Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-448
22 448. országos ülés február 29. 1872. üdvözlök egy újonnan fölmerült szép parlamenti tehetséget, ö első fellépésével két óra alatt megfutotta azon pályát, melyet mások sokszor csak hosszú éveken át futnak meg. Csak azt sajnálom, hogy a mily hamar megfutotta ezen pályát: ép oly sebesen haladott a reactio pályáján, ugy, hogy első beszédével odaérkezett, hová más reactionarusok csak hoszszu, hoszszu évek során át szoktak érkezni. (Helyeslés a szélső bal felől.) És hogy bebizonyítsam, hogy ez nem merő vád, idézni fogom beszédének azon részét, mely szerintem leginkább tükrözi vissza az ő elméleteinek lényegét. 0 t. i. fejtegetvén azt, hogy miért nem pártolhatja az Irányi t. barátom által benyújtott határozati javaslatot, különösen az átalános szavazatra nézve ezt mondja: „leginkább megütköztem a túlsó oldalról hallott azon okoskodáson, hogy ők az átalános szavazati jog visszatartásából vádat faragnak a jelen állapotok ellen, hogy azt ugy tüntetik elő, mintha százezrek egy már létező jogtól, meg lennének fosztva. Ezt, megvallom, veszedelmesnek tartom: mert következményterhes tévedéseket okoz, mert én jogot csak a törvény alapján ismerek az országban, ennélfogva ezen kifejezést, hogy „jog," nem tekinthetem másnak, mint metaphorának." T. ház! E theoriában sokkal nagyobb veszedelem rejlik, mint az, melyet a t. képviselő ur lát. Én igazán csudálkozom. hogy egy férfiú, ki oly annyira jártás a jogtudományokban, a mennyire ő mutatta: annyira össze birja zavarni elméjében a jogot a törvénynyel. Pedig a különbség világos. Törvényeket csinálunk kényünk-kedvünk szerint, meg is változtathatjuk; de a jogot nem csináljuk, a jog létezik. A törvény esináltatik és megszüntethetik: a jog létezik és örök, mint maga az igazság. Hiszi a t. képviselő ur, hogy mielőtt a polgároknak átalában megadták volna a polgári jogokat : a feudalismus alatt azon polgároknak nem volt joguk arra, a mit most élveznek? hogy nem létezett bennök a jog? Igenis, létezett, ép ugy, mint most, a szabadság nem tett egyebet, mint törvényben kimondani, hogy őket ezen jogtól többé megfosztani nem szabad. A jog létezik, mint maga az igazság. A föld nemcsak azóta forog a nap körül, mióta Galilei azt mondotta, hanem forgott már azelőtt is, a teremtés óta, csakhogy nem tudtuk. A nemzetek csak azon törvények iránt viseltetnek igazi tisztelettel, melyek nemzeti jogaikból önként és természetszerűleg fejlődtek. Más tehát a jog és más a törvény. E kettőnek összezavarása mutatja, hogy a t. képviselő ur vagy rósz ügyvéd, következőképen rósz tanácsos, vagy pedig igen nagy reactionarius. Én hiszem, hogy ez utóbbi. Beszédének folytán továbbá azt mondta, ugyan e tárgyról szólva, „valamint a despotismus legveszedelmesebb emberei a despotismusnak hízelgői, ugy a demokratiának legveszélyesebb egyénei a demokratiának hízelgői." Igaz, hanem a t. képviselő ur megfeledkezett egy harmadik dologról, hogy az aristokratia hízelgői nagyobbak az aristokratiánál. Pedig ezen beszédben ő kizárólag az aristocratiának hízelgett, még pedig a legroszabbnak, a pénzaristokratiának, ezt kimutatta beszéde azon részének végszavaiban, midőn mintegy ironice fordult felénk s azt mondta: ha tehát csakugyan minden áron akarjátok az átalános szavazatot, ime adok nektek egy jó tanácsot és meglesz az átalános szavazat, „például méltóztassanak a 8 frtnyi censust nemes levélnek tekinteni és azon belül megvan az átalános szavazati jog." Uraim, épen ez az, a mit mi nem akarunk. Nem akarjuk, hogy Magyarországon a pénz nemes levélnek tartassák. Fájdalom, oda jutunk e politika által, melyet Szilágyi Dezső képviselő ur oly melegen véd; csakugyan oda vitetik a magyar nemzet. Elejét megvetette a t. miniszter ur akkor, mikor a virilis szavazatot hozta be, mi más szóval annyit jelent, hogy népünk, mikor gondolkozni kezd, mit kell, hogy mondjon magában? ha befolyást akarok gyakorolni hazámban, annak első részecskéjében, a községben, mire kell gondolnom 1 arra, hogy csináljak magamnak egy kis pénzt; ha a megyében akarok befolyást gyakorolni, biztos befolyást, mert hiszen a választás soha sem biztos: iparkodnom kell pénzt csinálni; ha akarok az egész haza ügyeire befolyást, gyakorolni választási jogot: iparkodnom kell pénzt csinálni, tehát mindig csak: pénz! Uraim, ez utón haladva, oda fogunk jutni, hogy önökről is azt fogják mondani, a mit szoktak mondani a quaeckerről, hogy midőn fiát utazni küldi, ily utasítást ad neki: go my son, make monney! honesthy, if yoo can, but make monney! azaz: menj fiam, és csinálj pénzt, becsületesen, ha lehetséges ; de minden esetre csinálj pénzt. Ezen theoriára tanítjuk mi népünket. Meggyőződésem tehát az, hogy census alapján igazán szabadelvű választási törvény nem létesíthető. Az átalános szavazat ellen fölhozatott néhány érv a t. balközép részéről, melyekre csak egy igen rövid megjegyzést akarok tenni. Mindazok, kik az ellen fölszólaltak, ugy Chorin, ugy Mocsáry, ugy Péchy Tamás képviselőtársaim, mindazon kezdték, hogy földicsértók az átalános szavazatot, bevallották, hogy az nagyon kívánatos, hogy szívből óhajt'
