Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-454

202 454. országos illés márczia> 7. 1872 vajon miért tett a belügyminiszter ur az átalános municipalis törvényjavaslat beterjesztésénél kivételt a fővárosokra nézve; ha pedig a többség ugy kivánta, hogy erről külön törvényjavaslat intézkedjék: nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy miért halasztatott ennyire, mikor a főváros rendőrségének hanyagsága és minden egyéb visszaélések ellen, melyek itt fölmerültek, emelt panaszok bebizonyították, hogy valóban megérdemelte volna, ha már régen rendezve lett volna. Minden esetre legmegdöbbentőbb hatást tette rám, és egyátalában pártomra az, hogy az öt évi országgyűlési tartamot nagyon is előtérbe tolni iparkodik a miniszterelnök ur; holott ugy tartom, hogy ennél igen sok fontosabb dolgok vannak, a melyek már a,z osztályok tárgyalásain keresztülmentek és kinyomva, kiosztva vannak. Az öt évi országgyűlés valósággal a legnagyobb jogfosztás volna, a választókra nézve: mikor jól tudjuk, hogy hányszor és hányan változtatták meg a 3 évi tartam alatt is választóiknak adott programmjokat, visszaélve azon bizalommal, a mely őket a képviselőházba hozta, megcsalva a nép várakozását, a mit kifejezett elveikbe gyökerezett, hogy a kormány zsoldjába ajánlva magukat, választóik érdeke ellen dolgozzanak. Az öt éves országgyűlési tartamról szóló törvényjavaslat tárgyalása előtt sokkal fontosabbnak tartanám, ha az általam beadott két rendbeli törvényjavaslat tárgyaltatnék, ha még rákerülhetne a sor. Ezek egyike, melyet régebben adtam be, a barát- és apáczakol ostorok eltörlése iránti törvényjavaslat. Mennyire kívánatos és szükséges lett volna ennek még a birói rendezés előtti tárgyalása, hány apáeza- zárda és barát-kolostor jutott volna az állam birtokába, és különösen ott, hol fogházak, dologházak szűkében vannak; ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik: hány nagyobb épület lett volna az állam ezéljaira fordítható ; azon felül sok erkölcstelen testületek, melyek az ország szégyenére, vagyis inkább a kormány gyalázatára mai napig is fönvannak : feloszlattattak volna. Ezekről nem intézkedik a kormány, hogy a visszaélések és embertelenségek, melyek naponta elkövettetnek, meggátoltassanak; sőt nem átallotta a kormány itt a fővárosban egy három tagból álló kolostort megvásárolni 160,000 forintért, és annak kertjét beépíteni; holott a városnak díszére nern szolgál a kolostor és a templom; de más tekintetben a szűk utczákat bővíteni kellvén, kisajátítási eljárásnak lett volna helye. Hátra van még, t, ház, hogy azon sorrendbe, melyet én szeretnék elfogadni : fölvétessék még azon törvényjavaslat is, melyet nemrég a nők egyenjogúságára beadni szerenesém volt; hogy e törvényjavaslat még ez országgyűlési cyclus alatt már csak azért is tárgyaltassék, mert ugy hiszem, a mint már a múltkor mondám, hogy az emberiség felénél több jogaitól meg van fosztva, jogait nem élvezheti és nem gyakorolhatja ; de ha be fognak vétetni a választók közé a nők is: azonnal gyakorolhatják politikai és polgári jogaikat. Kívánom tehát ezt is a sorrendbe felvétetni. Végül még megemlitendőnek tartok több rendbeli, a miniszterelnök ur által emiitett vasutat, a mennyiben igen hangsúlyozta azoknak kamatbiztositásnélküliségét. Kívánatos volna, hogy azon számtalan vasutak, melyek eddig épültek az állam kárára, és egyes családok és consortiumok hasznára : elmaradtak volna, és inkább építették volna azokat, melyekhez kamatbiztositás nem kívántatik. De meg kell jegyeznem, hogy azon vasutak sorrendjében, melyeket a miniszterelnök ur felolvasott, nem hallottam azt, melyre nézve az ajánlat már másfél év előtt beadatott, melynek munkálatai és költségei biztosítva és okmányilag megállapítva vannak ; mindamellett egész a mai napig sem intézkedett a közlekedési miniszter által a kormány arra nézve, hogy az engedélyre csak kilátás is lehessen. Annál kevésbé lehet reményleni, hogy az arra vonatkozó törvényjavaslat a házban tárgyalás alá kerüljön. E vasút egy kiterjedt vidéknek hasznára válnék; s miután a miniszter ur mintegy kaczérkodva a határőrvidék iránti előszeretetével kiemelte az ottan építendő vasutak fontosságát: ezt is azok közé sorozhatta volna; mert annak egy része szintén a határőrvidék és a csajkások vidékén megy keresztül, de részesítené áldásaiban különösen a tiszavidéki lakosságot, melynek jelenleg a viz kiöntése és a föld árja által oly sok kár okoztatik, hogy szomorú szívvel néznek a jövő elébe. Még őszi vetéseiket sem bírták elvetni, mivel földjeik 3—4 lábnyi magosságra vannak elborítva vízzel, még pedig nemcsak a Tiszánál levő földek, hanem a magasabban fekvők is. Itt tehát az ottani szegénységnek, a munkás kezeknek munka adatnék a társulat által, mely a munkát azonnal megkezdhetné. A miniszter ur azonban nem arról látszik gondoskodni, hogy az ínségben levő szegény lakosságon segítsen ; hanem arról, hogy saját érdekeinek vagy jó barátainak vagy érdekelt feleinek {Fölkiáltások jobb felől: Sógorainak!) igenis — ha ugy tetszik — sógorainak és atyafiságának kedvezzen. A miniszterelnök ur által előterjesztett vasutat családinak lehet nevezni, olyannak, mely előtérbe tolatik; mások pedig, melyek az ország érdekében volnának, háttérbe szoríttatnak. (Mos-