Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-457
467. országos ülés márcíins 9. 1872. 25& De ha ez nem volna is így: az államnak feltétlen kötelessége lenne az igazságszolgáltatás szükségletét fedezni s az igazságszolgáltatást jövedelmi forrás eszközéül nem tekinteni. Mélyen meg vagyunk győződve, hogy Nagyméltóságod, ki az ország igazságügyének rendezésére vállalkozott, nem nézheti közönynyel, hogy legyen az országnak egy jelentékeny része, melyben az igazságszolgáltatás épen akkor, midőn annak biztosítékait hittük föltalálni: beszüntettessék, hogy a most szervezett bírósági intézmény elleni elégületlenség magva elhintessék és gyökeret verjen, s hogy maguk a bírósági tagok érdemetlenül a közönség bizalmát veszítsék, s a megbirhatatlan munka tömege által mintegy oda legyenek utalva, hogy miután az ügy alapos tanulmányozására idővel nem rendelkezhetnek, — az alaposság rovására csak a számok elintézésén igyekezzenek. Meg vagyunk arról is győződve, hogy Nagyméltóságod ismerve az átalunk felfejtett helyi viazonyokat, látni és érezni fogja, hogy a segély szüksége égető és halaszthatlan, mert mindennap tömmeggel növekedik az elintézést váró ügyek halmaza, mindennap több-több időt vesz el a sürgető ügyfelek zaklató kérelmezése, mindennap több-több elégületlen távozik a törvénykezési épületből, sürgetésének eredménytelenségét látva, s naponkint női a törvény-tapodók önhitt serege, kik ellen nem lehetett igazságszolgáltatást eszközölni. Az igazságszolgáltatás ügye által, mint annak közvetői közelről érdekelve levén, s az átalunk jelzett eredmény bekövetkeztének biztos tudatában: nem mulaszthatjuk el Nagyméltóságodat bizalommal és bensőséggel kérni, hogy átalánosságban az igazságszolgáltatás elvét a a gazdálkodási elv uralma alól fölmenteni, különösen pedig a nagyváradi kir. törvényszék és járásbíróság birói s kezelői személyzetének létszámát a kimutatott szügségletnek megfelelően is lehető legsürgősebben szaporítani kegyeskedjék! Kelt a nagyváradi ügy védegyletnek 1872. évi február 24-én tartott választmányi üléséből. Nagy József, a nagyváradi ügyvédegylet elnöke. Ritoók Zsigmond, a nagyváradi ügyvédegylet jegyzője.'' A nagyváradi ügyvédegylet ezen indokolt felterjesztéséből kitűnik, miszerint a nagyváradi királyi törvényszékhez és a nagyváradi járásbírósághoz kinevezett bírák létszáma az igazságszolgáltatás és a forgalom érdekéhez képest igen csekély, minek következtében kérdem az igen t. igazságügyminiszter úrtól: Szándéka-e a nagyváradi királyi törvényszék és járásbíróság létszámának szaporítása iránt a szükséges intézkedéseket megtenni? Méltóztassék ezen interpellatiót az igen t. igazságügyi miniszter úrral közöltetni. (Helyeslés bal felől) Elnök: Közöltetni fog az igazságügyminiszter úrral. Bittó István igazságügyi miniszter: T. ház! Már több izben volt szerencsém nyilvánítani itt a házban, hogy igenis birok tudomásával annak, hogy a birák jelenlegi száma az egyes törvényszékeknél teljességei nem felel meg a törvénykezés igényeinek és legközelebb egy interpellatióra ugyanazt nyilvánítottam; és miután birok tudomásával azon emlékiratnak is, mely a nagyváradi üdvédegylet által küldetett hozzám: kijelentem azt, hogy az ebben kifejtett okokat alaposoknak ismerem és a szaporítás szükségét a nagyváradi törvényszékre nézve is indokoltnak látom. Azonban az, hogy mennyivel fogom szaporítani és mikor, részben azon adatoktól függ, melyeknek összeállításával most foglalkozom, s melyeknek alapján nem csak a nagyváradi tőrvényszék, hanem átalában az ország más törvényszékeire nézve is kérni fogom a szaporítást a t. háztól. Ez válaszom a hozzám intézett interpellatióra. Győrffy Gyula: T. ház! Megelégedéssel és megnyugvással veszem a t. miniszter ur nyilatkozatát: csak azon óhajtást fejezem ki, hogy a sürgős intézkedések mennél hamarább tétessenek meg. Elnök : Tudomásul veszi a t. ház a miniszter ur nyilatkozatát? (Tudomásul veszssükl) Tehát tudomásul vétetik. Kerkapolyi Károly pénzügyminiszter : T. ház! A tegnapelőtti ülésben ígértem volt, hogy Csiky képviselő urnák hozzám intézett s már párszor megszorgolt kérdésére a legközelebbi alkalommal válaszolok. A t. képviselő ur annak idejében azt monda: „Az 1848-iki képviselőház jegyzőkönyvének september 26-áról 496 szám alatt olvasható határozata szerint: néhai Boczkó Dániel képviselő az ország önállásának, függetleuségének és alkotmányos szabadságának védelme tekintetéből vivott csatákban megcsonkított, vagy akár az e czélból folytatott harczokban elvérzett katonák* honvédek s nemzetőrök szegény családjaik segedelmezésére 5000 pfrtokat örök alapítványként az országos pénztárba oly föltétel alatt fizetett vala be. hogy a magyar felelős pénzügyminiszter költségvetésében ezen alapitvány kamatainak hová történt fordításáról a képviselőháznak évenként számoljon; tekintve, hegy az 1871 -ik évi költségvetéI seben a pénzügyminiszter sem ezen alapítványi 1 tőkéről, sem ennek kamatai hovafordításáról 38*
