Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-460
348 460. •rszágtt filés náreslM IS. 18TS Majoros István: Névszerinti szavazást kérek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: Praecedens van reá, hogy a ház megengedte a névszerinti szavazást, még akkor is, midőn az elnök kimondotta a ház határozatát és e szerint, noha. én ezúttal is kimondottam a határozatot, minthogy én soha kétségbe nem vontam, hogy az elnök enunciatiója után akár újbóli felállás és ülvemaradás által, akár a képviselők megszámláltatása által akár névszerinti szavazás utján, a ház újból szavazzon: azt hiszem, ezúttal sem lehet a névszerinti szavazás iránti kérelmet megtagadni. (Helyeslés a jobb oldalon. Szavazzunk!) Méltóztassanak meghallgatni a kérdést. Széll Kálmán jegyző : Fölhatalmazza-e a ház az elnököt, hogy Lázár Ádám képviselőtől e tárgyban a szót megvonja 1 Igen vagy nem? Elnök: Kihúzza az „E* betűt. Öt perezre fölfüggesztem az ülést. Szünet után. Elnök: T. ház! Elmúlt az 5 perez következik a szavazás. Majoros István: T. ház! Én és a névszerinti szavazást kérő társaim ezennel kijelentjük, hogy ez úttal a névszerinti szavazás iránti kérelmünket visszavesszük. (Fölkiáltások jobbról: A kérdés már föl van téve, szavazzunk! Fölkiáltások halról: Szabad visszavenni mindig! Nagy zaj és ingerültség a jobb oldalon és felkiáltások: Szavazzunk ! Szavazzunk !) Elnök: A névszerinti szavazás iránt beadott kérelmet az illetők visszavették és nem kivannak névszerinti szavazást. Ennélfogva kimondhatom, hogy a ház többségének felhatalmazása alapján elvétetik Lázár Ádám képviselőtől a szó. (Helyeslés balról.) FölktáUások jobbról: Szavazzunk ! Elnök esenget.) A szólásra feljegyzettek sorában következik: Jámbor Pál jegyző: Mocsáry Lajos! (Mozgás a jobb oldalon. Halljuk! Halljuk bal felől.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Az ülési órák fölötti vita eleinte sokkal szűkebb körben mozgott; ezen vita azonban uj lendületet nyert azon nagy fontosságú nyilatkozatok által, melyeket az igen t. kormánynak tagjaitól ugy a belügyminiszter, mint a pénzügyminiszter uraktól hallottunk. Azt emiitették mind a ketten a miniszter urak, hogy nem kevesebbről van itt szó, mint magáról a parlamentalismus fönállhatásáról. Ezen nyilatkozat által igen fontos kérdést méltóztattak szőnyegre hozni; ennéltogva előre bocsánatot kérek a t. elnök úrtól, illetőleg kérem szives elnézését, ha ezen fontos miniszteri nyilatkozatokra kiterjeszkedem, rrielőtt szorosan a tárgyhoz szélanék. Azt hiszem, hogy a házszabályok egyátalában nem korlátozhatják a képviselőket abban, hogy az ily, a ház előtt történt nagyfontosságú nyilatkozatokra reflektálhassanak. A t. pénzügyminiszter ur beszéde jött és ment hirtelen, mint nyári fergeteg, nagy dörgés nagy zúgás volt, mint nyári fergetegnél szokás, az ember azt gondolja, hogy gyökeréből szakit ki minden fát, elsodor minden háztetőt és mikor elmúlt a vihar: az ember azt látja hogy utolján sem olyan nagy a baj. Itt is ugy történt. Simonyi Lajos és Szilády Áron t. barátaim összeszedték a letört gályákat, helyreigazították a megbolygatott tetőket és azt látjuk, hogy a dörgedelmes vihar után köztünk nincs semmi baj. Lényegében a pénzügyminiszter úr beszéde ugyanaz volt, a mi volt a belügyminiszter uré: az utóbbié azonban sok tekintetben sokkal érdekesebb. Ugyanis az igen • t. belügyminiszter úr államférfiúi magaslatra, sőt internationalis szempontra emelkedett fel. Legyen szabad a t. ház engedelmével beszédének ide vonatkozó részét felolvasni. Azt mondja a miniszter ur: (Olvas.) Ez már nem a kormány kérdése, nem is csupán magyar kérdés: ez a parlamentalismus kérdése, ez európai kérdés. Igenis igy van! Nemcsak minálunk van ellenzék, a más államokban levő ellenzékek hasonló taktikával szeretnének élni. Van ilyen ellenzék Brüsselben, van ilyen Londonban, Bécsben, Berlinben és mindenütt. Ha mi — többség megengedjük, — bocsánatot kérek a kifejezésért — azt az absurdumot, hogy a kisebbség akarata szerint intézze a többség az ország ügyeit: akkor a parlamentalismusnak nemcsak Magyarországban szegjük nyagát, hanem egész Európában. Épen azért, t. ház, mert ez nemcsak a mi kérdésünk már, hanem a parlamentalismus kérdése, nem is vagyunk azon helyzetben, hogy e tekintetben a képviselő urak kívánsága szerint akár törvényjavaslatainkat visszavonnók, akár pedig — mi ezzel egyenlő lenne — a parallel ülések tartásába beleegyeznénk." En, t. ház, megvallom, hogy megdöbbentem, midőn ily szokatlan szempontokat hallotttam itt e házban emlegetni, hol internationalis dolgokkal, az európai kérdésekkel igen keveset szoktunk foglalkozni. Első pillanatban ugy tűnt fel, mintha belügyminiszter ur nem ugyan a veres internationalenak, hanem valami uj internationalenak lenne tagja, mely a parlamentalismusnak Európában való megóvására alakult. En ezen szempontban igen nagy fenhéjázást látok, mert az alapeszme, mely a t. miniszter urat vezérli, az, hogy mi ép oly parlament vaf
