Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

458. országos ülés márczins 11. 1872. 287 előtt, melyet emlegetnek, meghajolva, elfogadtuk a törvényt, mert önök leszavaztak. Utána kö­vetkezett a törvényhatóságok és községek ren­dezése. Hiszen mindezek oly törvények voltak, melyek igen nevezetes mérvben megszorították a nemzetnek eddig élvezett jogait. Ott volt a törvényhatóságok rendezésével összeköttetésben a hires virilis-szavazat. Ez, uraim, jelen alkatmányunkat alapjában támadta meg, mert megtámadta magát a nép­képviseletet. Ezen intézmény is keserű és éles vitákra szóigáltatott alkalmat; mindamellett a törvény keresztülment, mert mindazon érvek­nek és ellenzésnek daczára, melyeket mi teljes erőből kifejtettünk: a többség bennünket lesza­vazott, és mi a többségnek hódoltunk. Igaz, hogy egy oly nevezetes törvény, és tnlajdonkép csak egy §., mert a népképviselet ezen megtá­madása csak egy §. által történt, igaz, hogy ezen § csak 13 szavazatnyi többséggel ment ke­resztül e házban. (Halljuk! a szélső halról.) Tizenhá­rom szavazatnyi többség igen kevés arra, hogy a nemzet ily nevezetes joga megtámadtassék. De hiában, a többség megvolt, és a ház­szabályok nem engednek a többség nagyobb vagy kissebb volta miatt kifogást tenni. Mi nem tet­tünk kifogást, voltak más törvények, t. ház, me­lyeket mi nagyon elleneztünk, és melyekről tudtuk, hogy a nemzeti érzületet sértik. Ilyen azon törvény, mely a magyar hadsereg nevét is kitörli a törvénykönyvből; ilyen főleg azon intézkedés, mely általunk kívántatott, hogy az 1848/9-iki honvédek munkaképtelenéi segély­lyel láttassanak el; mert ezen segély az ország által nekik megígértetett, az ország annak ide­jében becsületének elzálogitása mellett kötelezte magát arra. A többség nem fogadta el. Mi elő­hoztuk a dolgot újra és újra; de a többség azt mindenkor újra, meg újra elvetvén, mi kénytelenek voltunk belenyugodni. Nem mondom, hogy megelégedéssel fogadtuk, vagy hogy valami jó kedvvel nyugodtunk bele; de utoljára meghajol­tunk azon kényszerűség előtt is, hogy a több­ség megszavazta azt, hogy a haza ellenségei nyugdíjban részesittessenek. Uraim, mindezek oly törvények, melyek vagy nagyon megcsonkí­tották a nemzet jogait; vagy igen mélyen sér­tették a közérzületet: és mégis mindezen tör­vények keresztülvitele e házban éles állást, oly elkeseredett harczokat, oly szélsőségeket, mint a, jelen esetben, nem idézett elő. Ennélfogva annak kutatása, hogy mily körülmények helyez­nek bennünket ezen állásba, a situatio consta­tálására nézve azt hiszem kívánatos. {Halljuk! bal felől.) Sokat, igen sokat lehetne e tekintet­ben mondani. De én részemről szorítkozom an­nak egyedüli és egyszerű kijelentésére, hogy az előbbi törvény keresztülvitelénél gr. Andrássy Gyula volt a miniszterelnök, most pedig gr. Ló­nyai Menyhért az. Ez ónozza, nézetem szerint, az egész különbséget; ez okozza azon állást, melyben magát a képviselőház most a kor­mánynyal szemben találja. A minisztériumnak oly modorbani követelé­sekkel, mint minőkkel jelenleg lépett fel:. a ház irányában fellépni nem szabad. Nem szabad különösen akkor, mikor azon többség, melyre támaszkodik, igazán csak lát­szólagos, csak mesterséges többség: oly többség, mely a nemzet közvéleményét egyátalában nem képviseli. Én nem fogok most ezen többség alkat­részeinek ellemezésébe bocsátkozni. Volt alkal­mam nem régen többet mondani erre nézve ; hanem eltekintve minden más részletektől : én azt állítom és adatokkal vagyok képes bebizo­nyítani, hogy azon képviselők, kik a ház ezen oldalán ülnek, több választót és több népet kép­viselnek az országban, mint a képviselők a tiilsó oldalon. (Ellenmondás jobb felől. Igás! bal felől.) Midőn tehát mi is és t. képviselőtársaink a túlsó oldalon is választóikra hivatkoznak : akkor mi az ország nagyobb részére, a nép nagyobb számára hivatkozunk. (Igás! bal felől.) Az igaz t. ház, hogy ezt minden alkalommal számba venni nem lehet; de nem is fog bennünket senki arról vádolnia t. túloldalon, hogy mi ezt mind­untalan előhozzuk. Hanem igenis előhozzuk ak­kor, mikor oly életbe vágó, mikor a nemzet jogait mélyen csonkító törvényjavaslatot akar keresz­tül-erőszakolni, — mert ez csakugyan keresztül­erőszakolás: — midőn a kormány nem érvekkel támogatja e törvényjavaslatot, hanem egyedül a materialis, physikai, numericus többségre támasz­kodik. Ez erőszak, és ezen erőszak ellenében kény­telenek vagyunk fölemlíteni, hogy midőn mi szó­lunk a nemzet nevében: mi a nemzet nagyobb részét képviseljük, mint a t. képviselőtársak a tul oldalon. T. ház! Ha tekintetbe veszszük, hogy a jelenleg napirendre kitűzött törvényjavas­laton felül még egy más törvényjavaslat is fek­szik a ház asztalán, amely nem kevesebb mér­tékben akarja a nemzet jogait megcsonkítani, amely azon csekély felelősséget, a melylyel a kép­viselő választói iránt tartozik — hogy t. i. — minden 3 évben egyszer köteles megjelenni választói előtt és számot adni eljárásáról, hogy ebből ítélve a választó őt vagy újra megaján­dékozhassa bizalmával, vagy e bizalmat tőle megvonhassa : — még a választóknak e csekély garántiáját is meg akarja rövidíteni és 3 évről 5 évre meghosszitani, 2 / 3-del kevesebbre

Next

/
Thumbnails
Contents