Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-454
454. országos filé: m ert hiszen ezt érti minden okos, józan gondolkodású ember incompalibilitas alatt, — és akho r mi történik? Hosszú idő után előáll a t. belügyminiszter és benyújt egy úgynevezett incompatibilitási törvényt, de a mely valósággal compatibilitasi törvény, mert abban a törvényben ki van mondva, hogy igenis miniszterialis hivatalnokoknak szabad az országgyűlésre menni. Ez kérem alásan ugy van. De ha van valaki a házban, ki a parlament alapjához nyúlni mer: azokat nem e padokon kell keresni; hanem amott; de nem is kell keresni, mutatják magukat világosan. Még esak egy megjegyzést vagyok bátor tenni a miniszterelnök iménti szavaira. Azzal fejezte be beszédét, hogy elmondotta, mibyen szép kincs a szólásszabadság; (Zaj.) hozzátette, hogy vigyázzunk, ne éljünk vele vissza! Mindenki látja, hogy ez fenyegetőzés. Bevallom t. ház, teljes életemben a szólásszabadságért küzdöttem. (Felkiáltások jobbról: Hol 1 Balról: Az irodalom terén!) Ez hitvallásomnak egyik főágazata, mindazáltal kijelentem, hogy e fenyegetés elől cseppet sem riadok vissza: mert a nyilt elnyomástól nem tartok, annyira, mint az álarczozott alkotmányossági játéktól. {Zaj jobb felől.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ki o'y nagyon susceptibilis volt az indiscretio szóra, legyen szives szavait megválasztani. Helfy Ignácz: Én ettől nem ijedek vissza, annál kevésbbé, mert emlékezni fog a miniszterelnök ur, hogy már az átalános vita alkalmával, nem várva be e szavak hangoztatását az országházban, Mocsáry t. barátom kimondta, hogy miután önöket capacitálni sehogy sem bírjuk, miután önök pártérdekeikből körömnyit sem akarnak engedni: nem azért szólunk a házban, hogy önöket capacitáljuk, hanem kötelességünknek tartjuk szólani azért ; hogy a közszellemet, a szabadság szellemét Magyarországon föntartsuk. (Helyeslés bal felől. Mozgás jobb felől.) Hozzátette akkor Mocsáry t. barátom e nevezetes szavakat, melyek mutatják, hogy az ellenzék tudja, mire képesek önök, hozzátette: folytatni fogjuk e missiónkat mindaddig, mig a házban a legnagyobb, a legdrágább szabadság: a szólásszabadság nem lesz eltiltva. Már akkor sejtette ö ezt, s én ettől vissza nem ijedek. Ennélfogva miután örömmel eonstatáltam, hogy a köztünk levő különbség esak egy kérdésre szorítkozik, mert a napirendre nézve abban megegyezünk innen és amonnan, hogy a választási törvényjavaslat után mindjárt az incompatibilitási és a vesztegetésről szóló törvény következik ás azután a többi napirend ; miután tehát csak s márczius 7. 1872. |oa egy a különbség köztünk és ez azon uj törvényjavaslat, mely tegnap nyújtatott be, és mely már magában véve a parlamentális szokásokkal összeütközik; mert a háznak első kötelessége saját határozatait tiszteletben tartani, és nem szabad kiszorítani a régebben az osztályokhoz utasított törvényjavaslatokat ujabb törvényjavaslatokkal, mert ezzel a ház magának árt : — én felkérem a t. házat, fogadjuk el a napirendet, ugy, mint az mind a két oldalon kívántatik, ez egynek kihagyásával. Reményiem, hogy a t. miniszterelnök ur, ki a tárgyak fontosságára hivatkozott : lesz szives az öt évi meghosszabitásra vonatkozó törvény javaslatot visszavonni. Helyeslés a szelsz bal felől.) Tisza Kálmán: T. ház! Az igen t. miniszterelnök ur igen meleg szavakkal fejtette ki, mennyi oly teendő vár még reánk, a mely az országnak ezeréit és ezeréit közelről érdekli és felsorolta a teendőknek oly nagy halmazát. Igen sajnálom, hogy nem méltóztatott ezen irányt kitűzni az ülésszak megnyitásakor; akkor czélszerü beosztás mellett, talán mind az elvégezhető lett volna, a mit ő most felsorolni jónak látott. Egyébiránt meglehet; neki van tudomása oly beosztásról, mely mellett van mód mindazt most is elvégezhetni. Én esak arra fogom igen kérni a miniszterelnök urat, mondja meg hát, vajon az általa felsorolt törvények mindegyikére hány napot, hány órát szán; mert a mennyit el méltóztatott sorolni, azok közöl egyre-egyre egy napnál több alig fog jutni. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ezt mind el lehet végezni. El, egy föltétel alatt, és talán még ez is divatba fog hozatni, és ez az, hogy en bloc fogadjunk el oly törvényjavaslatokat, a melyek ezerek,, milliók jogait érdeklik. Azonban már ha nem lehet mindazon tőrvényjavaslatokat elvégezni,. melyeket a t. miniszterelnök ur beszéde folytán — nem birtam följegyezni, hogy mennyi, de bizony szép szám lesz az elősorolt, — ha, mondom, mindannyit nem lehet elvégezni: hiszem, hogy sokat el lehet végezni, s meg fog róla győződni a t. ministerelnök ur, hogy a ház ezen oldala a munkától, a fáradságtól, a mely kívántatik, épen ugy nem fog visszaijedni, mint a ház másik oldala, (Helyeslés). Azonban egyet engedjen meg, s ez az, hogy mégis egy kissé csodálkozzam, — azaz ne csudálkozzam, mert értem, miért történik — hanem kifejezzem, nem helyeslésemet. A miniszterelnök ur igen meleg szavakkal emlékezett meg a kolozsvári egyetemről-, a Ludoviceumról, azon polgártársakról, a kik sújtatnak az által, hogy mint monda, több mint egy millió hold van az
