Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-460

480. orsnágos illés máreziws IS. 18íf. 349 gyünk, mint azon parlamentek, melyeket ő felemlíteni méltóztatott, például az angol parlament. Már ha én meggondolom a magunk szerény állapotát, azt hiszem, hogy hátrább kell állanunk az agarakkal. Mi magunkat az angol parlamenttel, vagy más alkotmányos országok parlamentéivel egyenjoguaknak egyátalában nem tarthatjuk. Ami parlamentünk hatásköre, mint tudjuk, szűkre van szorítva, a delegatiók confiscálták parlamentünk legfontosabb teendőit, és épen mikor a legfontosabb parlamenti tárgyakról, a legfontosabb ügyekről van szó: lesütjük szemeinket, s a közösügyi költség tételek táralgyása ^alkalmával a legfontosabb kérdések — a mi szemeink elől csak ugy elsurrannak. Ennélfogva azt hiszem, igen alaptalan belügyminiszter ur aggodalma, hogy ha nálunk valami történik, a mi a rendes parlamentalis eljárással nem egyezik meg szorosan, ebből valami nagy európai baj történhetnék. Igen, ha az angol parlamentben történnék ilyes valami: akkor ennek lehetnének hátrányos következményei a parlamentalismusra vagy az alkotmányosságra nézve. De a mi itt Magyarországon e szerény parlament körében történik: abból az európai parlamentalismusra nagy következmények vagy épen veszélyek hárulni nem fognak. Azt mondotta az igen t. pénzügyminiszter ur, valamint a belügyminiszter ur is, hogy itt veszélyben van a parlamentalismus. És miért? Azért, mivel a körülmények különös alakulásánál fogva itt most azon eshetőség előtt állunk, hogy talán a kisebbség akarata fog teljesülni. Ebben látnak ők botrányt, abban látnak veszedelmet a parlamentalismusra nézve. Azt mondják ők, hogy a pailamentalismus alapeszméje, gyökeszméje az, hogy a többség akarata minden körülmények közt az utolsó hajszálig teljesüljön. Megvallom, hogy én nem ebben látom rejleni a parlamentalismus és átalában az alkotmányosság alapeszméjét. Sőt ellenkezőleg azt tartom, hogy az alkotmányosság alapeszméje épen az, hogy az alkotmányos állam jogállam lévén, itt a kisebbségnek is van védelme a többség zsarnoksága ellen. Alkotmányos államokban a hatalomnak minden factorai egymást kölcsönösen mérséklik. Egyik ily factor épen a parlamenti kisebbség, mely befoly a tanácskozásokra és más módok által is legalább néha érvényt szerezhet akaratának; de minden esetre érvényt szerez magának a tekintetben, hogy mérsékli a többség korlátlan hatalmát; hasonló mérséklő befolyással bir a felső ház. Ily mérséklő befolyással bir a fejedelemnek vetója s mindezek együttvéve képezik a különböző hatalmak és factoroknak azon bilanzát, melynélfogva egy alkotmányos államban a kisebbségnek jogainak védelme biztosítva van. Azt hiszem tehát, hogy ha sikerülne is ez alkalommal a kisebbségnek a maga óhajtását érvényre juttatni: a kisebbség egyenesen azon körben mozog, mely neki az alkotmány és parlamentalismus kerete által egyenesen kimutatva van. Ebben tehát botrányt vagy épen veszedelmet egyátalán nem láthatok. Vagy azt méltóztatnak talán botránynak tekinteni, hogy mi a házszabályok keretében mozogva felhasználjuk a jelen perczben kínálkozó alkalmat arra, hogy érvényesíthessük akaratunkat? No már kérem, ha egy ily csekély dolog, ha egy ily incidens képes megingatni nálunk a parlamentalismust, akkor a parlamentalismus nálunk igen vékony lábon áll. Egészen más dolgok követtettek el, más parlamentek által. Méltóztassanak visszatekinteni a parlamentalismus classicus földének Angliának történetére, hogy mik követtettek el ott a régi időben a parlamentben ? Igen jól tudjuk, hogy a Stuartok idejében miként proscribálták egymást a Thorryak és a Wighek; sőt azon exeessust követte el az angol parlament, hogy levágta II-ik Károlynak nyakát; de azért nem jutott eszébe Angliában egy embernek is azt mondani, hogy ez által kétes lett a parlamentalismus, hogy a parlamentalismus jogosultsága megszűnt. És nem vallotta-e azután is nem valja-e folytonosan Angliában mindenki azon nézetet, hogy a parlamentalismus léte s jogosultsága még csak kétségbe sem vonható. Hogy ily eszmék nálunk előfordulnak; ez fájdalom csak azt jelzi, hogy nálunk az alkotmányos érzék, az alkotmányos felfogás igen gyenge lábon áll, hogy igen kevéssé van kifejlődve; mert ha nem volna ugy: akkor még csak szájokba sem volna szabad venni önöknek azt, hogy a parlamentalismus jogosultsága ós fönállhatása iránt kételyek fognak támadtatni a jelen esetnél fogva; akkor nem lett volna szabad a t. pénzügyminiszter urnák azt mondani, hogy itt válságos kérdés forog fön, épen a parlamentalismus gyökeres alapeszméje tekintetéből; valamint nem lett volna szabad neki azt mondani, hogy „ugy látszik, ezek a házszabályok nem nekünk valók." Midőn azt mondotta a t. pénzügyminiszter ur; akkor nem mondott kevesebbet, mint azt, hogy nekünk nem valók azok a házszabályok, a melyek a kisebbségnek jogait megóvják, hogy nekünk oly házszabályokra van szükségünk, a melyek a többségnek korlátlan hatalmát biztosítják arra, hogy a kisebbségtől még a szót is elvonhassa. (Helyeslés bal felől.) Micsoda veszedelem van abban t. ház, ha néha a kisebbség is érvényesiti a maga akaratát % Én azt hiszem, hogy ha mi példát mutatunk fel arra, hogy a kisebbség e házban nincs arra kárhoztatva, hogy még csak meg sem moz-