Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

332 459. országos ülés márezius 12. 1872. szabályok értelmében, méltóztassék a szőnyegen forgó tárgyhoz szólni. (Nagy zaj. Bal felől felMáltások. Halljuk!) Simonyi Lajos b: T. ház! Tisztelettel köteles vagyok elfogadni a ház igen t. elnökének ezen felszólítását; de megvallom, ón a házszabályokat meglehetősen tanulmányoztam és meglehetősen ismerem és azokból tudom, hogy Magyarország országgyűlésén a miniszternek van egy kiváltsága a házszabályokban a szólást illetőleg és ez az, hogy bármikor szólhat, mikor neki tetszik; hanem, hogy a miniszter szólhasson bármilyen tárgyról és bármikép, és az egyes képviselő ahhoz, mihez a miniszter ur szólott, egy szót se szólhasson : ezen szabályt még nem tudtam és a mint beszédemet be fogom fejezni, mindenesetre igyekezni fogok azt a házszabá1 yokban fölkeresni; t. i. azon szabályt, hogy miniszter szólhat a miről akar; de arra, mihez a miniszter szólott, a képviselőnek felelni nem szabad. T. ház! Ezzel még összefüggésben azt vagyok bátor megjegyezni, hogy sokan azt mondják, hogy a magyar parlament helyzete siralmas és nevetséges. Elismerem azt, hogy első tekintetben siralmas ; mert minden esetre siralmas jelenség az, ha az egyik félről oly nyilatkozatok történnek, melyek kimondják azt, hogy oly törvények szándékoltatnak hozatni, melyek az országnak nincsenek javára, hanem határozott kárára, ha azok az ország jogának megcsonkítására lesznek alkotandók; és a másik részen ha csak aminiszterek közül egyik másik föl nem szólal, mély hallgatás uralkodik. Mert midőn valaki, és hozzá teszem, országgyűlési párt által, ugy e házban, mint az ország szine előtt vádoltatik és kénytelen mélyen hallgatni: az siralmas. Azt is mondják, hogy nevetséges része van a dolognak. Elismerem; hanem kimondom azt is, hogy azon része, mely határozottan az ország jogai mellett nyilatkozik, mely kész férfiasan határozottan aparlamentabsmus végső fegyveréhez nyúlni, mely ezt keresztül is fogja vinni : ezen párt nevetséges szerepet nem játszik; hanem azon urak, a kik itt ülnek és újságot olvasnak, mint valami olvasó-egyletben, vagy kimennek a folyosóra és mikor becsengetik ismét bejönnek, hogy a szükséges száz képviselő jelen legyen, hogy ezen urak valami nagyon komoly szerepet játszanak: azt kétlem és bocsánatot kérek, azt hiszem, ha valaki nevetséges szerepet játszik e házban, azok nem mi vagyunk. Még csak egy észrevételt akarok tenni: Tisza László t. barátom azt mondta, hogy ő 10től 3-ig kívánja az ülések tartamát meghatároztatni. Én ezt nem óhajtom, mert kívánom, hogy tartassanak délután is ülések, mert ezen helyzetet reánk nézve előnyösnek tartom, mert nyilatkozhatunk az országgyűlésen, az ország szine előtt. Azt hiszik a t. képviselő urak, hogy a mi itt mondatik: nem szivárog ki az országba? (Felkiáltások jobb felől! Ast akarjuk épenl) Azt hiszik a t. képviselő urak, hogy nincsen erőnk, hogy a mi álláspontunkat földerítsük ? Azt hiszik a t. képviselő urak, hogy miután mi kimondtuk azt, mikép mi általában előfogjuk sorolni mindazon sérelmeket, melyeket mi azoknak tartunk, hogy mi azokban és azok elősorolásában rövid 5 óra alatt ki fogunk fáradni ? E tekintetben nagyon csalatkoznak és azért részemről igen óhajtanám, hogy parallel ülések tartassanak; de ha azt nem méltóztatik elfogadni, ha hosszabb üléseket kell tartanunk: én ebbe is belenyugszom. Ezeket akartam röviden megjegyezni (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) a pénzügyminiszter ur előterjesztésére, ezt mindazon vádakra, melyek ellenünk felhozatnak idebent az országban, de különösen a külföldi sajtóban. Ezt akartam megjegyezni az előbb beterjesztett indítványokra és e tekintetben elfogadom azt, hogy az ülések d. e. 10-től 2-ig, d. u. 5-től 8-ig tartassanak. (Élénk helyeslés bal felől.) Plachy Tamás : T. ház! Két miniszter urat hallottunk felszólalni a szőnyegen forgó kérdéshez. Mindkettő igen magas paripára ült : mert az európai parlamentalismus lovagjaihoz szegődött. Megmutatni akarták azt, hogy amit az ellenzék ez idő szerint a választási törvény meggátlása czéljából cselekszik : az a pénzügyér ur szerint csak joviális tréfa. A t. belügyminiszter ur tovább ment, s azt állította, hogy absurdum az, hogy a többség ós a kormány ezen tacticaval szemben, mint a mi eljárásunkat czimezni méltóztatnak, engedne: mert ezzel az európai parlamentalis élet sírját ásná meg. Eltekintve attól, vajon Magyarország parlamenti élete oly erős-e, hogy arra Európában mint példára hivatkozni lehessen ? azt állítom, hogy parlamenti követeléseivel szemben, a miniszter uraknak és azoknak, kik az ország kormányát intézik: tekintettel is kellene lenni, különösen azokra, vajon a mit tenni szándékoznak az ország közvéleményét, nem-e méltán sértő dolgok 1 vajon az, mit keresztülerőszakolni akarnak, az ország érzületével nem-e tökéletes ellentétben állanak? és ha igy a parlamentalis kiváI nalmak az ország indignatiojával szembe állit-