Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-457
457. országos ölés márezios 9. 1872. 261 Szögyényi László előadó (olvassa as LV II. (helyesebben LVI1I. sz.) sor jegyzék 8994. 1. sorszám alatti kérvényre a hérvényi bizottság véleményét, mely elfogadtatik. Továbbá a 2-ik sorszám alattit a 8995. számú kérvényt, melyben Jancsó János 1849-ben szenvedett hátai megtérítését kéri. A kérvényt bizottság e kérvényt a pénzügyminisztériumnak kiadatni véleményezi.) Győrffy Gyula : T. ház! A 2-dik sorszámú és 8995. szám alatt beigtatott kérvényre nézve nekem azon megjegyzésem van, hogy nem elég ezen kérvényt a pénzügyminiszternek egyszerűen kiadni elintézés végett. Már több ily hasonló kérvény volt átadva, és a ház nincs azon helyzetben, hogy tudomással birjon a történt intézkedésekről. Én óhajtom, hogy a mint már más alkalommal gyakorlatba hozatott, ugy itt ezen különösen fontos kérdésnél a miniszter szoríttassák fel, hogy eljárásáról, intézkedéséről a háznak annak idején jelentést tegyen. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Én megvallom, midőn azon gyakorlat először behozatott, hogy bizonyos fontosabb esetek alkalmával a ház oda méltóztatott utasítani a miniszter urakat, hogy azok jelentést tegyenek a háznak; bizonyos fontosságot tulajdonítottam ezen határozatnak. De mióta én e házban vagyok, nem emlékszem rá, hogy valamely kérvény fölött valamelyik miniszter jelentést tett volna. E szerint, ha t. barátom Győrffy Gyula indítványa következtében határozatot hozunk is, hogy a miniszter az iránt jelentést tegyen: megvallom, az eddigi tapasztalatok után igen kevés eredményt várok. Miután pedig nem hiszem azt, hogy a ház tekintélye az által növekednék, ha halomszámra szaporítjuk az oly határozatokat, melyeket a minisztérium jónak lát ignorálni : annálfogva nem tartom elégségesnek ezen határozathozatalt a kérdéses esetben. Ilyen kérvény nem most először fordul elő. Ily kérvény már számtalanszor volt a ház előtt és 5 év óta a minisztériumnak okvetlenül tisztába kellett jönnie önmagával az iránt, hogy ezen kérvényekre mit határoz, milyen válaszokat ad. E kérvények bizonyosan ezelőtt is, mint mostan, a kérvényi bizottság által a minisztériumhoz utasíttattak. Lehetetlen, hogy azok ottan ne lettek volna bizonyos megállapodás tárgyai. A minisztériumnak, ha már különben a kérvényt nem teljesiti: legalább azon kötelessége mindenesetre megvan, hogy a kérvényt visszaküldvén, bizonyos válaszszal ellássa. En azt hiszem, hogy hasonló esetekben legtöbbször hasonló válaszok adattak, miután azonban mindeddig itt a házban legalább soha jelentve nem volt, hogy a minisztérium e kérvények iránt mikép jár el: ennek egyik természetes következménye az, hogy a jóhiszemű emberek, kik valóságos, reális kárt szenvedvén, azt hiszik, hogy természetes orvoslást az országgyűlésnél kereshetnek, minduntalan ide folyamodnak, benyújtják kérvényeiket, és valami orvoslást annál is inkább reménylenek, mert kérvényeik többnyire saját képviselőjük, de mindig valamely képviselő által nyujtatik be. T. ház, én azt hiszem, hogy most, miután már a második országgyűlésnek is vége felé járunk: jó volna, ha egyszer tisztába jönnénk az iránt, és tájékoznánk a közvéleményt és az ország lakosait az iránt, mit várhatnak ezen kérelmektől, és mit várhatnak az országgyűléstől, mit a kormánytól. En igen kérem a t. kormányt: méltóztassék nyilatkozni az iránt, mily eljárást követet az ily kérvények irányában mostanáig, és mily eljárást szándékozik követni jövőre, és a szerint, a mint a minisztérium e részben nyilatkozik, a t. ház szintén határozhat aziránt: vajon megnyugszik-e a kormány ezen eljárásában; és ha nem nyugszik meg, a kormányt más eljárás követésére fogná utasítani. En ugy hiszem, nekünk kötelességünk ez iránt intézkedni; mert ezen kérvények — én nem tartottam rajok számot, de merem állítani, százakra mennek, — melyek az országgyűlés elejétől fogva benyujtattak. Ez nem csupán a mi érdekünk mint képviselőké, hanem érdeke az ország nagy részének. Az országban már igen sokan folyamodtak, de sokkal többen még nem folyamodtak; hanem időről időre elő fognak jönni és folyamodni fognak. Ha ezen kérdés egyszer eldöntetnék, igen természetes, hogy ha oly módon döntetnék el, mint az igazság és méltányosság kívánja: ez volna a legkielégitőbb; de szükséges okvetlenül, hogy e kérdésben a törvényhozás elébb utóbb döntsön. Én. t. ház, részemről azt hiszem, hogy miután az 1848-iki törvényhozás a nemzet becsületét kötötte le mindazon károk megtérítéséhez, mindazon áldozatok meghozatalához, melyek az ország védelmében történtek: én azt hiszem, hogy egy magyar törvényhozás, mely az 1848-ikinak utóda, mást nem tehet, mint hogy az előde által elzálogosított nemzeti becsületet beváltsa. Nézetem tehát az volna, hogy eziránt a kormány oly javaslatot, oly tervet terjeszszen a törvényhozás elé, mely mindezen igényekrői,a menynyiben azok jogosaknak bizonyulnának, magának tudomást szerezve, és azokat valóságos jogosult igényeknek ismerve be: ugy intézkednék, hogy a nemzet képességéhez, tehetségéhez mérve ezen emberek azon kárpótlásban részesüljenek, a mely kárpótlást nekik az 1848. évi országgyűlés a