Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

459. otszéeos ö és ; tandjuk, kétségtelenül én leszek jogosítva azt mondani, hogy absurdum azon következtetés, a mit a belügyminiszter ur' tett. (Helyeslés.) En nem űzök triviális tréfát, mert a tár­gyat illetőleg azon indokot, a mi tanácskozá­sunknak okul szolgál : sokkal komolyabbnak tar­tom, semhogy azt triviális tréfa tárgyául te­kinthetném. En ki is jelentem azt. hogy ha ta­lán később beszédem fonalában tréfás eszméket is hallatnék: mégis egy komoly való felé törek­szem, t. i. afféle, megakadályozni egy oly rósz törvény alkotását, a melyet mi a népre nézve károsnak tartunk. (Helyeslés.) Most a napirendhez fogok szólani, s vala­mint Tisza László t. barátom sajnálattal jelen­tette ki; ugy én is kényszerülve vagyok sajnála­tomat fejezni ki a fölött, hogy t. barátom Tisza Kálmánnal, kivel rendszerint egyet szoktam ér­teni : most egyet nem érthetek, mert én a kép­viselők egészsége tekintetét e kérdésnél sokkal nagyobb fontosságúnak tartom, mint ő és jogo­sítva vagyok azon következtetésre, azok után, mi­ket e terem rósz ventillatioja, az éjszakai hosz­szu üléseknek a testre való káros hatásáról itt e helyen hallottam, hogy jövőre az ülések csakis az eddigi mód szerint tartassanak, én e tekin­tetben legálisáivá vagyok. Saját nevemben szo­lok; de szólok t. barátom Bogyó Sándor és Vi­tolay képviselőtársaim nevökben és mindazok­nak nevében, kik műnyelven a képviselőház ispotályosainak is nevezhetők, mert nekünk nem válhatnék egészségünkre az, ha a hosszú ülések következtében, a rósz ventillatio és esti nyomott lég mellett, sokáig tanácskoznánk. És én meg­vallom, hogy ez merőben ellenkezik a képviselői immunitással is. (Derültség jobb felől.) Igenis meg fogom mutatni, hogy miért tartom merőben ellenkezőnek. Az immunitás biztosítja a képviselőt arról, hogy materialis te­kintetben ne zaklattassék; igen, de kérdem én, hogy egészségi szempontból, ha zaklatjuk a kép­viselőt és zaklatjuk csak azért, hogy a hazára nézve egy rósz törvényt erőszakoljunk keresztül, vajon e zaklatás nem ellenkezik-e az immuni­tással? En azt állítom, hogy ez határozottan sérti a képviselő immunitását és nagyon csodál­kozom, hogy ezen kérdésnél t. barátom Schwarcz Gyula a ki különben közművelődési és humanis­ticus czéloknak meleg pártolója: fel nem szólalt; mert az ő kosmopolitico philantropieus nézetei kétségtelenül kell, hogy elkárhoztassanak minden olyan attentatumot,melya képviselő kínzására ezéloz. Az állatkínzást a müveit államok tör­vénynyel és policialis intézkedésekkel gátolják. Mi a képviselő kínzását akarjuk rendszerré emelni, a mi ellen én, és azok, a kik méltán ki aárczins 12. 187* ggg érdemlik e nevet „a képviselőház ispotályosai", határozottan tiltakozunk. Simonyi Ernő t. barátom, a múltkor igen helyes etymologiájával feljogosított arra, hogy Pulszky Ferencz urat drága barátomnak nevez­zem ; én nem szeretném, hogy azon collegialitas szerencséjét, még az egészség teljes feláldozásá­val is meg kellessék vásárolni. Ennélfogva az indítványok egyikét sem pártolom; hanem igen is elfogadom, a mit Tisza László barátom jelzett, már t. L, hogy az ülések az eddig szokásos ós rendes időben tartassanak. Ha azonnan ebbeli nézetemben többségre nem találnék: akkor arra kérem, — sajnálom, hogy nincs jelen — a t. belügyminiszter urat, hogy most a legközelebb beterjesztett incompa­tibilitási törvénybe és törvényhez, egy novellát szíveskedjék beterjeszteni, mely a jövő képvise­lők rettentő példájára felvegye pótlólag azon intézkedést, hogy képviselő nem lehet, a ki testi egészségénél fogva az éjjel-nappal való üléseket kiállani nem birja. Szilády Áron: T. ház! Nem a magam érdekében, hanem az előttem szólott két minisz­ter ur érdekében, kívánom mindenekelőtt az ál­talam mélyen t. elnökséghez azon kérést intézni, hogy ha méltóztatik is a házszabályokra hivat­kozva engem egyszer, vagy többször rendre uta­sítani: méltóztassék megkímélni a miniszter ura­kat attól, hogy ne akkor méltóztassék rendre utasítani, majd mikor az ő beszedőkkel foglal­kozom. Ami a tanácskozás menetét illeti, t. ház, az különös hatást gyakorol az emberre; minden esetre a tárgy fontossága az, ami mélyebben, erősebben érdekli és szólásra készteti az embe­reket. En nem tudom, magam is érzem ezen ha­tást, és annak kell tulajdonitanom, hogy bár elébb felírattam magamat, mint a miniszterek közül egyiket, vagy másikat hallottak volna be­szélni: de annyit mondhatok, hogy ha fel nem írattam volna magamat addig, mielőtt a miniszter urak szóltak; bizonyára megtettem volna ezt akkor; mert csak akkor tárult fel előttem azon roppant tér, a melyet betölt ezen mostani vi­tának tárgya. Mikor először a belügyminiszter \ ur, azután a pénzügyminiszter ur hozzá szóllot­( tak e tárgyhoz: a belügyminiszter ur mint ki­j jelentette, ugyan nem a tárgyhoz, a pénzügy­j miniszter ur bár ki nem jelentette, szintén nem 1 a tárgyhoz, mintha a nap és éj lovagját láttam I volna felvonulni t. ház a vita terére. T. ház! A vita terén megjelent elsőben fé­nyes nap lovagként a belügyminiszter ur, meg­| tette a hatvágást azon érdemben és oly hűség­! gel és lelkiismeretséggel, oly harsány trombita-

Next

/
Thumbnails
Contents