Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-455

466. országos ülés Márezins 7. 1872. 233 s ennek a mondatnak a fenforgó esetben magamon alkalmazást kívánok adni. Én önökben azt a hibát találom, (Halljukl) hogy ott a túlsó oldalon daczára az önök ellen szóló igazságnak: önök nem engednek. Nem kívánom az önök példáját utánozni, én az engedés dolgában jó példát kívánok adni önöknek.Az ón fogalmaim szerint joggal követelhetném a belügyminiszter ittlétét. (Felkiáltások jobbról: Nemi Balról: Ugy vanl) Azonban én magam személyére nézve nem ragaszkodom ehhez, hanem ha t. képviselőtársaim ez oldalról, melyhez szerencsém van tartozni: kívánják, nem vagyok ellene. S miután szerencsém van itt látni a t. igazságügyminisztert (Nevetés.) azon parlamenti elvből kiindulva, hogy egy parlamentalis kormány tagjai solidaritásban vannak, legalább kell, hogy legyenek: ezen solidaritásnál fogva én ugy tekintem őt, mintha a belügyminiszter ur volna itt. (Derültség.) Bocsánatot kérek: kissé félbe szakadt beszédem fonala... (Derültség. Egy hang jobb felől: Volt-e?) hanem igyekezni fogok magamat recolligálni és visszamenni azon térre, a hol a beszédet elhagytam. A 42 szavazat-többség elemezésénél voltam. Mondom: senki sem vonja kétségbe, hogy az ineompatibilitási szempont oly alkotmányos szempont, melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. Felhoztam, hogy semmi kétség abban, hogy az erdélyi választókerületek beosztása fonák és rósz; és habár az ott jogosítottak formailag és jogilag kétségtelenválasztói joggal birnak is, s választottjaik valódi képviselők, de maga az intézmény Erdélyben olyan, mely a népképviselet valódi elvének meg nem felel. Én bátor vagyok felszólítani az igazságügyminiszter urat, hogy méltóztassék először azt venni számba, hogy ezen 42 szavazott-többségből hány a hivatalnok. Én nem tudom, azt gondolom, hogy legalább 40, meglehet több, me glehet kevesebb; másodszor, hogy a szavazók között, kik a törvényjavaslatot megszavazták, hány képviselő van az erdélyi választókerületekből, — azon kerületekből, melyeknek helytelen beosztását önök is elismerték, elismerték azt, hogy ha szem előtt tartatik, hogy a népképviselet valódi legyen és ne csak üctio, a kerületek beosztásán változtatni kell. En azt hiszem, hogy ha ezeket tekintetbe vesszük, tudományosan véve a dolgot: (Derültség.) a 42 szavazattöbbségnek semmi valódi értéke nincs. Hanem kénytelen vagyok még azon megjegyzést is tenni a belügyminiszter ur beszédére — szavaira ugyan nem emlékszem, és sajnálom, hogy a gyorsírói jegyzetek nincsenek KÉPV. H. NAPLÓ 18H XXII. itt, — hanem olyanformán fejezte ki magát, mintha ez Magyarország többsége lenne. De ha Magyarországot a szó szoros értelmében vesszük, ez nem Magyarország többsége. A szótöbbség eszméje oly eszme, uraim, melyről ha gondolkozom: valóban igen sok gondolat támad bennem. (Derültség a jobb oldalon.) Bocsánatot kérek, igen komoly leszek, és ígéretet teszek önöknek, hogy nagyon komoly leszek. És ha nem lennék: méltóztassanak figyelmeztetni, és azt, a mit mondandó leszek, tessék megczáfolni. En azt mondom, t. ház, szerencsétlen az a naza, a hol a politika egyedül a többség megszerzésének eszméje körül forog. Mi az t. ház, ami egyes nemzeteket és országokat felvirágoztat és maradandó lótelöket biztosítja? melyik azon alap, a melyre valamely nemzetnek jövője alapitható és építhető ? Vajon a többség az ? — És bátran kérdem továbbá épen olyan többség, mely bármely áron szereztetett? Bocsássanak meg t. képviselőtársaim, hanem feltárva előttem az egész világtörténet. (Derültség.) Az a mire országok és nemzetek létét alapítani lehet és kell: az nem a mulandó többség, hanem a helyes politikai institutio, (Helyeslés a bal oldalon) ; ezt hangsúlyozom főleg, ezt ajánlom önöknek figyelmökbe. A többségek csinálásának ki volt a legnagyobb mestere? A dolog nem régi uraim."Egy nagyszerű dráma folyt le szemeink előtt; a kik itt ülünk, valamennyien tanúi voltunk ezen drámának. Akarunk okulni ezen drámán? (Egy hang jobbról: Nem!) Sajnálom. Én akarok okulni. A többségek csinálásának mesterségét ki vitte a legnagyobb tökélyre? Ill-ik Napóleon. És uraim, hol vannak ezen többségek ma, hol van az a 7 millió és egy néhány 100 ezer oui (igen), melyre III. Napóleon kormányrendszerét alapította ? Elfújta a sors, mintha sohase lett volna. Es III. Napóleon, hogy áll a történelem ítélőszéke előtt? Ügy áll, mint a világtörténet legnagyobb politikai charlatánja. (Helyeslés a szélső bal oldalon. Igás! Ugy van '.) Én okulni kívánok e példán. Ismétlem, hogy szerencsétlennek tartom azon hazát, hol az uralkodó politika főrugóját a többség megszerzésének kérdése képezi; ismétlem, a mit mondtam önöknek, hogy az mire valamely országnak vagy nemzetnek jövőjét biztosan alapítani lehet: egyátaláb^n nem a többség ; hanem helyes politikai institutiók behozatala. Ily institutiók pedig egyedül azok, melyek az állam természetének megfelelnek, — biztosítják a szabadságot, biztosítják az egyéni jogot, fölvirágoztatják az anyagi jólétet és tisztán tartják főn mindenütt az erkölcsi állapo30