Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-454
454. országos ülés márczius 7.1872 201 jónak látta a t. túloldal most annyi dolgokat elősorolni, melyekre az idő. ha még egy egész évünk volna hátra, ezen modorban ós ezen arányban nem volna elegendő. Eltekintve tehát attól, hogy a tárgy sora igen hosszú, igen nagy, s hogy a miniszterelnök ur által előadott hosszú lamentatióban, ha nem csalódom, hogy a legutolsók leginkább szükségesek ós érdekesek lennének az ő óhajtása szerint: mégis azt tartom, t. ház, hogy a lystából kimaradt egy nagy fontosságú tárgy. A jobb oldal ránk fogott állítása szerint mindig csak haza Deszélünk; de a miniszterelnök ur talán maga is átlátja, hogy szükséges néha a választókról is megemlékezni, s jó lett volna, ha a sátoralja-ujhelyi választás előtt terjesztette volna elő azokat, a miket kihagyott a sorozatból, különösen a telepitvényesekről szóló, az italmérési jog, a vallásszabadságról szóló, és még egynehány törvényjavaslatot. Ezeknek előrebocsátása után magam is szükségesnek tartom a sorrend megállapítását. A választási törvény minden esetre első sorban lenne befejezendő, és pedig akként, a mint azt a választóknak jogos igénye követeli; nem ugy, hogy ez által jogfosztás követtessék el, s hogy az eddig jogosítottak választói joga megszorittassék vagy hogy attól végkép elessenek. Ha a t. túloldal és a t. miniszterelnök ur ezt ugy kivánja keresztülvinni, a mint a nép jogos érdekei megkívánják : akkor ez nem adna alkalmat annyi felszólalásra és összeütközésre és a napirend fölötti tárgyalásra. Ugy látszik azonban, hogy nagyon ingerültek ott a túlsó oldalon, de főkép a kormány; és én nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy egyes magán helyeken, a folyosón és másutt illetékes helyekről valóban oly nyilatkozatokat hallottunk, melyek valóban megdöbbentők lennének : hogy ha a kilátásba helyezett rendszabályok, t. i. azországgyülés feloszlatása, vagy pedig az országgyűlés tartamának szándékolt meghosszabbítása behozatnék. Azért, ha tetszik a kormánynak experimentatiókba bocsátkozni: ám bocsátkozzék. Mi sem fogjuk magunkat terrorisáltatni engedni semminemű repressáliák által. A választási törvényjavaslat tárgyalása után legszükségesebb az ineompatibilitási és vesztegetések elleni törvényjavaslat tárgyalása. Ezt a miniszter ur jónak látta a lystából kifelejteni; vagy, ha jól emlékszem, csak a vesztegetések elleni törvényjavaslatot emiitette. Miért hagyta azt épen utoljára? miért nem akarja azt együttesen tárgyalni a választás körüli eljárásra vonatkozó részszel? mikor önök annyira szeretnek arra hivatkozni, hogy önöké a közvélemény, önök képviselik az ország többségének közvéleményét; Egyátalán nem maKÉPV. H. NAPLÓ 18^-1 X.SII. gy arázhatom meg, miért akadályozzák meg önök a vesztegetések elleni törvényjavaslat tárgyalását. Az incompatibilitás törvényének főlemlitésénél a miniszterelnök ur jónak látta, nem tudom, talán t. barátom Helfy szavába belevágni, s azt mondani: hogy a ház falai közé a hivatalnokok, t, i. a miniszterialis hivatalnokok nem lesznek aránytalanul nagy számban felvehetők; jónak látta felhozni azt, a mi abban á szörnyszülöttben van,|a melyet a belügyminiszter ur tegnap benyújtott és felolvastatott, s a mai napon kinyomatva kezeink közt van, hogy t. i. az ineompatibilitási törvényjavaslatban a miniszterialis hivatalnokokra nézve az 5%-ot állapította meg. Igazán nem csudálkoznám, ha a miniszterelnök ur maga adta volna be e törvényjavaslatot, ki mint tudjuk, igen jó financier, s a ki nagyon jól érti a mathematikát, mert rendesen az oly jó számítók, a kik mindig Geschaftekkel foglalkoznak : nem szokták kihagyni a perczentnek bizonyos bruttó- és netto-jövedelmeit. Ugy látom, ezen ineompatibilitási törvényjavaslatban, mintha azt csak maga a miniszterelnök ur fogalmazta volna : az 5%-ról nem feledkezett meg, hogy annyit mégis minden esetre be lehet sózni az incompatibilitásba. Én az ineompatibilitási törvényt azon modorban semmi esetre sem fogadhatom el, s igy természetesen j nem is kívánom tárgyalás alá vétetni. Sajátságos, nézetem szerint, még az is. hogy ] a vesztegetési törvényre nézve a belügyminiszter j ur oda nyilatkozott, hogy hajlandó beadni; de a | napokban, különösen tegnap megújított u. n. I par-force kivánatokkal széniben mind a belügyminiszter, mind a miniszterelnök ur Irányi Dániel t. barátom irányában azon követeléssel lépnek elő, hogy ő adja be az övét, miután ő véletlenül kijelentette, hogy neki van kész törl vényjavaslata a megvesztegetések ellen. Sajátsá| gosnak tűnik fel előttem, mivel épen a belügyí miniszter urnák és egyátalában a minisztériumnak lenne kötelessége, azon időben, midőn a I házban ez iránt felszólalások történnek, a kívánalomnak megfelelőleg, minden törvényjavaslatot azon sorban beterjeszteni; a mint az kívántatik. Én egyátalában, a mi a törvényjavaslatot illeti, a kormánytól várnám, hogy adjon be czélszerü törvényjavaslatokat ; ne joedig a ház tagjait nógassa arra, hogy az ő kötelességét teljesítsék. Ezek után a fővárosok egyesítése és rendezése tárgyában készült törvényjavaslatot is felI említette a t. miniszterelnök ur, nem ugyan az j első rendben, de mindenesetre az elsők közé sorozva. Hogy mennyire szükséges ez, azt mindnyájan beismerjük; csak az csudálatos benne, hogy 26