Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

330 45Ö. országos ülés uiárezius 12. 1872. ami, határozottan kimondom, nagyobb kárára volna az országnak, mint hasznára lenne eme törvények elfogadása: — akkor, az esetben ezeket is lehetend tárgyalnunk. (Élénk helyeslés a hal oldalon.) De t, ház, méltóztassanak megbocsátani, mi is, az ellenzék részéről, kötelesek vagyunk tanúsítani annyi óvatosságot, hogy igazoljuk magunkat még azon arányban is, bár e tekintetben nem volnánk vádolhatók az ország előtt, mik itt elmondottak. Mi óhajtjuk ezen tőrvények tárgyalását, s mi erre alkalmat adunk a parallel ülések tartása által, melyekben ezen fontos és üdvös törvények tárgyalhatók lennének, s igy belátható, hogy ezek törvényerőre emeltetvén, az országnak üdvére válhatnának. Tehát nem a mi részünkről tüzetett ki ár, hanem épen a kormány részéről, és hogy mi azon átalában felmerülő vádtól meneküljünk: voltunk bátrak a parailel ülések tartását ajánlani. Egyébiránt a tekintetben részemről bátor vagyok kijelenteni, hogy én minden alkalommal ugy a magán körben, mint más értekezletekben is kimondtam azt, hogy a kormány nem fogja elfogadni a parallel üléseket, mert nem akarja komolyan e törvények tárgyalását és életbeléptetését; hanem neki legfőbb czélja az, hogy a választási és az 5 évi időszak tartamára törvényjavaslat menjen keresztül. (Igás! (Igás! hal felől.) Az mondatott továbbá, az igen tisztelt pénzügyminiszter részéről, hogy a részletes tárgyalást köteles lehetővé tenni minden képviselő. A t. miniszter ur azt ajánlja, hogy adják elő aggályaikat, mondják el mindazt, mit sérelmesnek tartanak a részletes tárgyalásnál. Méltóztassanak megbocsátani, ez igen szép ajánlat, mert igy hangzik; „Méltóztassanak előterjeszteni aggályaikat, s mikor azok mind előterjesztve lesznek: mi azokat szépen majd leszavazzuk." (Derültség hal felől.) Megvallom őszintén, nagyon egyszerű felfogás kell ahhoz, hogy ezt be lehessen látni; de hogy ezt argumentumul felhozta, azon csudálkozom. A miniszter ur azt mondja, hogy e törvényjavaslatok tárgyalására igen sok idő kell. Elismerem, sok idő kellene, bármilyen rendes viszonyok közt, és ha bármily higgadtsággal tárgyalnék is azokat. De maga volt oka a t. kormány, hogy ezen kellő idő nincs meg; mert az utolsó napokban terjesztették elő a törvényjavaslatok nagy számát, most e végnapjaiban ez országgyűlésnek. (Helyeslés a bal oldalon.) Volt elég ideje az országgyűlésnek, miért nem méltóztattak akkor előterjeszteni, és ennek következtében azt mondani, hogy sok idő kell reá és ezen időt meg is adni. Ezt következetesnek és hozzá teszem méltányos eljárásnak mondani nem lehet. Továbbá azt nyilvánítja az igen t. pénzügyminiszter ur, hogy azt, a mit a többség óhajt, hogy azt a mit a többség kivan, átalában mit a többség jónak lát : azt köteles a kisebbség elfogadni. Ha önök oly biztosak a többségben, hogy önök azon elvet állítják fel, hogy azon többség nemcsak itt, hanem az országban is határozott: akkor miért akarják önök az 5 éves országgyűlést, ha azt hiszik hogy önök az országban is többségben lesznek a jövő választáskor: akkor miért akarják azt 5 évre kiterjeszteni. De önök nem azt akarják, hogy a valódi többség, t. i. az ország közvéleményétől támogatott többség határozzon, hanem azt, hogy a választási törvény által maguknak a többséget a jövő választásoknál biztosítván 3 éven tul az ország többsége nélkül is kormányozzanak. Ezt nem akarhatjuk mi, hogy itt áltöbbség határozzon és ennek következtében vagyunk mi ellene annak, hogy az 5 éves országgyűlés létesüljön, azért kell nekünk küzdenünk ma, hogy itt is ugy, mint más országokban, a tökéletes valóságos többség határozzon (Helyeslés a bal oldalon.) Ami az igen t. miniszter ur azon nyilatkozatát illeti, mely különösen azon pártra vonatkozik, melyhez tartozni szerencsém van. és melyről azt méltóztatik mondani, hogy igen különös a balközép eljárása a kormány iránt, mert csak egy nuance az, a mi azt a kormánytól elválasztja. Erre bátor vagyok azt megjegyezni, hogy eleinte kisebb távolság volt a két párt között, mely azonban később nagyobb és nagyobb lett; mert a balközép mindig előre akart haladni, a kormány pedig mindig hátrált, s ha csakugyan ezelőtt kisebb volt a távolság: azt jelenleg egy nuancenak keresztelni nem lehet. A pénzügyminiszter ur még azt méltóztatott mondani, hogy a balközép ezen vitát csak ugy tekinti, mint csak tréfát és hogy t azt mint ilyet jókedvében akarja folytatni. Én határozottan kijelentem, hogy e pártnak soha komolyabb szándéka nem volt, mint most; midőn azon parlamentalis fegyverekkel él, melyeket a parlamenti élet s a házszabályok megadtak. Ezeket, a t. pénzügyminiszter ur nézete szerint igen üdvös volna megváltoztatni. Azt elhiszem, hogy nagy kedvök volna ezen házszaDályokat megváltoztatni; hanem egyszersmind meg vagyok győződve róla, hogy azon tetszésök szerint megváltoztatott házszabályok nem a szólás-szabadság kedvéért lennének módosítva, hanem ellenkezőleg. A mostani viszonyok között azonban nekünk jutott azon szerencse, hogy az idő ránk nézve kedvező; mert épen a házszabályokat nem áll önöknek hatalalmukban megváltoztatni, és ha