Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-453
453. országos öles márczias 6. 1872. 179 szággyülés utolsó négy hetére halasztja : akkor nem csoda ha ilyen törvényt oly nagy kisebbség, oly tekintélyes kisebbség, — mert a mostani névszerinti szavazás is megmutatta, hogy jelenleg, csak 42 szavazattöbbségük volt önöknek és számlálják meg, hány kormányhivatalnok volt azok közt {Szélső balról: Igazi) — nem csoda, mondom, ha ily törvényjavaslat törvénynyé lételét ily tekintélyes ellenzék megakadályozza. Számlálják meg és vegyék tekintetbe azt, hogy ezen kisebbség nagyon tekintélyes része az országgyűlésnek; és ily tekintélyes ellenzék természetesen nemcsak jogát, de kötelességét is teljesiti akkor : ha az önök által az ülésszak utolsó 4 hetében behozott és pedig 1848. és a reform ürügye alatt behozott törvényjavaslatok tárgyalását megakadályozza, azon törvényjavaslatokét, melyek a 1848-ki törvényeket lényegökből kifordítják és mint Debreezen város igen érdemes képviselője monda, a különvélemény soha sem szógyen, hanem agt mondani, hogy a törvényjavaslat az 1848-iki törvények szellemét tükrözi: én részemről ezt szégyenleném s restelném még csak mondani is. Ami belügyminiszter ur észrevételeit illeti, midőn mintegy ijesztgetésünkre azon kifejezést használta: „de akkor azután büntettessék meg az is, ki más regáléját oda igéri." Ha ez igy átalában azt jelenti, hogy ha az ellenzék részéről követtetnek el megvesztegetések, azok is, mint helytelenek épen ugy büntettessenek : elfogadom; hanem maga ezen kitétel „a ki más regáléját odaígéri", nem hagyható általam megjegyzés nélkül. Emlékezzék meg csak a t. képviselő ur az 1848-iki törvények alkotásáról és fontolja meg, hogy a földnek szabaddá tétele a hűbéri viszonyok nagyrészbeni megszüntetése: nem volt-e a törvényhozás kötelessége? És miért lett az kötelessége? Mert nem hallgatott az 1848. előttiaris tokrata-conservativ párt a szabadelvű ellenzék azon óhajtására, miként haladjon fokonként a nép szent jogának élvezetében és a hűbéri viszonyoknak megszüntetésében; ha elfogadandották már 1832 —36-ban az országos ellenzék által indítványozott szabaddá tételét a földnek : akkor nem lett volna szükség 1848-ban arra, mi pedig hazánk megmentésének szüksége volt. Gondolja meg a t. belügyminiszter ur, a kormány és gondolják meg a jobboldali képviselők, kik többséget alkotnak, mióta kérvényezünk és óhajtjuk pl. a regálék, a kisebb királyi haszonvételek megszüntetését; miért nem terjesztették elő erre nézve a törvényjavaslatot? íme csak néhány napja — megismerem néhány jobboldali képviselő szavazatával is — végre elha- j tároztatott azoknak osztályülési tárgyalása, Jankovich Miklós indítványa folytán. Azért hoztam fel a regálék kérdését, mert ha önök megragadják az alkalmat, mely itt van: az is fokonkint meg fog szüntethetni; mig ellenben jöhet idő — nem fogja tagadhatni önmaga a belügyminiszter ur sem, — hogy ha ezen alkalmat elszalasztják : jöhet egy parlament, mely késztetve leend ezen regáléknak megszüntetésére épen ugy, mint 1848-ban történt a föld szabaddá tételével ; és akkor ne azon ellenzék ellenében hozzák majd fel a történendőket érvül, mely mindig fokozatosan, (Ellenmondás jobb felől), igenis, fokozatosan követelte a fejlődést; hanem tulajdonítsák önmaguknak. De elfogadom a t. belügyminiszter urnák azon kifejezését, hogy mi odázok, mik az ellenzék részéről is netalán a vesztegetések irányában történnek: épen ugy büntettessenek mint bárhol. És e részben még egy szót, mely foglal magában egy eszmét is, kell itt előhoznom, és ez a földosztás. (Mozgás.) A megvesztegetéseknek egy neme ez is : elismerem. En azt hiszem, hogy minden képviselőnek kötelessége oda hatni, hogy a nép erkölcse emeltessék, és semmiféle aljas Ígéretek által meg ne rontassék. (Helyeslés a szélső bal felől.) Ismerem a földosztás nemeit ós kárhoztatom, és épen ugy kárhoztatnám itt, mint kárhoztatom ott, vagy amott (Bal és jobb felé mutatva). De midőn ezt mondom : akkor egyuttakötelessegemnek tartom indokolására annakhogy miért tartjuk mi legelső és legszükségel sebbnek épen a vesztegetések elleni törvényt, és miért tartjuk szükségesebbnek még az összefér, hetlenségről és választásról szóló törvénynél is? néhány szót mondani kötelességem azért, mert a képviselőt programmja köti; ós én, hála istennek megtarthattam 1848-ki hitvallásomat 65,— 67— és 69-ben is, 1848-ki hitvallásomból bátor leszek egy pár sort felolvasni, mely épen a vesztegetésekre vonatkozik, oly időből, midőn a nép sorai közöl igen sokan legelőször léptek a szavazati asztalhoz. Akkor is már ismertem az ezen általam soha sem követett, hanem mindig kárhoztatott, de hazánkban sokfelé divatozó szokást : mikép a szavazók megvesztegettettek. Akkor kötelességemnek tartottam már azomelsŐ hitvallásban, melyet kiadtam a választóknak azon megyében, melyben laktam, Fehér megyében, a népet ettől távol tartani, ezt mondván: „A választásoknál meg ne hagyja magát vesztegetni a nép, mert ki eladja szavazatát: az a szóra és a szabadságra, és a polgári jogra nem érdemes; ki vesztegeti a népet, a népszabadságot, megveves árán nyerni 23*
