Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-455
232 455. országos ülés márcziua 7. 1873. lehet ezen nemzettel boldogulni, csak a daczczal nem. Azon erőszak, melyet önök saját akaratuk kivitelére az ellenzék ellenében kifejtenek, épen az ellenkezőre fog vezetni. (Helyeslés bal felől.) Egyet jóslók önöknek, és ez az, hogy ezen utón czélhoz nem jutnak. Pártolom egyébiránt lényegében Németh Albert képviselőtársam indítványát. (Helyeslés bal felől.) Vidliczkay József: T. ház! Azt hiszem, hogy senki sincs e teremben, ki engem azzal vádolhatna, hogy a t. ház türelmével valaha visszaéltem volna. (Derültség a jobb oldalon.) Tiz napig tartott a szőnyegen levő törvényjavaslat felett az átalános vita és én nem vettem igénybe szólási jogomat nem azért, mintha a törvényjavaslat nekem tetszett volna, — mert azt csaknem minden részében rosznak tartom; — hanem nem vettem igénybe a szólási jogot azért: mert szólási viszketeg én bennem nem volt soha, és most sincs. (Mozgás a jobb oldalon.) Ha valamely külföldi ember közelebbről vizsgálná a mostan folyó napok történetét, ón azt hiszem, hogy azon meggyőződésre jönne, miszerint a történtek előidézésében igen nagy része van a szenvedélynek, épen annak, a mely az én nézetem szerint sem jó tanácsadó; de mim den lehető tőr vény hozók közt a legrosszabb törvényhozó. (Gúnyos felkiáltások jobb felől.- Igaz! Ugy van!) T. ház, én ezennel ígéretet teszek önöknek, hogy önök nem fogják rám alkalmazhatni azon latin verset. „Turpe est doctori, dum culpa redarguit ipsum." A szenvedélynek egyetlenegy hangját sem fogják önök tőlem hallani; szólani fogok higgadtan, ugy mint törvényhozónak kell. Törvényhozási tanácskozásoknál — ezt csak intra parenthesim mondom, — a tanácskozásoknak csak ugy van sikere, ha figyelemmel hallgattatnak. Méltóztassanak tehát nekem megbocsátani, ha addig, mig nem látom, hogy figyelemmel kisérnek: nem folytatom beszédemet. (Halljuk!) Ami beszédem keretét illeti, t. ház! ón azt hiszem, hogy parlamenti szónoklatoknál szükséges — s a tanácskozás természete is azt hozza magával — hogy a szóló reflectáljon az előtte szólottak beszédeire, állításaira és megjegyzéseire. Én is tehát beszédem keretére nézve körülbelül azon körhöz fogom magamat tartani, melyet az igen t. belügyminiszter ur méltóztatott beszédében kijelölni. A t. ház — nem csupán a bal oldal, hanem az egész ház, — a belügyminiszter ur megjegyzését figyelemmel kisérte, és senki sem tett észrevételt az előadásra: azt hiszem tehát, hogy legalább is olyan kerete lehet beszédemnek, mint volt a belügyminiszter ur beszédének, ha reá reflectálok. Tisztelt belügyminiszter |ur többek közt felhozta a 42 szótöbbséget, melylyel a törvényjavaslat átalánosságban megszavaztatott. Hogy 42 szótöbbséggel szavaztatott meg a törvényjavaslat átalánosságban: ezt senki sem vonhatja kétségbe, mert ez tény; hanem t. képviselőház! én azt hiszem, hogy a szónoklatnak átalában az a czélja, hogy meggyőzzön, s talán a szónoklat szabályainak legjobban felel meg azon előadás, mely elemez s nem csupán a felületén marad a vitatott dolognak, hanem igyekszik annak mélyébe behatolni. Elemezzük tehát a többséget, mely e törvényjavaslatot megszavazta. (A tárgyhoz.) Visszatérek majd a szőnyegen forgó indítványhoz, hanem addig is követem a miniszter ur beszédét és engem e jogomtól nem foszthat meg senki. (Halljuk!) A többség elemezésére nézve kettőt kívánok előre megjegyezni; először, hogy önök uraim a túlsó oldalon az incompatibilitást elfogadták, és nem merték azt állítani, hogy átalában bárki legyen ki megválasztatott, minden különbség nélkül itt helylyel bírhasson; a másik, a mit önök is elismernek az, hogy többször mondották és nemcsak elismerték, hanem hangsúlyozták is, hogy a választókerületeknek elrendezése Erdélyben nem jó, ós csak azt modották, hogy ez alkalommal nem lehet a dolgon segíteni : mert nincs rá idő. Már most micsoda elemek adták ki a 42 szótöbbséget? En felkérem a t. belügyminiszter urat, méltóztassék a kormány hivatalában álló képviselőket leszámítani a 42 szavazatból; (Tóth Vilmos belügyminiszter elhagyja a termet) talán jogom van követelni, hogy ezt a miniszter ur meghallgassa. (Zaj jobb felől.) Elnök: Kívánja a szónok ur beszédét folytatni ? Vidliczkay József: Én megjegyzéseket teszek a belügyminiszter ur beszédére... (Fölkiáltások jobb felől: Tessék ! Zaj.) Elnök: Felszólítom a képviselő urat, hogy beszédét folytassa. Vidliczkay József: Igenis folytatom, de követelem a belügyminiszter jelenlétét, miután beszédére reflectálok s hozzá intézek kérdést. (Zaj. Helyeslés balról.) Uraim! ha önöknek ott a túlsó oldalon a parlamentalismusról van fogalmuk, tudni fogják, hogy ily fontos vita alkalmával . . . (Ounykaczaj jobb felől. Felkiáltások bál felől: Ügy van\) Bocsánatot kérek ezen kitérésért. (Derültség.) Én uraim újra idézem azon latin verset: „ Turpe est doctori, dum culpa redarguit ipsum,"
