Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-461
461. országos ülés márezms 14. 1872. szeiből a baloldali körök és értekezletek által kiküldött két ezer megbízottnál több vett részt. Az e gyűlésen jelen levők az ország legnagyobb részének közvéleményét saját tapasztalásokból ismervén, közakarattal, egyhangúlag elhatározták, hogy a mélyen t. képviselőház elé egy kérvény adassék be, oly kérelemmel, hogy az 1848. évi magyarországi V-ik és erdélyi Il-ik t. ez. módosításáról és pótlásáról szóló törvényjavaslat, ugy szintén azon törvényjavaslat, mely az országgyűlés tartamának öt évre leendő kiterjesztéséről szól, minthogy a nemzet és annak egyes polgárainak jogait csonkítják és megszorítják és a miatt az ország közvéleménye által is elitélve vannak : — vétessenek vissza. E kérvényt az emiitett gyűlésen jelen levők közül azok, kik az általok Pesten tölthető idő rövidségében az aláírásra készeknek sokasága mellett azt megtehették, 1135 aláírással látták el s én bízattam meg e kérvény beadásával. Bátor vagyok ennélfogva e kérvényt a t. ház asztalára letenni. A ház szabályai iránti tekintetből bővebben nem kívánom azt indokolni s csak arra vagyok bátor kérni a t. házat, hogy e kérvényt a kérvényi bizottsághoz azon okból előleges tárgyalás végett utasítani méltóztassanak, hogy az említett törvényjavaslatoknak már folyamatban levő tárgyalásánál e kérvény figyelembe vétethessék. Elnök: Előleges tárgyalás végett a kérvényi bizotsághoz utasittatik. Helfy Ignácz : Van szerencsém KisKun-Laczháza mezőváros összes iparosainak egy kérvényét a t. ház asztalára letenni, melyben a rajok rótt és szerintök igen súlyos jövedelem-adó leszállítását kérik. Kérem az illető bizottsághoz utasíttatni. Elnök: Oda fog utasíttatni. Guthy Benő: T. ház! Bátor vagyok az igen tisztelt pénzügyér úrhoz egy interpellatiót intézni. Mint az igen tisztelt pénzügyminiszter ur is igen jól tudja, az országnak csaknem minden egyes részeiben vágynak adóhátralékok, és ez nagyon is természetes: mert az adó magas tulterheltetésének ez szokott lenni rendes és elhárithatlan következménye. Az államnak azonban, mert adófizetés nélkül fenn nem alhat: természetesnek és törvényesnek tartom az adóhátralékok behajtására vonatkozó azon eljárást, — melyet e részben a fönálló törvény szab. De sem természetesnek, sem törvényesnek el nem ismerem, a kormány nevében, és oltalma alatt, annak adóvégrehajtói közegei által eszközölni szokott az adóhátralékok behajtása tekintetébeni azon zálogolási, illetőleg végrehajtási eljárást, mely a fönálló tőrvényekkel nemcsak merőben elenkezik; de egyedül és legnagyobb hivatalos hatalommali visszaéléssel a uép megrontására az egyes adóhátralékban lévők szándékos r megkárosítására eszközeltetik. Én ugyan több helyen, de különösen itt Pest megyében, Pilisen egész megdöbbenéssel, és valóban fájdalmason győződtem meg arról, hogy az adóhátralékban lévő szegényebb sorsuaktól adóhátralékért ágyneműik lezálogoltatnak s azok csomóba összekötve, a község házához hurezoltatnak, s ha az illető adóhátralékos azt kiváltani nem képes, elárvereztetnek. De mély megütkezéssal győződtem meg arról is, hogy Közép-Szolnok megyében a tasnádi és érmelléki vidéken az illető adóvégrehajtók az adóhátralékokért az egyes adóhátralékos és csupán földmüveléssel foglalkozó szegény lakosoktól igavonó szántás és vetésre, tehát földmivelésre használt szarvas marháit vagy szántás vetésre használt lovait is elzálogolják s csekély árért azokat elárvereztetik. így történt ez Tasnádoo, Ákos, Peér és több községekben, sőt Peér községben a görög cath. lelkész vagyis román lelkész adóhátralékban szenvedvén, az illető adóvégrehajtó, a román lelkésztől, a ki csekély fizetése mellett földmivelésből él, szántás és vetésre, tehát földmivelésre használt igavonó marháját adóhátraléka miatt lezálogolta, s azokat a peéri község házához hivatalos hatalmával elhurczoltatta, s elárvereztette. Sőt miután egy darabot ezek közül egy ily prédán kapkodó ember 7 osztr. forintért tartott meg magának az adóvégrehajtó ur által tartott árverésen s ezt fizetni azonnal nem tudta, mert pénz nélkül árverezett, s egy másik embernek nem lévén több kész pénze öt forintnál az adóvégrehajtó ur kényszerítésére, a 7 forintért vett igás lovat 5 forintért volt kénytelen ennek átadni, a 2 frt. felül vásárlásért a végrehajtó ur ennek rajta lévő felső ruháját, róla erőszakkal levetette s azonnal a 2 írtért ezt is elárvereztette. És ezen végrehajtó neve Bcncze Mihály. Én legkevésbé sem hibázhatom a végrehajtó urnák azon eljárását, a ki egy ily módon tartott árverésen árverezőt legalább későbbi emlékül felső ruhájától megszabadította; de törvény ellenesnek tartom magát azon eljárást, mely adóhátralékért igavonó marhát merészelt lezálogolni, és azt elárvereztetni. És mert e tekintetben a fönálló törvények szabályozók: bővebb felvilágosításul alkalmat veszek magamnak magát az ide vonatkozó törvényt felmutatni. Az 1868. XXI. t. ez. 37 §-a igy szól: Min-
