Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-459
459. ovm&gm ilés náreziM 12. 18T8. 323 Mi okozta, t. ház, ezen jelenlegi feszült helyzetet ? Két törvényjavaslat: a választási tőrvényjavaslat; és az országgyűlésnek 5 évi tartamáról szóló törvényjavaslat. Az utóbbi még inkább, mint az előbbi. Az elsőre nézve én itt kijelentem határozottan, hogy a jobboldal képviselőitől is hallottam azt, hogy ezen törvényjavaslat saját választóinkra nézve megszorító, a jobboldali képviselőktől hallottam azt, hogy ezen törvényjavaslatról nem tudják : vajon megszoritás-e vagy nem ? mert a jobboldali képviselők ép oly kevéssé kaptak adatokat annak meghatározására, mint az ellenzék. Mi megszorításnak tartjuk, mert ha mi ily magán értesüléseket nem nyerhettünk volna is : bevallotta maga a központi bizottság előadója, hogy ezen törvényjavaslatban a választók jogaival szemben megszorítás van, és bevallotta maga a miniszter ur, hogy igenis kimaradnak ezen törvényjavaslat által az usurpátorok. Mit tesz ezen szó usurpator ? Azt, hogy pl. ki 10 forint adót nem fizet és a múltkor 9 forint adóval szavazott: tehát már szavazott; csak akkor lehetne elismerni ezen megszorítás jogosultságát, ha önök a közművelődés terén 1869. óta semmit sem tettek volna, különben a kormány magának adna szegénységi bizonyítványt. Az 5 éves cyklusról szóló törvényjavaslat nyilvános megszorítása a választási jognak, s nincs is ki ezt tagadja; mert hogy a 3 évről 5 évre való kiterjesztés liberális eszme legyen: azt Európában egyetlenegy ember sem fogja állítani. De önökre nézve az, nézetem szerint, szintén nem előnyös, mert ha jó a kormány politikája: akkor 3 év múlva nyilatkozni fog mellette a közvélemény, és minél többször nyilatkozik önök előnyére: annál nagyobb előny önökre. Ha rósz a kormány politikája, azon esetben helytelenül cselekesznek, ha önök kiterjesztik az időt, hogy a közvélemény annál később nyilatkozhassak ez iránt. Mondottam volt, hogy a eensus megszorításának igen is van egy jogosultsága: és ez az, ha a hazára veszélyt hoz. Nézetem szerint igen is lehet megszorítani a censust, ha látszik, hogy a nagyon kiterjesztett eensus által az ország veszélyben forog. Miután mind a belügyminiszter ur, mind a központi előadó elismerte, hogy e megszorítás történik az 1869-ben alkalmazott választási törvényhez képest: azt kérdem, micsoda veszély háramlott a hazára, az 1869-iki választással? mert azt csak nem képzelem, hogy veszélynek lássék, hogy a többség önöké. (Mozgás jobb felől.) Ha ezt elismerik, akkor nem tehetek róla: akkor igazán szükséges volna a megszorítás. A mint mondám, tegnap óta e kérdés más stádiumba lépett. Mi felajánlottuk a kétannyi munkaidőt, felajánlottuk önöknek azt, hogy naponkint 4 órán át fogjuk tárgyalni a reformtörvényjavaslatokat, a másik 4 órán tessék folytatni a választási tőrvényjavaslatot. Én igen kérem a t. miniszter urat, kit annyira ismerek mint prakticus embert: méltóztassék ezen kérdést figyelembe venni. Ha mindössze 200 óra az, a mivel a kormány a jelen országgyűlésben rendelkezik april 20-ig: ezen 200 óra 100 képviselőnek csekélység, mert összesen két óra jut egyre, hogy beszélhessen. Tehát itt nincs más közt választás, mint a közt, a mire önöknek alkalmat nyújtunk, s mi által annyi munkaidőt nyernek, a mennyi rendesen szokott az országgyűlés rendelkezésére állani; az első 4 óra alatt önök védhetik saját pártállásukat, a másik 4 óra alatt pedig mi védhetjük ugy, miat nekünk isten tenni engedi. De önök azonosítják saját pártérdekűket a haza érdekével, azon nézetben vannak, hogy a haza érdeke és az önök pártérdeke egy. Én nem csodálkozom rajta. A világtörténelem azt tanítja, hogy minden hatalmon levő a saját hatalmát mindig azon ország érdekével kötötte össze, a melynek legfőbb polczán ül. Hanem egyebet nem kívánok, mint hogy válaszszák el ez egyszer, ezen egy alkalommal, az önök hatalmi kérdését a közügy kérdésétől; mert felteszem a kérdést, vajon az országra nézve az önök pártfegyelmének kérdése nagyobb-e mint mindazon reformkérdések, melyek az országház asztalán feküsznek? Nem hiszem, hogy ezt szerényen valaha mondani lehessen. Azt mondják, s mondotta különösen a belügyminiszter ur, hogy a többségnek magát megadni szemben a kisebbséggel, szégyen. Én nem osztozhatom ezen nézetébei? én azt hiszem: ahazáért tenni semmit sem szégyen, á haza javáért kormányok ugy, mint egyes férfiak mindent tehetnek pirulás nélkül. Mindenkor nagy férfi, ki önhatalmi érdekét feláldozza a közügyért: és én ezt soha nem tudnám valakinek felróni, valamint pártom sem. A jobboldali lapok többször kürtölték, hogy pártunk többségre juthatott volna csekély feladás árán, s ezen pillanatban igen kevés elveket kel lene feladnunk, és képviselőink ott ülnének, hol önök. És miért nem teszszük mi ezt? Azért, mert a haza érdekét, a haza jogait elébe teszszük a hatalmi állásnak. Nem kívánunk önöktől sem egyebet, mint hogy tegyék önök is azt, mit saját pártom tesz. Ha t. miniszterelnök ur és a jobb oldal az ellenzék tegnapi s most általam megujitott azon ajánlatát ellenzik, hogy a délelőtti és délutáni ülésekben az egyikben a választási törvények és az ezekre vonatkozó törvényjavaslatok, a másik41*
