Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

290 4£S. országos ülés márcziss 11- 1872. bitásához, ha parallel üléseket tartanak, t. i. melyekben a fontos, és sürgősebb tárgyak délutánonként tárgyaltassanak; ez megtagadtatván tőlünk : valóban nem látom át a meghosszabbítás szükségét. A kedvező szerencse, a minisztérium rövidlátósága, vagy az isteni gondviselés ugy hozta magával, hogy azon törvényjavaslat, mely annyi ezer és ezer polgár választó jogát elvenné, oly időben adassék be, hogy nekünk alkalmunk legyen azt a házszabályok értelmében és annak korlátai közt megakadályozni, hogy törvénynyé válhassék. Mondom, ily körülmények közt, midőn nekünk nemcsak képviselői jogunk, de kötelességünk is azt parancsolja, hogy ezt fölhasználjuk, a mint ez ily körülmények közt minden parlamentben szokásos — mikép számolhatnánk választóink előtt, ha nem akadályozzuk meg azt, hogy ezen törvényjavaslat keresztül menjen? Most kérik tőlünk, hogy kétszeres üléseket tartsunk; más sürgős dolgokat is említenek és azt mondják, hogy az szükségli, mikép délután is üléseket tartsunk. Igaz, tartattak már ily ülések a házban a múlt országgyűlés alatt; de akkor ez nem oly hosszú időre terjedt; most körülbelül 30 napig kívántatnék ily ülések tartása délelőtt és délután, mig azon említett esetben ez csak 8 napra kívántatott. Halmazzal jöotek akkor is a törvényjavaslatok; kaptunk az igazságügyminisztertől valami 118 §-t tartalmazó törvényjavaslatot, kaptunk a Ludoviceáról szóló törvényjavaslatot, és azt hiszem, hogy még lesz 10—15 más, a melyek e napokban fognak megérkezni. így voit ez a múltkor is, és halomra gyűltek az acták. Nem volt egyetlenegy képviselő sem, a ki azokat csak elolvashatta volna is, nem hogy azokat megbírálhatta volna; sok vasúti combinatio volt, előhozva; de mi csak azt tudtuk, hogy kell vasút; de megtámadni nem tudtuk, bár lelkiismeretet kellett volna csinálni abból, hogy azt megtámadjuk, szavazni kellett arra, és nem gátolhattuk meg, hogy törvénynyé legyen. Később átláttuk a hibát, de hogy akkor nem lehetett látni, az nem a magunk hibájából, hanem az idő rövidsége miatt történt; és mégis midőn most megtámadtuk azon fonák intézkedéseket, melyek a vasutak létrehozásánál történtek: épen most a miniszterelnök ur mivel válaszolt Simonyi Ernő t. képviselőtársamnak? Azzal válaszolt: igen csodálkozom, hogy most támadnak meg; hisz itt voltak és akkor nem támadtak meg, hanem szavaztak. Mondom, akkor elvették az időt a képviselőktől a törvényjavaslatok tanulmányozására nézve s most ha hibát lődöznek föl, még gúnyolják is azokat. Én tehát egyátalában nem latomat szükségétannak, hogy ezen időtől a képviselőket ismét megfoszszák. Akkor azonban nem is 30 nap forgott kérdésben, hanem csak 7 — 8 napig tartottuk a nagy-gyüléseket délután is, és mégis mennyien betegedtek meg, mennyinek kellett magukat orvosoltatni egészségük helyreállítása végett. Az, hogy most 30 napra terveztetik éjjel-nappal ülés: nem fér meg a képviselő méltóságával sem, nem azért, mert a képviselő nemcsak azért van itt, hogy a városban legyen ; hanem hogy ha ülések tartatnak, itt ben a képviselőházban legyen; az pedig lehetetlen, hogy "kiállja bárki is, hogy itt minden nap 8 órán át tanácskozzék. Mi meg is állapítottuk magunk közt, hogy ha a többség ki fogja erőszakolni, hogy az ülések délelőtt és délután is tartassanak: kénytelenek leszünk feloszolni, hogy a czélnak megfelelőleg eljárhassunk. En azt mondom: kénytelenek lesznek a jobboldalon is azt tenni, mert másként ki nem állják. Hogy igazat mondok, hogy állitásom igaz: ki fog tűnni a tagoknak megszámlálásából, melyet bármikor kérni fogunk, mert akkor kitűnik, hogy kik lesznek itt, és az ország meg fog győződni, hogy vagy az egyik vagy a másik hiányozni fog az ülésekből. Hogy az a képviselőház méltóságával meg nem fér, (Helyeslés jobb felől) hogy innen némelyek phisikailag kizárassanak, azt mondanom sem kell. Ha legalább volna olyan ok, melyért áldozatot lehetne hozni, szívesen meghoznék ezt. Például ha a Simonyi által elősorolt tv.-javaslatok tárgyaltatnának: milyenek a telepitvényesek, regálék, a Ludoviceumésvizkárosultak ügye, akkor nem oszjuk fel magunkat, hanem szívesen itt leszünk teljes számban ; mert azok oly törvényjavaslatok, melyek tekintetében nincs nagy különbözet köztük. De, hogy ezen választási törvényjavaslat most keresztül erőszakoltassék: arra nem látok semmi helyes, semmi czélszerü okot. Annálfogva ezen indokból kiindulva, egy indítványt nyújtok be, mely teljesen különbözik a Németh Albert képviselőétől. Kérem azt felolvastatni. Jámbor Pál jegyző (olvassa az indítványt) : Küldjön ki a ház egy öt tagú bizottságot, mely a szakférfiakat meghallgatván, jelentést tegyen: vajon az egészség komoly veszélyeztetése nélkül az ülések meddig tarthatók; (Tetszésnyilatkozatok a baloldalon,) addig pedig maradjon a szokott idő, t. i.: 10 órától 2-ig, délután pépedig soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bobory Károly : T. ház! A mennyire drága kincsnek tartom a kedély nyugalmát: ép oly sajnálattal kell azt kifejeznem, hogy jelenleg abg birok ama kedély nyugalommal, mely e tárgy báni fölszólalásra megkívántatnék. Fölszólalok azonban mégis, mert kötelességemnek tartom s ne csodálkozzék a t. ház, hogy ezen