Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-453

180 +•">?,, országos ülés luarrzio* 6. 1372. akar; azért, a vesztegetőket ugy mint megrontókat kerülje a nép." íme, uraim, 1848-tól folyvást ez ideig mindig követett, — nemcsak szóval, de tényleg is követett elvem volt az, s mellette már 1848-ban is küzdöttem, és azóta mindig azt mondám és mondom: szent legyen a személy szabadsága és a vagyon biztonsága. Követelheti mindenki, hogy ki becsületes ember : osztozzék a választási és minden polgári jogokban, de senki más vagyonát ne követelje. még nem létező pártot keres, fölfogását nem irigylem. Mindezeknél fogva pártolom Simonyi Lajos t. képviselőtársam határozati javaslatát. László Imre: Sajnálom, hogy nincsenek ben a miniszter urak. Engem a miniszterelnök és pénzügyminiszter urak tegnap Simonyi Lajos képviselő ur által beadott módosítás tárgyában tett nyilatkozataik indítanak leginkább szólásra. A t. miniszter urak mintegy fölhívást intéztek az ellenzékhez, különösen az ellenzéknek azon részéhez, melyhez tartozni szerencsém van: Vajon meggondolták-e azt, hogy ha a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak 20 napon át húzódott átalános vitája után, a részleteknél hasonlókép az ellenzék azon fegyverekkel élne, melyeket Helfy t. barátom megemlített, t. i. minden alkotmányos úton-módon gátolni e törvény létrejöttét ; meggondolták-e, mi lenne ennek eredménye, mi nagy hordereje lenne ennek, mit mondana a közvélemény az oly időpazarláshoz, és ahhoz, hogy ily módon az alkotmányos többség gátol tátik a törvény hozatalában ? T. ház! Én higgadtan megfontolva s alkalmasint már nem azon életkorban levén, midőn az ész a sziv fölcsapongó érzelmeinek határt vetni nem tud : kinyilatkoztatom, hogy igen is részemről minden úton-módon, melyet a parlamentalis illem kerete megenged, ellenezni fogom e választási törvény létrejöttét, ugy a mint az be van adva; és azért a felelőséget igen is elvállalom és hiszem, hogy azt elvtársaim is el fogják vállalni. Elvállalom pedig azért, mert nekünk népképviselőknek ugy erkölcsi, mint képviselői kötelességünk minden oly törvény létrejöttét akadályozni, mely a nép — az eddigi választók — ezreit kizárja a polgári jogok egyik legszentebbjéből, a képviselőválasztás jogától; már csak azért is, hogy az 1848-ban demokraticus alapra fektetett alkotmány egyik kiváló jellege, a jogegyenlőség meg ne hamisittassék ; hanem abból kifolyólag még inkább tágittassék, vagyis az átalános szavazati jog behozassák. Szabad legyen nekem, t. ház, a miniszter urak ezen fölhívását reájuk visszafordítani ily formán: (Halljuk!) Vajon meggondolták-e a miniszter urak azt, hogy ha ezen beadott módosítás, mely a nép erkölcsét akarja megóvni, el nem fogadtatik, vajon a közvélemény mit fog arra mondani, hogy önök ezt gátolták? Én azt hiszem, hogy ezért önök a felelősséget el nem fogják vállalhatni, vagy ha elvállalnák, én részemről az ilyen felelősség dicsőségében osztozni nem akarnék. (Igaz! szélső bal felől.) Következnék itt, t. ház, hogy indokoljam azt, miszerint minden kormánynak erkölcsi kötelessége elkövetni mindent a nemzet érdekének, Ezek azon elvek, melyek mellett küzdöttem folyvást. Nem csodálhatom, t. ház, hogy még most is látván azóta a vesztegetések rákjának nemzettestünkbe hátrányosan beoltani óhajtásátj: másfelől én és társaim mindent megteszünk, hogy ezt meggátolhassuk. Én nem is képzelhetek kormányt, a mely megengedi a vesztegetéseket az országban, sőt maga kívánja föntartani ; az országgyűlés teendője pedig maga a kormány hatalmában van, mert a kormányt támogatja a többség. Mi az ellenzék részéről, — én legalább — tudom, hogy mi és barátaink azon perczben elfogadjuk a vesztegetésekre vonatkozó törvényt, a melyben az napirendre kitüzetvén, .tárgyaltatik, azon egy föltételt kötvén ki: hogy a vesztegetésnek ne canonisáltassék az, mi nem vesztegetés, esne palástoltassék el, ami vesztegetés. A kormány tehát azt mondván, hogy nincs ideje keresztülvinni: igen is mi készek vagyunk, mert ezt tartjuk nemzettestünk legégetőbb rákfenéjének, és azt tartom, hogy a vesztegetés kiirtása a közművelődés s a népnevelésnek legelső és legfőbb kelléke; s reménylem, Schwarcz Gyula képviselőtársam — ki most ugyan nincs itt — e részben egyetért velem, s ha ón nem szoktam is a balközépnek bókokat mondani, s ha én nem is szoktam kímélni közjogi kérdésekben; de miután e részben az összes ellenzék együtt áll, mert nem ellenzék tagja az, ki a vesztegetések ellenében nem óhajtana szigorú törvényeket, és a vesztegetések megszüntetését : minden ellenzéki tag óhajtja és óhajtja a vesztegetések megbüntetését, jöjjenek azok uri, vagy legnribb köntös alól; — reménylem Schwarcz Gyula képviselőtársam szintén be fogja látni, hogy az ellenzék zászlóján van egy oly eszme, melyet bátran kimondhat, és melyhez bátran csatlakozhatik; mert ha nem követné és nem csatlakoznék hozzá : akkor első volna ki a népnevelés és közmivelődés elősegítésére egy még nem létező pártot keres, és e létező pártot, mely legalább az én részemről, merem nyilvánítani, — soha még a népnevelés és közművelődés előmozdítását czélzó javaslatot nem ellenezte. Már pedig az oly embernek, ki az ilyen létező párton kivül, mely a népnevelést tűzte zászlójára, egy