Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-455
455. országos ülés márczius 7. 1872. 227 az intelligentiát reprasentálja az ellenzék. Én nem tudom, mily fogalma van a t. miniszter urnák az intelligentiáról; én azt gondolom, az intelligentia nincs osztályhoz kötve és azt merem mondani, igenis azon népet, melyet ő csúfolt, azon szegény nép, melyet különösen és kiválólag mi reprasentálunk, egyik kiváló és fő feladatunk az, hogy védjük a szegény népet a gazdagok általi elnyomatás ellen. (Élénk helyeslés balról.) Hiszen t. ház! parlamenti kormányról beszélünk ós bizonyosan senki sem óhajtja nálamnál buzgóbban azt, hogy minisztereinket ugy üdvözölhessük, sőt dicsőíthessük, mint a parlamenti kormány valóságos példányait. De ha önök ezt elérni akarják: akkor miért tartanák szégyennek azt, hogy visszavonják azon törvényjavaslatot, mely a házban annyi aggodalmat szült, s azon aggodalom következtében az egész házban annyi ingert keltett. En tudnék, ha hosszabra akarnék menni, (Halljuk!) példát felhozni csak a múlt napokból. Angliában G-ladston, azt hiszem oly férfi, a kinek dicsőségét elérni nem válnék szégyenére a t. miniszter urnák. (Derültség hal felől.) Bemutatott egy törvényjavaslatot, a mely törvényjavaslatnak egyéb záradókai között olyan is foglaltatott, mely a londoni népet jogától megfosztotta volna, hogy az ugynezett Hide parkban politikai meetingeket tarthasson. Ki ismeri Londont és London népét, az tudja jól, mit tesz az: megfosztani a népet ezen localisalástól, megfosztani attól a lehetőségtől, hogy számos részvétel mellett nagy meetingeket tarthasson, hová 100 ezer ember is összegyűl. Es erre, t. ház felzúdult a radical ellenzék. Figyelmeztetem azon vitákra, melyek ekkor a parlamentben keletkeztek, és meg vagyok győződve, hogy élvezettel fogja bárki olvasni, ha eloltassa Vernon Harcourt beszédét. És akkor mit tett a miniszter ? Visszavonta, azt mondván, látja hogy mily ellenszenvvel találkozik, és azért nem akarja a gerjedelmet tovább fokozni. Nálunk azt mondják, hogy a többség akarja, és a kisebbség mer itt föllázadni a többség ellen! T. ház! egy erélyes kitürő kisebbség kezében az igazság oly fegyver, mely ellen eltompul a többség minden támadása. (Élénk helyeslés bal felől.) Mit kívánunk mi t. ház! eleinte szó volt arról, hogy a minisztérium rendet kivan behozni a választási összeírásokba: ezt távolról sem volt szándékában meggátolni; a mit mi kívánunk a minisztériumtól: az, hogy az első fejezetnek azon szakaszai, melyekben ki vannak fejezve azon rendelkezések, melyek által mi megcsonkítottnak látjuk a szavazók jogát: vonassék vissza és egyszersmind azon intézkedés, mely az első fejezet 85. szakaszában van kimondva, s mely a titkos szavazást kizárja: töröltessék ki. Ez képezi tárgyát a vitának. Ha ezt a minisztérium nem teszi: akkor ne csodálkozzék azon, ha mi, kiknek keblében ez aggodalmat szül, hogy mi kötelességünknek tartjuk mindazt, a mit nekünk a törvény és a házszabályok megengednek, igénybe venni arra, hogy e törvényjavaslat soha törvénynyé ne váljék. Azon forcirozás, t. ház, hogy ha nem elég az ülések rendes ideje, kényszeríteni fogja a többség phisicailag az erőnek kimerítésével a törvényjavaslat elfogadására: merőben ellenkezik az alkotmányos élet ós parlamentalis rendszerrel, mert a parlament kötelessége a közvéleményt követni, nem pedig forcirozni. (Helyeslés bal felől.) Még egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. miniszter urat. (Halljuk!) Gondolja meg jól mint államférfi : vajon alkotmányosan létesített törvény lesz-e az így keresztülerőszakolt törvény ; én kételkedem felette. Azt hiszem, ha a miniszter ur őszinte akar lenni: maga is be fogja vallani, hogy az így keresztülerőszakolt törvény a nemzet tiszteletét nem fogja megnyerni (Élénk helyeslés és tetszésnyilatkosatok a bal oldalon.) Tóth Vilmos belügyminiszter : Nem fogom követni az előttem szólott képviselő ur példáját, nem fogok visszamenni a törvényjavaslat átalános tárgyalására. Előadtam okaimat és indokaimat az átalános vita folytán két izben. Elmondtam, hogy átalában nem indokolt az ellenzék azon állítása, hogy jogfosztás foglaltatik a fönforgó tőrvényjavaslatban, és igen sajnálom, hogy e tekintetben nem voltam képes a kisebbséget capacitálni, de capacitáltam a többséget, (Helyeslés jobb felől) mely a törvényjavaslatot átalánosságban 42 szavazattöbbséggel elfogadta. így tehát nem marad egyéb hátra, mint a részletes tárgyalás, s ha a részletes tárgyalás alkalmával ismételtetni fognak azon ellenvetések: kötelességemnek fogom tartani, álláspontomat védeni és felvilágosítást adni ujolag a t. háznak arra nézve, hogy mindaz, a mit mondtam, nézetem szerint, helyes. Egy megjegyzést azonban nem mulaszthatok el helyreigazításul. (Halljuk!) A képviselő ur azt mondta, hogy én csúfoltam volna azon szegény osztályt, mely a jelen törvényjavaslat alapján szavazati jogától megfosztatnék. Engedelmet kérek, hogy kifejezzem, hogy ezen állítás a valóságnak nem felel meg egészen. A t. képviselő urak azt mondták, hogy m* azért hoztuk be ezen törvényjavaslatot, inert k 1 akarjuk csukni a népnek szegényebb részét, és ezt a mi pártérdekünkben teszszük. (Felkiáltások a bal oldalon. Igás! Ugy van! pártérdekből! Zajos ellenmondás a jobb oldahn.) Erre nézve azt mondom, hogy ez igen rósz 29*