Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-455
<234 ^* r> ' országos ülés márczias 7. 1872. tokát, mint alapját az államnak. Ez azon ut uraim, melyen nagyra mehetünk: de nem a mesterséges többség esinálásának útja. Ezekből kiindulva, uraim, közelebb jövök már most a tárgyhoz. (Derültség. Csak most!) Azt mondottam és azt mondom, hogy a politikai kormányzat egész bölcsesége a körül forog: vajon helyes politikai institutiók állapittatnak-e meg, és hozatnak létre. Parlamenti discussiók terén, mi erre az ut? Vajon a tanácskozás foreirozása-e ? Én azt hiszem, hogy a parlamenti tanácskozások a lehető legnagyobb szellemi munka, — legalább kell, hogy az legyen, — oly munka, melyet forcirozni nem szabad, nem, az állam érdekében. A törvényhozókra csak annyi terhet kell rakni, annyi tanácskozási terhet, a mennyit az ember természete átalában megbir. Hogy menynyit bir meg az emberi természet a szellemi foglalkozás terén : azt hiszem, legjobban lehet egyes emberek példájából látni. T. barátom Németh Albert nyolcz órai tanácskozást hozott indítványba, egy oly indítvány nyomán, mely tulajdonkép önöktől származott; már kérem alássan, méltóztassanak nekem mutatni e házban oly elnököt, ki képes volna az elnöki széken nyolcz óráig egy folytában ülni, és pedig nemcsak egy nap, hanem állandóan ; mert hiszen nem egy napról van szó: hanem hetekről, a meddig tudniillik ezen tanácskozások folytattatni fognak. Már ez az egy példa is mutatja, hogy mennyi azon tanácskozási teher, melyet a képviselőkre rakni lehet. A másik példa —és ezt önök, miniszter urak nagyon jól tudják — hogy a bureaukban hány óráig szoktak az emberek dolgozni, vajon 10-től 6-ig? Mindaddig, mig be nem lesz bizonyítva, hogy ily nagy terhet az emberi természet megbir, a mit nem lehet bebizonyítani: mindaddig azon indítványt, melyet Németh Albert barátom átvett, magamévá nem tehetem. Nagyon sajnálom, hogy beszédem kissé hosszura terjed, (Derültség. Halljuk !) de kénytelen vagyok még egy érvet felhozni s ez az, hogy a t. miniszter urakat én soha sem láttam egyfolytában 8 óráig a bársony székekben ülni. Ez bizonyítja, hogy ily nagy terhet ránk rakni nem lehet. Ez csak physicai, egészségi ok; de hol van azon magas szempont, melyet beszédem folytán jeleztem, hogy a törvényhozás terén tulajdonkép egyedüli feladat a helyes institutio megállapítása, ott, hol institutiókról van szó, milyenről most itt szó van. Ha mi akkor, mikor az institutiók politikai értékét, horderejét latolgatni, fontolgatni kell, a szenvedélyek által magunkat elhagyjuk ragadtatni: valóban nagyon rósz törvényhozók leszünk. Ha jó institutiókat alkotni, jó törvényeket akarunk hozni, ehhez higgadt, komoly megfontolás kell: ezt pedig 8 órai és azontuli tanácskozás utján el nem érjük soha. Kénytelen vagyok beszédem fonalán még több megjegyzést tenni a belügyminiszter ur előadására, különösen arra, hogy — miniszter ur szerint nincs indokolva az általunk felhozott jogfosztás. Beszédem további fonalán erről fogok szólani, mert miniszter urnák fönebbi állítását megjegyzés nélkül hagyni nem akarom, megjegyzés nélkül nem hagyhatom, tekintve a dolog fontosságát és komoly mivoltát. {Halljuk!) T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ma senki sem vádolhat azzal, hogy szenvedélylyel beszélek (Jobb felöl: ah!) ezen higgadt és szenvedély nélküli hangot meg fogom tartani beszédem legutolsó szaváig. T. képviselőház! (Jobb felől: Halljuk \) Én szeretnék most más szóval élni, mert nekem nem szándékom önökben a szenvedélyt és indulatot felkölteni; (Derültség.) nekem az a czélom, hogy önöket gondolkozásra és combinálásra bírjam. (Bal felől derültség.) Uraim! egész őszinteséggel kijelentem ezennel, hogy szeretnék valami más szót használni, és nem ezen szót, hogy jogfosztás, mert önök ezen szóra haragusznak (Jobb felől: Ah nem!) Már kérem, ha önök nem haragusznak : az már hal? dás jele és ennek örülök (Bal felől derültség.) Még meglehet, hogy utoljára megértjük egymást, (Halljuk!) már kérem: de én a beszédemtől el nem állok. Bocsánatot kérek tehát önöktől, a túloldalon ülö uraktól, hogy ezt a szót használom, hogy jogfosztás. Miből áll ezen jogfosztás? Az élet viszonyait higgadtan tanulmányozva, (A szélső bal felől: Halljuk! Halljuk!) én bátran merem állítani, hogy véve különösen az alföldi városokat, a melyek egyikét szerencsém van e házban képviselni, véve, mondom, az élet viszonyait az alföldi városokban: nincs olyan ház, ha csak nem romban heverő, a mely, tekintve különösen a fundus értékét is, 300 frtot meg ne érjen. Bátran merem kimondani, hogy 300 frtot megérnek még azon házak is az alföldi városokban, a melyek csupán egy lakosztályt tartalmaznak; mert nincs ház, hogy valami telek is ne tartozzék hozzá. Ez én előttem axióma és én ezt annyival inkább kénytelen vagyok axiómának kinyilatkoztatni ; mert a t. kormány semmiféle adatot löl nem mutat az ellenkező bebizonyítására; egyébiránt, ha felmutat: én hajlandó leszek azon adatokat is megfontolni, hanem erre alkalom nem igen lesz. Már most mit akarnak tenni? önök a választói jognak megadását — ezt az 1848. választási törvény ellenében reformnak
