Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-457

457. országos ölés márezios 9. 1872. 261 Szögyényi László előadó (olvassa as LV II. (helyesebben LVI1I. sz.) sor jegyzék 8994. 1. sorszám alatti kérvényre a hérvényi bizottság vé­leményét, mely elfogadtatik. Továbbá a 2-ik sorszám alattit a 8995. számú kérvényt, melyben Jancsó János 1849-ben szenvedett hátai megtérítését kéri. A kérvényt bizottság e kérvényt a pénzügyminiszté­riumnak kiadatni véleményezi.) Győrffy Gyula : T. ház! A 2-dik sor­számú és 8995. szám alatt beigtatott kérvényre nézve nekem azon megjegyzésem van, hogy nem elég ezen kérvényt a pénzügyminiszternek egy­szerűen kiadni elintézés végett. Már több ily hasonló kérvény volt átadva, és a ház nincs azon helyzetben, hogy tudomással birjon a történt intézkedésekről. Én óhajtom, hogy a mint már más alkalommal gyakorlatba hozatott, ugy itt ezen különösen fontos kérdésnél a miniszter szo­ríttassák fel, hogy eljárásáról, intézkedéséről a háznak annak idején jelentést tegyen. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Én megval­lom, midőn azon gyakorlat először behozatott, hogy bizonyos fontosabb esetek alkalmával a ház oda méltóztatott utasítani a miniszter urakat, hogy azok jelentést tegyenek a háznak; bizonyos fontosságot tulajdonítottam ezen határozatnak. De mióta én e házban vagyok, nem emlékszem rá, hogy valamely kérvény fölött valamelyik miniszter jelentést tett volna. E szerint, ha t. barátom Győrffy Gyula indítványa következté­ben határozatot hozunk is, hogy a miniszter az iránt jelentést tegyen: megvallom, az eddigi ta­pasztalatok után igen kevés eredményt várok. Miután pedig nem hiszem azt, hogy a ház te­kintélye az által növekednék, ha halomszámra szaporítjuk az oly határozatokat, melyeket a minisztérium jónak lát ignorálni : annálfogva nem tartom elégségesnek ezen határozathozatalt a kérdéses esetben. Ilyen kérvény nem most először fordul elő. Ily kérvény már számtalanszor volt a ház előtt és 5 év óta a minisztériumnak okvetlenül tisz­tába kellett jönnie önmagával az iránt, hogy ezen kérvényekre mit határoz, milyen válaszo­kat ad. E kérvények bizonyosan ezelőtt is, mint mostan, a kérvényi bizottság által a minisztéri­umhoz utasíttattak. Lehetetlen, hogy azok ottan ne lettek volna bizonyos megállapodás tárgyai. A minisztériumnak, ha már különben a kérvényt nem teljesiti: legalább azon kötelessége minden­esetre megvan, hogy a kérvényt visszaküldvén, bizonyos válaszszal ellássa. En azt hiszem, hogy hasonló esetekben leg­többször hasonló válaszok adattak, miután azon­ban mindeddig itt a házban legalább soha je­lentve nem volt, hogy a minisztérium e kérvé­nyek iránt mikép jár el: ennek egyik természe­tes következménye az, hogy a jóhiszemű embe­rek, kik valóságos, reális kárt szenvedvén, azt hiszik, hogy természetes orvoslást az országgyű­lésnél kereshetnek, minduntalan ide folyamodnak, benyújtják kérvényeiket, és valami orvoslást an­nál is inkább reménylenek, mert kérvényeik több­nyire saját képviselőjük, de mindig valamely kép­viselő által nyujtatik be. T. ház, én azt hiszem, hogy most, miután már a második országgyű­lésnek is vége felé járunk: jó volna, ha egyszer tisztába jönnénk az iránt, és tájékoznánk a köz­véleményt és az ország lakosait az iránt, mit várhatnak ezen kérelmektől, és mit várhatnak az országgyűléstől, mit a kormánytól. En igen kérem a t. kormányt: méltóztassék nyilatkozni az iránt, mily eljárást követet az ily kérvények irányában mostanáig, és mily eljárást szándéko­zik követni jövőre, és a szerint, a mint a mi­nisztérium e részben nyilatkozik, a t. ház szin­tén határozhat aziránt: vajon megnyugszik-e a kormány ezen eljárásában; és ha nem nyugszik meg, a kormányt más eljárás követésére fogná utasítani. En ugy hiszem, nekünk kötelességünk ez iránt intézkedni; mert ezen kérvények — én nem tartottam rajok számot, de merem állítani, szá­zakra mennek, — melyek az országgyűlés elejétől fogva benyujtattak. Ez nem csupán a mi érde­künk mint képviselőké, hanem érdeke az ország nagy részének. Az országban már igen sokan folyamodtak, de sokkal többen még nem folyamodtak; hanem időről időre elő fognak jönni és folyamodni fog­nak. Ha ezen kérdés egyszer eldöntetnék, igen természetes, hogy ha oly módon döntetnék el, mint az igazság és méltányosság kívánja: ez volna a legkielégitőbb; de szükséges okvetlenül, hogy e kérdésben a törvényhozás elébb utóbb döntsön. Én. t. ház, részemről azt hiszem, hogy miután az 1848-iki törvényhozás a nemzet be­csületét kötötte le mindazon károk megtérítésé­hez, mindazon áldozatok meghozatalához, me­lyek az ország védelmében történtek: én azt hiszem, hogy egy magyar törvényhozás, mely az 1848-ikinak utóda, mást nem tehet, mint hogy az előde által elzálogosított nemzeti becsületet beváltsa. Nézetem tehát az volna, hogy eziránt a kormány oly javaslatot, oly tervet terjeszszen a törvényhozás elé, mely mindezen igényekrői,a meny­nyiben azok jogosaknak bizonyulnának, magának tudomást szerezve, és azokat valóságos jogosult igényeknek ismerve be: ugy intézkednék, hogy a nemzet képességéhez, tehetségéhez mérve ezen emberek azon kárpótlásban részesüljenek, a mely kárpótlást nekik az 1848. évi országgyűlés a

Next

/
Thumbnails
Contents