Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-457

260 457. országos ülés márczins 9. 1872. semmi emlitést sem teszen: kérdem, mi történt emiitett tőkebeli alapitványnyal ? és mi legyen oka, hogy a pénzügyminiszter ur ezen alapitványi tőke kamatai hovafordításáról szóló számadását a képviselőház elébe terjeszteni elmulasztotta?" Ezen kérdésre van szerencsém válaszolni, (Halljuk!) hogy Boczkó Dániel által a volt bu­dai magyar királyi országos főpénztár hitelosz­tályánál 1848. deczember hó 8-án 38-ik naplói tétszám szerint csakugyan tétetett le egy 5125 frtnyi összeg, a nélkül azonban, hogy a letét czimóről azon napló értesítést adhatna, mi az akkori időkből egyébiránt megmagyarázható s érthető, hogy abban az időben, t. i. 1848. de­czember 8-án a számfejtési könyvben ezen le­tétnek czime mellőztetett. S igy a letéti napló­nak s az országgyűlési jegyzőkönyvnek kell egymást kiegészíteni; s ha ezt elfogadjuk: alig szenved kétséget, hogy az ott található letét és az alapítvány, miről a képviselőházi jegyzőkönyv szól, egy és ugyanaz, bár az összeget illetőleg 125 frtnyi különbség van. Az 5000 frt letéte­tett kamatos kincstári utalványokban, és az akkor forgalomban állt magyar pénzjegyekben, a 125 frt pedig a napló kifejezése szerint kész­pénzben tétetett le. Méltóztatnak tudni, hogy az országgyűlés és kormány csakhamar Pestről Debreezenbe, onnét Szegedre, majd pedig Aradra tette át székhelyét, s igy vele a letétek is oda vándo­roltak, mig végre Pestre visszakerültek, s itt, illetőleg már Aradon, az akkori pénzügyminiszter Duschek az egész letétet a többi állami pénzekkel együtt az akkori császári királyi hadparancsnok­ságnak átadta. Onnan ezen letétek Budára át­hozatván, itt egy vegyes bizottság állíttatott össze, — az úgynevezett Sicherungs-Kommission mely ezen pénzek fölött akkori időben rendelke­zett, mely a készpénzt az akkori császári ki­rályi országos főpénztárnak átszolgáltatta 125 frt erejéig, mely tehát azon időről fenmaradván, a kincstárban mint közös activa foglaltatik, a többi pedig, mely t. i. kamatozó kincstári utal­ványokban s magyar jegyekben volt letéve, mint minden hasonló érték, minek azon időben birtokába juthattak, elégettetett. De az ala­pítványból, ha csakugyan ez azon összeg, mely a naplóban található: csak 125 frt maradt, a többi pedig ugyanazon sorsra jutott, mint akkor minden hasonló érték. A megmaradt 125 frtnyi összegnek pedig annak idején redintegrálása meg­történt. (Helyeslés jobb felől.) Csiky Sándor: Harmadszori sürgeté­semre végre feleletet nyertem a pénzügyminisz­ter úrtól. Allitani méltóztatik, hogy azon 5000 pengő forint még 125 frt hozzáadásával akkor 1848-ban a magyar királyi kincstárba az illető pénzügyiniszternek adatott át. A fegyverek leté­tele után az itteni budai vegyes com missió ezen pénzt átvévén, mint a többieket, a melyek ma­gyar bankjegyekben voltak letéve: elégettetni rendelte, ugy szintén ezen alapítványt képező 5000 pengő forintot is, a mennyiben magyar bankjegyben volt letéve, elégettetni rendelte. T. ház! Ezzel én ugy hiszem, kielégített nem lehetek; de nem lehet az ország, — nem pedig azért t. ház, mert tudva levő dolog, hogy néhai Boczkó Dániel képviselőtársam épen ugy, mint a hazának többi polgárai, 6 felsége az ak­kori uralkodó magyar király, ugy szintén a magyar törvényes kormány által a haza szük­ségeinek fedezésére felhivatván, nem bankjegye­ket adtak, hanem adtak ugy Boczkó, mint minden honfi aranyat és ezüstöt. Ezen segélyek­ben egy forint értékű bankjegy sem foglaltatott, következésképen ezen aranyban és ezüstben Boczkó Dániel által örökös alapitványképen le­tett és az országos képviselőház által jegyző­könyvének igazolása szerint ekép el is fogadott és a miniszternek évi számadás feltétele alatt kezelése alá adatni rendelt 5000 frtot, ha ezen vegyes bizottság, — nem tudom kik voltak tag­jai, — azon ürügy alatt, hogy magyar bankje­gyekből állott, ezen alapítványt az akkori kény­uralom hatalom szava folytán elégetni rendelte, és ezt azzal akarja szépíteni, az valótlan; mert tudva van, hogy aranyban és ezüstben tétettek le akkor ezen adakozások; kések, kanalak s más drágaságok adattak be, melyek összeolvasz­tatván azután pénzzé verettek. Én tehát ezen felelettel megelégedve nem lehetek és azt hiszem hogy mindenesetre a kö­zös activák és passivák felett tartott computus alkalmával a magyar kormánynak a bécsi kor­mánytól ezen érdemben számadás tételt szorgal­mazni jogában és hivatásában áll. Ezt tehát t. ház! a mennyiben még meg nem történt: én kielégítő feleletnek nem tart­hatván ; kérem a t. házat: méltóztassék a kor­mányt oda utasítani, miszerint ezen alapítvány járuló kamataival együtt, ugyanazon rendelte­tésnek, melyre azt az alapító fordíttatni kívánta, visszaadassék. Es ha a t. ház ezt egyúttal tár­gyalás alá venni nem kívánja, azon esetben, ez érdemben való határozathozatal végett ez ügyet napirendre tűzetni kérem. Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter ur válaszát % {Felkiáltások. Igen! Nem ) A kik tudomá­sul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. A szabályok értelmében mai napon szom­baton a kérvények sorjegyzékét kell tárgyalás alá venni. (Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents