobb akarat mellett elszokott maradni. A minisztérium kebelében az élelmesebb férfiak a maguk szakmájában fekvő törvényjavaslatokat előtérbe tolták, azért maradtak el a köztudomásúlag szerény Horvát Boldizsár kész törvényjavaslatai, a kiről kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a fejében tartotta a polgári és büntető törvénykönyv megalkotásának rendszerét. 0 kénytelen volt visszalépni, és most helyette Bittó István tisztelt igazságügyminiszter ur foglalta el az igazságügyminiszteri széket. Természetes, hogy őtőle nem lehet azt kívánni, hogy a polgári és büntető törvénykönyveket azon kevés idő alatt, melyben az igazságügyminiszteri széket elfoglalja, tanulmányozta vagy elkészítette volna. Hanem vannak igen derék tanácsosai,
