Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-455

455. orsrógos ülés márczins 7 1872. 235 jelentvén ki — a négy szobás házaknál kezdik. E szerint tehát azon ház, mely nem foglal magában 4 szobát: nem fogna senkit választói jogra képesíteni, ha csak véletlenül az illető valami egyéb qualificatióval is nem bir. A központi előadó ur is reflectált már erre, mert azt mondja, hogy azon háztulajdonosnak bizonyosan egyéb vagyona is van; de akkor csodálkozom rajta, hogy miért nem hozta föl, hogy hiszen lehet azonfelül 10 ezer frt tőkéje és akkor qualificálva van. Tehát ebből kiindulva, én határozottan állitom, — és fölkérem a t. kormányt, hogy méltóztassék engem adatokkal rnegczáfolni, — hogy az önök törvényjavaslata .szerint a városokban (Zaj) a háztulajdonosoknak nem mondok sokat, mikor azt mondom % része, de bizonyosan több : el fog esni a szavazati jogtól, melyet eddig nem abususból, hanem az 1848-iki törvény alapján gyakorolt. (Igaz! ugy van! bal felől. Nem áll! jobb felől.) Ez uraim jogfosztás. (Ugy van! a szélső bal felől.) Ez egyik flagrans jogfosztás, mely önök törvényjavaslatában foglaltatik és ismételve határozottan állitom, hogy ezen igazságot kénytelen elismerni mindenki, ki el nem fogúit. (Felkiáltások a szélső bal felől: Á ki igazságszerető.) De a törvényjavaslatban nemcsak ezen egy jogfosztás foglaltatik, de itt már enyhébb kifejtéssel élek, — nem azt mondom, hogy jogfosztást foglal magában a törvényjavaslat; hanem, hogy a törvényjavaslat a jogfosztás felé tart, a jogfosztásra ad alkalmat faluhelyeken is, (Helyeslés bal felől.) azoknál főleg, kiknek kisebb birtokaik vannak, értve a régi úrbéreseket. Ismétlem, hogy nem élek ezen kifejezéssel, hogy az önök javaslata jogfosztást foglal magában, hanem jogfosztás felé vezet. Indokolni fogom. Nekem azon törvényről, mely a választói qualificátiot megszabja: az a fogalmam, hogy annak oly határozottnak kell lenni, mint a 2X2 = 4, hogy maga magát megmagyarázza és magyarázatra ne szoruljon. Az önök által behozott !j

4 telek eszméje nem ily eszme. Miután a törvényhozás — és pedig helyesen — megállapította az úrbéri telek eldarabolhatását, az 1

U úrbéri telek gyakorlati jelentéséből és jelentőségéből mindinkább veszt. Méltóztassék már tekintetbe venni, hogy ott, a hol sok ily eldarabolás és adás-vevés történik: mily vizsgákra lesz szükség annak megállapítására, vajon 7« telek-e bizonyos birtok vagy sem, különösen ha nem marad a törvényjavaslatban arra kifejezés : „fentebb értelemben vett V Emlékezni fognak önök a törvényjavaslatban foglalt eme kifejezésre, mely a különben is homályos törvényjavaslatot még sokkal homályosabbá teszi. Minél tovább fog fönállani ezen törvény, — ha ugyan meghozatik , a mit nem óhajtok, — annál nagyobb vita lesz a fölött : vajon bizonyos eoncret birtok V* telek-e vagy nem? Hány oly eset lesz, a hol az illető nem lesz képes kideríteni ezt; mert nem nyert oly oktatást az oszágtól, hogy arra képes legyen; és igy daczára a valóságnak, hogy az ő birtoka 1

U telek: ki fog maradni a választók sorából. — És ez az, a mit kifejeztem akkor, midőn mondám, hogy habár elismerem, hogy önöknek szándéka e részben tiszta, nem mondom, hogy ezen §-szal jogfosztást akarnak elkövetni: hanem szerkezete oly rósz, oly hibás, hogy az alkalmazásban fogfosztás felé vezet. Még tovább megyek uraim! (Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy ezen §-nál sem kívánok a törvényjavaslat szerzőinek valami jogfosztási szándékot tulajdonítani; hanem kénytelen vagyok kijelenteni, hogy egy bizonyos pontja a törvényjavaslatnak szintén jogsérelmet foglal magában. E pontja a törvényjavaslatnak az, hol arról van szó, hogy a választásokra tartozó eljárásoknak kérdéseiben a belügyminisztert megsemmisítési jog illeti. Ez ki van fejezve azon törvényjavaslatban és ha a részletes vitánál lesz szó róla: ez majd ki fog derülni. Kikérem tehát önök figyelmét arra, (Halljuk!) hogy a. törvényjavaslatnak nem tudom hányadik pontja azon hatalommal ruházza fel a minisztert, még pedig feltétlenül, hogy az összeírás és a választásokra vonatkozó eljárások kérdésében őt megsemmisítési jog illeti. {Halljuk!) Már most, t. ház! önök bizonyosan fogják tudni, hogy mi az az igazolás? mi az a verificatió. (Derültség. Halljuk!) Önök azt mondják, hogy egyes eoncret esetekben a verificatió joga a házat illeti, mely ebbeli jogát — igaz — az önök által kiküldött bizottság által gyakorolja, mely e czélra az országgyűlés kezdetéa megválasztatott : de mindemellett is áll az, hogy a verificaiio joga a házat illeti. Már mosi ha az eljárási esetekben a minisztert megsemmisítési jog illeti, miután a megsemmisítési jog, mely fölött már semmi sem áll: mikép egyeztethető ez össze azután azzal, midőn más részről önök azt mondják, hogy azon esetekben, hol eljárási kérdés forog főn valamely választásnál: a verifieatio joga, daczára annak, hogy a minisztert e részben megsemmisítési jog illeti, a verificatió joga mégis a házat illeti. (Derültség.) Ezt nem értem. E kettő egymás mellett meg nem férhet. T. ház! Ha az eljárási kérdésben feltétlenül ítélhet a miniszter és ha őt a megsemmisítési jog illeti: önök e megsemmisítési jogot a verificatió terén sem vonhatják kétségbe. Ha ezt nem 30*