Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

45*. országos ülés márczius 11. 1872. 291 nyilatkozatot teszem; mert hiszen azt elismerte az egész házra nézve maga a c. elnök ur is, midőn a múlt pénteki ülésben kinyilatkoztatta, hogy a ház nincs azon kedélynyugalomban, hogy a már összehívott ülés megtartathassák. Ez volt az ok, hogy zárt ülés után, a nyilvános tanácskozás azonnali megszüntetése inditványoztatott a t. elnök ur által, s ez indítvány a ház által el is íogadtatott, ugyanezen ok hozatott fel. Hogy mennyire ingerült volt a ház a jobb oldalon maga azon rövid ülésben is, mutatja ezt azon körülmény, hogy azon, azt lehet mondani, majdnem magát megalázó nyilatkozatára Tisza Kálmán t. képviselőtársunknak , melylyel legalább a szombati ülés végét kérte meghatároztatni, oly nyilatkozat történt oly hangulattal, a melyről nem mondhatok mást, mint hogy belső láza egy dühödtnek. (Mozgás a jobb oldalon.) Elismerem, nem a legszebb kifejezés, melyet használtam, de t. ház, ingerült kedélyben vagyok, azért ha talán egyik-másik kifejezésem tovább menne, a mint illő e helyhez, melyről szólok, a mint illő és méltó a parlamentalis tanácskozásokhoz : azt az egész képviselő testület ily ingerült helyzetének kérem tulajdonítani, melyben természetesen én is részesülök és ne tessék hibául felróni. Mi most a feladat? A feladat, melyről most határoznunk kell az, hogy határozza meg a t. ház üléseinek idejét és midőn az idő kíméléséről tanácskozunk és már annyi és annyi szavazást végeztünk : ott vagyunk most, a hol voltunk egy héttel ezelőtt. És mi ennek oka, eredete ? Egyrészről azon makacs elhatározása, a mint ezt Simonyi Ernő előttem szóló képviselő ur kifejezte, nem is a törvényjavaslatot benyújtó t. miniszter urnák, hanem a miniszterelnök urnák, minélfogva ezen törvényjavaslatot nyakra-főre a képviselőház minden ellenzése daczára, mindazon ellenzés daczára, mely mutatkozik széles e hazában, keresztülvinni, az éj sötétében tartott ülésekkel (Igaz! Igas\ bal felöl,) keresztül akarja vinni, megtagadásával azon kegyeletnek, melylyel minden érző sziv a hozzá közel eső képviselőtársnak halála esetében annak végtiszteletére vonatkozó szertartásnak tartozott.(iMgesZés a szélső baloldalon.) Egy órát kellett vesztenünk egyik képviselőtársunknak azon inditványa szerint, hogy az ülés 2 órakor befejeztessék, de a miniszter ur erőszakolta, hogy azon egy órának pótlására délutáni 5 órától kezdve tartassák nemcsak esti, de éjjeli ülés. (Igaz! Igaz! bal felől.) Sőt másnap és most is ott vagyunk, a hol voltunk az előtt s azóta nem mehetünk át a törvényjavaslat részletes tárgyalására. Elősorolta a miniszterelnök ur, mily nagyfontosságú javaslatok feküsznek a ház előtt, ós constatáltatott innen a ház ezen oldaláról; — de hisz tudva van, hogy a ház túlsó oldala hasonló hajlammal viseltetik ama nagyfontosságú törvényjavaslatok törvénynyé emeltetése iránt, mint mi, melyet millióknak sorsáról s a nemzet jövendőjének végleges elhatározásáról határoznak. Mit akar kierőszakolni a t. miniszterelnök ur? Ki akarja erőszakolni azt, hogy keresztülvitessék oly törvényjavaslat, mely megfosztja jogaitól az ország polgárainak legnagyobb részét. (Igás! a szélső baloldalon.) Nem akarom mondani „fosztja" hanem azt mondom „osztja", nehogy talán a t. elnök ur engem is megfoszszon a szótól. (Derültség.) „Osztja" mondom, a mennyiben az osztás abban áll, hogy az osztás által valami megkisebbittetik. Kérdem én a miniszterelnök urat, kinek annyi tisztviselői vannak, (Halljuk,) ha volna egy tisztviselője, ki sok mindenféle gazdasági teendője közt, elszánná magát keresztülvitelére egy valamely ügynek, egy valamely dolognak, melybe ugyan érdekeltetik és barátai is érdekeltetnek, annyira megkötné magát, hogy inkább abba hagy minden egyebet, hogy amazt keresztülvigye, — nem szánttat, nem vettet, nem boronáltat, hogy ő a górét föl nem építheti, mit cselekednék a t. miniszterelnök ur azon tisztviselőjével? Elcsapná (Derültség) a miniszterelnök ur tisztviselőjét. Mi, kik a nemzet napszámosai vagyunk, és a t. miniszterelnök ur is az, a mennyiben ő is képviselő, nem akarjuk tenni azt, miben urunknak, anyánknak, hazánknak kárát látjuk. Látjuk kárát azon embereknek, kiknek bizalmából itt vagyunk és a kiknek bizalmából a miniszterelnök ur is itt van. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Igaz! Igaz.) Követeli tőlünk, hogy mi tagadjuk meg magunkat, hogy mi fogadjunk el egy oly törvényjavaslatot, a mely törvényjavaslat annyi jogfosztás vagy — ha ugy tetszik — jogosztás után még több jogot foszszon, vagyis inkább oszszon. (Derültség.) Azok után, ami történt a múlt pénteken, és a mik történtek itt egy hét óta: vajon nem fogom-e én teljes joggal elmondhatni azt egyenesen a miniszter urak részéről, nem fogom-e elmondhatni teljes joggal a jobb oldal részéről, a mi oly rósz néven vétetett a minap, és mi egyik képviselőtársam és barátom Helfy által elmondatott, hogy: ez indiscretio. Én azt hiszem, hogy indiscretio nem lehet soha a gyengébb részről. Indiscretio mindig csak az erősebb részről lehet. Mi a gyengébbek vagyunk és védelmezzük magunkat. Védelmezzük magunkat csakis azon nemes fegyverrel, melyet nekünk azon törvény ad, a mely a mi 31*