Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-454
198 454. országos ülés máxezius 7. 1872. itt nekünk elősorolt, lehetetlen, hogy azt is ne lássa be, mikép hazánk érdekei megérdemelnek a párt részéről is annyi áldozatot, hogy ezen törvényjavaslatot visszavonja. {Helyeslés a szélső bálon.) De a t. miniszterelnök ur talán, mert ő maga is érezte ezen most kifejezett kívánságom helyességét, szükségesnek találta megmagyarázni, hogy miért tartja ő ezen törvényjavaslat tárgyalását nagyon fontosnak. És mivel méltóztatott azt indokolni? Azzal főképen, hogy mivel teendőink oly fontosak, hogy megszakítást nem is tűrnek: tehát szükséges az országgyűlés tartamát 5 évre kiterjeszteni; annyival inkább, mert van egy ország a világon, hol szintén megtörtént egyszer, hogy hosszabb időre, nemcsak 5, hanem 7 évre terjesztették ki az országgyűlés időtartalmát. Bocsánatot kérek ez nem érv; de ha érv volna is, engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy kimondjam ugyanazon őszintességgel azon főérvet, melynél fogva mi e házban nem óhajtjuk, hogy e törvényjavaslat még a jelen ülésszak alatt szőnyegre kerüljön. Mit jelent magában a mandátum kiterjesztés? kétségbe nem vonható ujabb megszorítását a választók jogának. Mert ha a választás azt jelenti, kérdést intézni a választó polgárokhoz, hogy meg vannak-e elégedve a jelenlegi kormány rendszerre], vagy pedig az ellenzék programmját fogadjáK el : tehát világos, hogy minél gyakrabban intézünk hozzájuk kérdést, annál gj r akrabban gyakorolhatják befolyásukat a kormányzatra, és minél ritkábban intézzük bozájok e kérdést : annál csekélyebb ezen befolyás. TJgy hiszem ezt senki kétségbe nem vonhatja. Tehát elleneznünk kell minden erőnkből ezen törvényjavaslatot tisztán szabadelvű szempontból; de elleneznünk kell, — és jó lesz ezt ma is mindjárt őszintén kimondani — elleneznünk kell azon más okból is, melyet a miniszterelnök ur jelzett, t. i. midőn bevallotta, hogy óhajtja főképen ezen törvényjavaslatnak keresztülvitelét azért, hogy ez által alkalom nyújtassák a kormánynak és a kormánypártnak, a meglevő alapon tovább építeni, a meglevő alapot tovább terjeszteni. Uraim! ne ámítsuk magunkat; ne hitessük el magunkkal, hogy egymásnak czéljait nem ismerjük. Ez által csak sértjük e ház értelmiségét. Abban fekszik a titok kulcsa, jól tudjuk, hogy az egyezmény, melyet' önök létrehoztak 1867ben, 10 évre van megkötve. Tehát nem nagy számítás kívántatik ahhoz, hogy azon egyezmény, melynek főbb részei 10 évre vannak megalapítva : 187 7-ben letelik. Mit kivan ezen többség, mely ugyanis önkezébe összpontosította az összes hatalmat? Azt kívánja bizonynyal már előre, hogy mikor ezen terminus lejár : akkor tőle függjön ezen szerződést megújítani. (Ügy van! TJgy van!) Minden esetre azt értette alatta a t. miniszterelnök ur, midőn kijelentette, hogy azért óhajtja ezen törvényjavaslatot minélelőbb keresztülvitetni, hogy az elfogadott alapon tovább építhessenek és azt tovább fejleszék; miután pedig mi átalában ezen alapot elég veszedelmesnek tartjuk: természetesen nem járulunk ahhoz, hogy ezen alap tovább építtessék, — ezt be fogja mindenki látni. Beszédének vége felé a t. miniszterelnök ur megható szavakkal fordult az ellenzékhez, és fölkér minket arra, hogy gondoljuk meg, miszerint az alkotmányos életnek az alkotmányos jogoknak főtényezője, legnagyobb áldása maga a I törvényhozás, a parlamentalismus, és őrködjünk ezen intézmény tanácskozásainak méltósága fölött. Helyes! igen szép szavak, melyekhez szívesen csatlakozom és melyeket szivem mélyében érezek. És engedje meg a tisztelt kormány és kormánypárt, hogy e kérésre egy másik kéréssel feleljek. Én fölkérem a tisztelt kormányt és az őt támogató kormánypártot, gondolja meg jól, hogy a parlamentalismus az alkotmányosságnak alapja. Kimondotta azt a miniszterelnök most, kimondotta igen szép szavakkal a belügyminiszter akkor, mikor a választási törvényt nyújtotta be. Ha tehát önök át vannak hatva a parlamentalismusnak rendkívül nagy fontosságától, mint azon alapétól, melyen az összes alkotmányos épület nyugszik : ugy ne nyúljon annak alapjához oly könnyen, hogy ne mondjam könnyelműen, a mint önök épen most tesznek midőn ez irányban 3 törvényjavaslatot egymásután terjesztenek be: (Igás! Igás!) Tulzás-e az, kell-e ahhoz nagy ingerültség, hogy constatáljuk, miszerint az nem egyéb, mint a mi parlamentünk, alkotmányunk megingatása ? (Helyeslés a szélső bal oldalon. Felkiáltások jobbról: megszilárdítása !) Nem nyulnak-e önök a parlamentalismus, alapjához, midőn megszorítják a választó polgárok jogait? Nem kijátszása-e, valóságos kigunyolása a parlamentalismusnak az, midőn az ellenzék évek óta kéri az incompatibilitási törvényt és midőn — és itt kérdem': mit akar az ellenzék? — azt akarja, hogy a törvényhozás ne legyen falsiíicalva; akarja, hogy szavazzanak itt független emberek és ne szavazzanak olyanok kiknek szavazatát előre mindenki ismeri; miután kell igy szavazniuk — mondom, hogy az állam fizetett hivatalnokai, főképen a minisztérium hivatalnokai, ki legyenek zárva.
